Jazz koncertek - Jazz Concerts in Hungary

H K Sze Cs P Szo V

Shabaka & The Ancestors – We Are Sent Here by History

2020. július 15.

Ahogyan a jazz az egész világon elterjedt, nem könnyű eligazodni a kibővült nemzetközi jazzvilágban. Valljuk be, hogy a hazai, az amerikai és az európai jazz valamilyen szintű ismeretén túl alig vagyunk tájékozottak a távolabbi régiók jazzéletéről. A korábbi évtizedekben magam is legfeljebb néhány dél-afrikai jazzművészről hallottam, talán Abdullah Ibrahim (eredetileg Dollar Brand néven futott) és Miriam Makeba énekesnő voltak azok, akik ismertek lettek szélesebb körben is. Az internetes világban természetesen már sokkal jobb a helyzet, ennek ellenére aligha van nagyobb rálátásunk arra, hogy mi történik jazzvonalon Fokvárosban vagy Johannesburgban, mint Jerevánban vagy Bakuban.

 

Egyébként a most tárgyalandó lemez névadója és vezető szólistája a brit jazz képviselője. Ő ugyan még nem jutott el hozzánk, de a londoni jazzélet számos képviselőjét munkatársunk, Pallai Péter jóvoltából megismerhettük az elmúlt évtizedben, aki gyümölcsöző zenészcserét valósított meg a neves londoni 606 jazzklub és a BJC között. Csak néhány név a brit jazz hozzánk eljutott prominensei közül: Nigel Hitchcock, Damon Brown, Nathaniel Facey, Mornington Lockett, Winston Clifford, Polly Gibbons és a többször is nálunk járt Liane Carroll.  

Ezúttal egy kitűnő dél-afrikai jazzlemez akadt horogra, amely a jazztörténeti fontosságú amerikai „label”, az Impulse! kiadásában jelent  meg, ami már eleve rangot jelent. (Ez a kiadó volt John Coltrane vagy Pharoah Sanders lemezeinek gondozója éveken át.)  A részemről földrajzi alapon történő besorolás azonban ma már – a nemzetközi felállású együttesek korában – akár önkényesnek is nevezhető. Az együttes vezetője Shabaka Hummings ugyanis Nagy Britannia fekete állampolgára, aki barbadosi családban, Londonban született, de Barbadoson (a Karibi-szigetvilágban) cseperedett fel. Végül szülővárosában, Londonban telepedett le, ami a Brit Nemzetközösségben olyan jazzcentrum, mint Amerikában New York. A Karibi-szigetvilág korábbi angol gyarmatairól (Barbados, a Bahamák, a Bermudák, Jamaika (a reggae zene hazája), valamint Trinidad és Tobago (csak a legismertebbeket említve) tudni kell, hogy angol anyanyelvű feketék lakják, ahol ugyan természetesen élnek az afrikai hagyományok, de a nyelvet éppúgy elveszítették, mint az amerikai feketék.

Dél-afrikainak azért nevezném a lemezt, mert nemcsak az említett két nagy ottani metropolisban rögzítették, de Shabakán kívül minden közreműködő dél-afrikai zenész, és az előadott produkció is afrikai gyökerekből táplálkozik.  Csak a borító grafikájára kell ránézni, és rögtön látjuk az említett elkötelezettséget. Nem véletlenül hallgatnak a „The Ancestors” („az elődök”) névre, de az album címe is az oly’ fontos gyökerekre utal: „Minket a történelem küldött ide”.

A krisztusi korban (33 éves) lévő Shabaka már gyerekkorában eljegyezte magát a klarinéttal, Barbadoson, majd Angliában is ezt a hangszert választotta. Londonban aztán intézményesen is klasszikus zenét tanult. Persze ő sem vonhatta ki magát a tinédzserkorában virágzó „drum & bass” és „hip-hop” hatások alól, amelyek művészetében is tetten érhetők. De, mint minden fekete művészt, éljen Amerikában vagy a ködös Albionban, óhatatlanul megszólítja az őshaza, nem is beszélve arról, hogy a briteknél talán még szorosabb a szellemi kapcsolat Afrikával, mint bármely más náció esetében. Nem véletlen tehát, hogy Shabaka dél-afrikai partnereivel olyan rendkívüli zenei produkciót nyújt át a hallgatóknak, amelyet az Impulse kiadó is méltónak talált a világterjesztésre. Ráadásul ennek a projektnek erős politikai töltete is van, amely akár a világméretű járvány, akár a világméretű faji zavargások ismeretében még inkább a változás szükségességére kívánja irányítani a figyelmet.

Ami a zenészeket illeti, még Shabaka Hummings neve a legkönnyebben megjegyezhető, mert angol családnévvel bír, és a Shabaka is könnyen elsajátítható.  Mielőtt elfelejteném nemcsak klarinéton, de még inkább tenorszaxofonon egészen kiváló előadó. A négy plusz három (utóbbiak nem minden számban működnek közre) dél-afrikai művész nevét a lemezismertető után olvashatják, bizony nem könnyű kiejteni, még inkább megjegyezni. De ez mit sem von le játékuk értékéből.

Az alapfelállásban Shabaka tehát tenorozik és klarinéton, a másik fúvós altszaxofonon játszik. Bőgős és dobos, valamint egy vokalista teszi teljessé a kvintettet. A három közreműködő, akik csak egyes számokban hallhatók zongorista, trombitás és Fender Rhodes játékos.

A kísérőfüzetben közölt „szabadvers” angol nyelvű szövegében a Dél-Afrikában sokak által beszélt zulu és/vagy xhosa nyelvű sorok is vannak.  Egyértelmű, hogy a szabadságküzdelmeik emlékét idézik: „Meg kell halniuk”, „Szívem, menj az égbe”, „Amíg a szabadság hazaérkezik”, vagy a „Taníts, hogyan legyek sebezhető”.  Valamennyi szerzeményt Shabaka jegyzi! Az afrikai vonatkozású zene jellegzetesen idézi a fekete kontinensen nagy hagyományokkal bíró „mesélők” (griotok) beszédét, kiáltozását, ill. lehet mondani „kántálását”.

Érdekes az egyes tételek erős különbözősége. Vannak monoton afrikai jellegű számok, olykor karibi beütéssel, (They Who Must Die,  You’ve Been Called), de vannak a 60-as évek „nagy fekete zenéit” idéző hangszeres darabok is, amelyek bátran lehetnének akár a későbbi chicagói iskola (William Parker vagy Fred Anderson) produkciói (Go My Heart, Go To Heaven, Behold, The Deceiver). De pl. a Coming Of The Strange Ones c. szám indítása és befejezése tipikus Roland Kirk hangzást idéz. Legvégül aztán a fergeteges ritmusorgiákat a Teach Me How To Be Vulnerable című szépséges meditatív tenorszóló zárja le.

Egy biztos: a társadalmi kérdésekre is érzékeny jazzt kedvelő hallgatók igazi csemegét kapnak, még akkor is, ha ez a lemez nem a jazz szülőföldjén született. Nemcsak egzotikus, de kifejezetten értékes zenei produkció. Azért az sem véletlen, hogy a nagy múltú Impulse kiadó felvállalta közkinccsé tételét.

Itt fejeztem be a cikket, de mielőtt megjelent volna, sürgősen (és a legnagyobb örömmel) egészítettem ki a legfrissebb hírrel. Ugyanis mit látok a máig legtekintélyesebb amerikai jazz szakfolyóirat 2020 évi kritikusok listáján (Critics Poll)? A felemelkedő jazz művészek (Rising Stars) kategória két rovatában is első lett Shabaka Hutchings, mégpedig mint „Jazz Star” és a Shabaka and The Ancestors együttes pedig mint „Jazz Group”. Ez azért önmagáért beszél, minden kommentár helyett!!!

 

  1. They Who Must Die
  2. You’ve Been Called
  3. Go My Heart, Go To Heaven
  4. Behold, The Deceiver
  5. Run, The Darkness Will Pass
  6. The Coming Of The Strange Ones
  7. Beast Too Spoke Of Suffering
  8. We Will Work (On Redefining Manhood)
  9. ’Till The Freedom Comes Home
  10. Finally, The Man Cried
  11. Teach Me How To Be Vulnerable

Minden szám  Shabaka Hutchings szerzeménye

Shabaka Hutchings,   tenor szaxofon, klarinét
Mthunzi Mvubu,  altszaxofon
Ariel Zamonsky, nagybőgő
Tumi Mogorosi,  dob
Gontse Makhene, ütőhangszerek
Siyabonga Mthembu,  ének

alkalmankénti  közreműködők:
Siyabonga Mthembu, vokál, kiáltás
Nduduzo Makhathini,  Fender Rhodes
Thandi Ntuli, zongora
Mandla Mlangeni,  trombita