Jazz+Film // Ma Rainey: A blues nagyasszonya

2021. január 28.

A blues nem a vidámságról szól. Inkább az élet fájdalmas néha kegyetlen próbáiról. De nem is a szomorúságról. Branford Marsalis szerint, aki a film (és a CD) zenei anyagát gondozta, ez az afrikai kultúrából érkező muzsika a nyelv, amin elmondhatták az ide hurcoltak saját történeteiket. Ezért mindig a keserűség és a büszke lázadás zenéje egyszerre, az élvezettel dacolás balladája. Ha jól játsszák.

    August Wilson darabjának filmes adaptációját látjuk. Ez nem is tesz jót neki. Túl sok benne a didaktikus, dramatizált epizód és hatásvadász monológ. A sztori a 20-as évek Amerikájában játszódik. Amit Fitzgerald New York-i aranyifjak nézőpontjából így jellemzett: „nagyobbak lettek a bulik, a házak magasabbak, az erkölcsök lazábbak, az italok pedig olcsóbbak”. Ez Gatsby világa. A délről Chicago felé vándorló feketék viszont jobb lehetőségeket és több pénzt akartak keresni. Szerettek volna ők is fényűző életet. Ehhez az egyik út a szórakoztatóiparon át vezetett. A lemezkiadók felfedezték, hogy a fekete zenének jó piaca van az északon megtelepedett lakosság körében, és az éjszakai mulatók népe is vevő – a filmben „faji lemezeknek” titulált - sorozatra.

Black Bottom Dance

    A cím is egy akkoriban a mulatókban felbukkanó népszerű táncra utal. (Az eredeti Black Bottom dalt egyébként Perry Bradford komponálta.) A fekete fenék alliterációról, ugye senkinek nem a zárdák szigorúsága ugrik be elsőre? Még az angol verzió esetén sem. De a film nem is oda kalauzol. Chicago, 1927. Jönnek a tehetséges zenészek délről, nem ígértek nekik Kánaánt, ők akarják megteremteni maguknak. Legérdekesebb oldala épp az a filmnek, mikor arra is célzást tesz, szerintem akaratlanul, hogy a feketék, ha meggazdagodnak, eltanulják azonnal a fehérek viselkedési arroganciáját. 

    Wilson két „szereplő” közül választhat, ha ezt a történetet el akarja mesélni. Az egyik Bessie Smith, aki befutott, csinos, a fehér producerek imádják, a revük csillagává teszik. A másik Gertrude "Ma" Rainey, aki Georgiából jött, nagydarab, villogó aranyfogakkal, nyers és közönséges modorral. Nem a színpad elejére született jelenség. De a hangja varázslatos, tele energiával. Önérzete végtelen, harcol az őt megillető megbecsülésért. A csinos Viola Davis-ből Ma Rainey-t varázsolni, na, ez a sminkes szakma Oscarját érdemli.

Little Levee

    Senki ne ismerjen rá Chicago-i emlékeire, mert a filmet George C. Wolfe irányításával 2019 júliusában és augusztusában Pittsburghben vették fel. A Wilson darabot követve kihagyták belőle az énekesnő életének olyan vitatott sztorijait, mint a leszbikussága vagy Bessie Smith állítólagos elrablása, hogy énekórákat vegyen tőle. Nem volt könnyű eset, de az is lehet, hogy kellett a szenzáció a promótáláshoz, nem fog már kiderülni soha. Az biztos viszont, hogy egyike volt az első hivatásos blues énekesnőknek, aki meg tudott élni ebből. Rögtön ki is jelentette, hogy még a blues szót is ő találta ki. Mint már említettem, a zárdai szerénység nem tartozott személyisége domináns vonásai közé.

    A másik karakter, akiért érdemes megnézni a filmet, egy fiatal trombitás. (Ez lett Chadwick Boseman utolsó szerepe.) Ő már máshogy akar jazzt játszani, szakítana a tradíciókkal, ami sem a kolosszus énekesnőnek, sem a Paramount Records producerének nem tetszik. Miles Davis alteregóját fedezhetjük fel benne. Önbizalma végtelen, hiszen tudja, hogy tehetséges, karizmatikus, tele van ambícióval. Miles még okos is. Levee esetében ez majd a következő stádium. Az élettapasztalat gyorsan tanít, ha hajlandó figyelni valaki. Ő még nem tud engedni, fél, ha nem a saját szabályai szerint él, legyőzhetővé válik.

    A tehetséges ember sorsát Wilson frappánsan fogalmazta meg: „Ha készen állsz harcolni a démonjaiddal, dalra fakadnak az angyalaid.”

 

Filmográfia:

Ma Rainey's Black Bottom
Megjelenés: 2020, december
Rendező: George C. Wolfe
Forgatókönyv: Ruben Santiago-Hudson
Producer: Denzel Washington

 

A Ma Rainey's Black Bottom Soundtrack CD

tracklistája:

  1. Deep Moaning Blues 4:52 (Ma Rainey repertoár)
  2. El Train 1:12
  3. Lazy Mama 2:34 (Al Gifford, Jr. & Len Gray)
  4. Chicago Sun 0:46
  5. Those Dogs of Mine 0:45 (Ma Rainey)
  6. Hear Me Talking to You (Instrumental) 4:29 (Ma Rainey)
  7. The Story of Memphis Green 4:19
  8. Jump Song 3:22
  9. Leftovers 4:08
  10. Shoe Shopping 1:04
  11. Deep Henderson 3:25 (Fred Rose)
  12. Reverend Gates 2:02
  13. Ma Rainey’s Black Bottom  2:14 (Ma Rainey)
  14. Levee’s Song 2:39
  15. Sweet Lil’ Baby of Mine 2:12 (Music: Branford Marsalis/ Lyrics: Harry Connick, Jr.)
  16. In the Shadow of Joe Oliver 2:02
  17. Hear Me Talking to You  0:52 (Ma Rainey)
  18. Levee and Dussie 4:46
  19. Levee Confronts God 2:13
  20. Sandman 1:38
  21. Baby, Let Me Have It All 2:03
  22. Toledo’s Song 2:17
  23. Chicago at Sunset 1:19
  24. Skip, Skat, Doodle-do 2:05 (Clifford Hayes)

      (Ahol a szerző nincs feltűntetve, az Marsalis szerzemény)