iF-koncert

Koncertnaptár - Jazz Concerts in Hungary

H K Sze Cs P Szo V
1
Dátum : 2019. aug. 1.
2
Dátum : 2019. aug. 2.
3
Dátum : 2019. aug. 3.
10
Dátum : 2019. aug. 10.
17
Dátum : 2019. aug. 17.
26
31
Dátum : 2019. aug. 31.

Joe Lovano-Marilyn Crispell-Carmen Castaldi: Trio Tapestry

2019. máj. 31.

Manfred Eicher újabb „hódítása”: a nagy amerikai tenor szerződtetése. Keith Jarrett, John Abercrombie, Jan Garbarek, Chris Potter és Mark Turner után Joe Lovano is bekerült a „versenyistállóba”.

Az új környezetben történő bemutatkozás természetesen tizenegy saját kompozícióval történik, ebben is találkozik Lovano korábbról is jól ismert zeneszerzői gyakorlata és a kiadó elvárása. Persze nem agyonkomponált albumról, inkább zseniális ötletek felvonultatásáról van szó, amelyek egyben táptalajt is jelentenek az improvizációk számára.

Lovano sokoldalúságát több évtizedes munkássága bizonyítja. Formációk sokasága működött a keze alatt, sidemanként pedig megszámlálhatatlan projektben működött közre, és ezeknek túlnyomó többsége szerencsére rögzítésre is került. Harminc nagylemezzel és tizenhárom Grammy-jelöléssel ő napjaink tenortitánja, akinek művészetét itthon is sokszor megcsodálhattuk. Ezúttal is kedvenc triófelállásában remekel, kísérői pedig a mai kortárs jazz divatos képviselői: egy kitűnő zongorista hölgy és Lovano gyerekkori barátja még Clevelandből, a dobos-ütőhangszeres Castaldi (az ő esetében a Carmen név nem hölgyet takar).  Egyébként ő volt Lovano dobosa két éve a Budapest Jazz Clubban adott fergeteges koncerten is. Marilyn Crispell jól ismert avangárd körökben az Anthony Braxton együttesében eltöltött tíz év miatt.

Ha valamit kifogásolhatunk a lemezzel kapcsolatban, az lehet, hogy a partnerek kifejezetten kevés szerepet kaptak. Így aztán voltaképpen alig tudtak hozzájárulni a produkció egészéhez. A két kísérő művész csak egy Piano/Drum Epiosode révén kapott némi lehetőséget „oroszlánkörmeinek” megmutatására.

Leszögezhetjük, hogy minden kiadónak megvan a maga karaktere, az ECM-nek különösen. Joggal mondható, hogy ez esetben Lovanót is ECM-esítették. Többnyire lassú, elmélyült, békét és nyugalmat árasztó, olykor melankolikus, sejtelmesen érzelmes, nagyon visszafogott muzsikát hallunk. Jellegzetes ECM-album valahol félúton a kortárs mainstream jazz és a free között. Ami viszont szívet-lelket melengető a magyar hallgató számára, az a tárogató intenzív használata. Azt hiszem, ez a sound ideális az ECM-hangzáshoz, nem is beszélve arról, hogy Lovano különféle gongokat is használ (Gong Episode), ami ugyancsak fokozza a zene egzotikumát.

 

ECM Records – Hangvető, ECM  2615