Jazz koncertek - Jazz Concerts in Hungary

H K Sze Cs P Szo V
11
12
15
16
23
30

A Beatles és a Jazz / Ulf Wakenius – Taste of Honey

2020. november 16.

Kiváló lemez, a svéd jazz tisztelgése (Sir) Paul McCartney előtt. Három olyan jazzmuzsikus, akik egyenként is igazi karriert építettek fel: a ma már hatvanon túli gitáros, Ulf Wakenius, aki tíz évet töltött az Oscar Peterson Quartetben, Lars Danielsson, aki  máig is az egyik legfoglalkoztatottabb európai bőgős, számtalan kiemelkedő projekt (és lemez) szereplője, valamint Magnus Öström, aki a világhírű E.S.T. dobosaként lett ismert.

Az album címe megtévesztő, mert ez a lemez tényleg a Beatles ismert, ill. kevésbé ismert számait dolgozza fel, az „Egy csepp méz” viszont egy angol újhullámos film címe (és sikeres Broadway melódia volt) a 60-as évek elején. A film Rita Tushingham-mel a főszerepben óriási sikert aratott, a dal pedig világsláger lett, és minden jazz/pop együttes repertoárjára vette.  Mint a kísérőszövegből kiderül, amikor még kezdő zenekar volt a liverpooli négy gombafejű Hamburgban, fellépéseik csúcsának számított Bobby Scott nótája. A másik – a lemezen szereplő – nem McCartney vagy Lennon-McCartney szerzemény a népszerű latin melódia a Bésame Mucho, amivel a korai Beatles koncertjeit befejezte akár Hamburgban, a helyi Star Klubban, akár a liverpooli Cavern Clubban.

A borítón olvasható történet azt is elmondja, hogy az ACT kiadó munkatársa, a lemez producere, Siggi Loch bizony szkeptikusan fogadta Wakenius ötletét, hogy Beatles feldolgozásokat szeretne lemezre venni, hiszen évtizedek alatt oly’ sok ilyen született már. De sikerült meggyőzni őt, mivel csatlakozott Lars Danielsson is, akivel Wakenius számos korábbi albumot készített, sőt Magnus Öströmöt is megnyerték az ügynek. Ráadásul nem a legismertebb Beatles dalokat kívánták rögzíteni, hanem Paul McCartney Wings korszakának melódiáit. Nevezetesen három olyan számot, amit Paul szerzett, és ötöt a John Lennonnal közösen komponált dalokból. De az albumon játszó két ismert hangszeres/komponista sem akart lemaradni, egy Wakenius és egy Danielsson opus is felkerült a repertoárra. Nos, így áll össze a kétharmad (8 szám) Beatles, egyharmad (4 szám) egyéb szerzeményből felépülő track-lista.

Csak a rend kedvéért: az album címe Taste of Honey, de a számok felsorolásánál – nagyon helyesen – az ”A Taste of Honey” cím szerepel. Nos, ez a helyes cím! Ilyen ez a fránya angol nyelv. Egyébként más germán nyelvekben is van ilyen: Mozart „Kis éji zene”-jének német címe Eine kleine Nachtmusik, de az angol címe is A Little Night Music…

Wakenius érzékeny, zenésztársaira maximálisan odafigyelő játékmódja Petersonnál alakult ki, hiszen a nagy jazzikon akkor erősítette meg évtizedeken át működő trióját gitárossal, amikor az őt ért agyvérzés után balkezét gyakorlatilag nem tudta használni. De Wakenius támasza kifogástalanul működött. Peterson halála után szólókarriere építésébe fogott. Az ACT kiadónál debütált „Notes from the Heart” c. albumával, amelyen Keith Jarrett zongorajátékát adaptálta gitárra, mégpedig kitűnő ízléssel és fantáziával. „Love Is Real” c. lemeze pedig honfitársa, a tragikusan elhunyt Esbjörn Svensson kompozícióit dolgozta fel. Már ott is feltűnt Lars Danielsson, akivel együttműködése azóta is tart: számos albumot készítettek, még a harmonikás Vincent Peiranival trióban is. De ugyancsak érdekes, hogy fiával, Eric-kel is felvett egy duó lemezt.

Játékában felismerhető a nagy mesterek hatása, de ki tudná kivonni magát Jim Hall, Joe Pass vagy Wes Montgomery befolyása alól. Mégis Wakenius játéka olyan benyomást kelt (különösen a címadó dalban), mintha Szabó Gábor korai gitárját hallanánk. Nagyon figyelemreméltó, hogy meglehetősen egyéni felfogásban játssza az ismert pop dalokat, ami bizony olykor még a legnagyobb jazz-zenészeknek sem mindig sikerül. Nagymértékben színesíti a programot, hogy három dalban a bőgősre bízza a téma bemutatását, két számban pedig Lars Danielsson a zongora mellé ül és így duetteznek! Danielsson olykor csellón játszik, mégpedig akár vonóval (arco), akár pengetve (pizzicato):  a „Blackbird” pl. akusztikus gitár-cselló duett.  Öström egyes számokban nem is játszik, de ahol igen, ott is minimális, többnyire seprű-technikával. De mi más illene ehhez az intim kamarajazzhez?

Feltehetően a producer ötlete volt, hogy éppen az indító „A Taste of Honey” és az utolsó szám, az „Eleonor Rigby” a kiemelkedően sikerült darabok. Egy biztos: ez a zene igazán alkalmas arra, hogy növelje a jazzbarátok táborát, a műfaj kedvelői számára pedig referenciapontot is jelenthet.

 ACT, 2020

  1. A Taste of Honey (Bobby Scott)
  2. My Valentine (Paul McCartney)
  3. You Never Give Me Your Money (John Lennon & Paul McCartney)
  4. Maybe I’m Amazed (Paul McCartney)
  5. Blackbird (John Lennon & Paul McCartney)
  6. Yes To You (Lars Danielsson)
  7. And I Love Her (John Lennon & Paul McCartney)
  8. Jet (Paul McCartney)
  9. She’s Leaving Home (John Lennon & Paul McCartney)
  10. Our Lives (Ulf Wakenius)
  11. Bésame Mucho (Consuelo Velázquez)
  12. Eleonor Rigby (John Lennon & Paul McCartney)

Közreműködnek:

Ulf Wakenius,   akusztikus és elektromos gitár
Lars Danielsson,   bőgő, cselló és zongora
Magnus Öström,   dobok