koncert

Jazz koncertek - Jazz Concerts in Hungary

H K Sze Cs P Szo V
7
Dátum : 2020. febr. 7.
8
Dátum : 2020. febr. 8.

A JUHÁSZ GÁBOR TRIÓ rendhagyó albuma

2020. január 20.

Juhász Gábor albuma a néhai nagy gitáros Joe Pass-t juttatta eszembe. Nem mintha Gábor Joe Pass imitátor lenne, csak éppen ars poeticajuk tűnik azonosnak. Mindkét gitáros fülbemászó témákra fülbemászóan rögtönöz. Sokak azt gondolnák, hogy fülbemászóan játszani olcsó, populista fogás. Javaslom, próbáljanak meg Juhász Gábor szintjén komponálni és rögtönözni. Ördögtől való, ha az ember úgy zenél, hogy az be nem avatott füllel hallgatva is élvezetes? Sajnos ezt manapság elég sokan tartják ördögtől valónak a szakmában, ami részben megmagyarázza, miért lett kisebbségi műfaj az egykor jelentős követőtábort vonzó jazz.

Hat saját szerzemény és öt örökzöld található ebben a gyönyörű dalcsokorban. Tudom, hogy sokan, részben indokoltan, gyanakodnak a túl sok eredeti anyagot tartalmazó albumokra, mert nem egy zseniális rögtönzőből hiányzik a zeneszerzői képesség, csak a múlt században az ilyenek, kellő önismerettel tartózkodtak a komponálástól, amit a Cole Porterekre, Gershwinekre, Mingusokra, Ellingtonokra vagy Monkokra hagytak. Megnyugtathatom a gyanakvókat, Juhász Gábor kiváló komponista, kinek jó néhány szerzeményét nyugodtan használhatnák standardként zenésztársai.

Mindegyik számban a zenekarvezető-gitáros gyönyörűen és érzéssel tálalja fel a témát, amelyet harmonikus, gyakran dúdolhatóan melodikus improvizációban bont ki, elsőként nem is mindig ő maga, mert egyenlő teret biztosít a vele zeneileg-lelkileg egy húron pendülő bőgős, Kovács Zoltánnak. A hatalmas tudású dobos, Jeszenszky György maga a szakmai alázat megtestesítője, nem szereti előtérbe tolni magát, de amit csinál az életbevágóan fontos. Nem véletlen, hogy a Harmónia Jazzműhely (elnézést az önreklámért) pénteki sorozatában évente felléptetett fantasztikus angol énekesnő, Liane Carroll, minden meghívó emailre adott válaszában szerepel ez a kérdés: „Dyoori will be on the drums, won’t he?” (Ugye Gyuri lesz a dobos?) Ezen az albumon még csak nem is szólózik, de ha nem ő lenne a dobos, akkor ez az album sem lenne ilyen nagyszerű.

A trió egységét és a zenészek kölcsönös empátiáját megmagyarázza, hogy nem csak Jeszenszky, de egyikük sem szereti előtérbe tolni magát. Emlékszem, milyen nehéz volt a század elején Juhász Gábort rábírni, hogy kilépjen a „sideman” szerepéből. 

Tehát ez a három ragyogó, szerény és egymásra szenvedélyesen odafigyelő zenész közös terméke, amelyet maximálisan élvezhet bárki, akinek füle van.

Gondolkodtam, melyik számokat érdemes egy ilyen recenzióban kiemelni. A legszívesebben mind a tizenegyről áradoznék, de a legjobb, ha visszafogom magam mielőtt a szerkesztőasszony vasszigorral lecsap rám. De azért hadd mondjam el, hogy a nyitószám, Richard Rogers idővel, - Gáboréknak hála -  bossa novába átmenő örökzöldje, az „It Might As Well Be Spring” egymagában megtestesíti a trió  és az album minden általam felsorolt erényét. Viszont az azt követő „Early Morning (Hajnal)” alaposan megvezetett, mert olyan standardnek véltem, amit nem ismerek, noha Gábor saját szerzeménye volt. Említést érdemel a témájában hungaricumnak mondható „Verbunk” is, mivel a hagyományos verbunkos ritmusát hanyagolva, roppant szellemesen kiaknázza a Gábor által szerzett hagyománytisztelő témában rejlő melódiai lehetőségeket. Egy másik „eredeti anyag”, az „Evening (Este)” is felvillanyozott, mert Gábor fantasztikus szvingjét nagyon hatásosan és ellentmondás nélkül ellenpontozza Kovács Zoltán meditatívabb, de legalább annyira magasröptű szólója. Ami pedig a zárószámot illeti, ott teljesen elhagytak kritikai fakultásaim, mert Hoagy Carmichael zseniális „Skylark”-ja a kedvenc balladám, amit Gábor játéka még közelebb hoz az ember szívéhez.

Majdnem elfelejtettem megmondani, mitől rendhagyó a Juhász Gábor Trió albuma. Attól, hogy nem is létezik lemez formájában, nem is kapható, hanem ingyen meghallgatható a youtube-on. Hogy miért, arról nem átallottam megkérdezni magát Juhász Gábort:

 

  • Juhász Gábor: CD lemezt gyártatni költséges mulatság, csak akkor éri meg, ha az ember maga árulja intenzíven, de nagy költségekbe tudod magad verni, ha túl nagyvonalúan ajándékozol, én pedig sajnos mindig így tettem. Szóval valójában a virtuális megjelenés önkorlátozás, hogy ne verjem magam még nagyobb kiadásokba. Hogy miért csinálom mégis? Nyomot kell hagyni, és azt érzem, hogy egy ilyen sallangmentes anyagot akár ötven év múlva is meg lehet majd hallgatni, mint ahogy Joe Pass lemezeit, videó felvételeit is hallgatjuk manapság. Talán egy-két koncertmeghívás is következhet ebből. Mindenesetre azt érzem, hogy egy zenésznek kötelessége aktívnak lenni, ha van mondanivalója, még ha nehezebb is a pálya, különben hamar el lehet tűnni. És az élet hipp-hopp véget ér, és akkor lehet gondolkozni, hogy „de én még szerettem volna egy trió albumot sztenderdekkel, saját dalokkal, jaj.” Másrészt ha lenne rá érdeklődés, természetesen ebből az anyagból is lehetne fizikai hordozót készíteni, a hangminőség tökéletes. Jó grafika kell, nyomda és vásárlói akarat. A közeljövőben ezt a lemezt feltesszük a fizetős filemegosztó oldalakra is, ugyan onnan még sajnos nem jön bevétel, viszont sokan használják, köztük én is.
  • Pallai Péter: Jut eszembe, az albumnak címe sincs. Nem kellene egyet kitalálni?
  • Juhász Gábor: Kedves Péter, nagyon köszönöm az értő hallgatást, és a méltató szavakat! Igazán jólesik. A kérdésedre válaszolva, arra gondoltam, hogy JGT legyen a lemez címe, ezzel is reprezentálva, hogy ez a trióról szól. Vagy csak annyi, hogy: Trio. Nagyon szeretem a kollégáimat. Szerinted melyik a jó cím?
  • Pallai Péter: Én az egyszerű „Trió” szót választanám. A jövőben is számíthatunk ilyen ingyen albumokra tőletek?
  • Juhász Gábor: Nem tudom. Változik a világ. Már a legutóbbi virtuális albumunk, a „Good Night” kapcsán is felmerült, hogy mennyire nagylelkű vagyok és ezt, talán hübriszből, sohasem utasítottam el. Az igazság az, hogy az elmúlt tíz évben a lemezkiadók rendre elutasították a studió album ötleteimet, csak a Fonó volt olyan nagylelkű, hogy két koncertalbumot kiadott a kompozícióimmal. Most egy sikeres alkotói pályázatból tudtam szerény gázsit adni a kollégáknak és a hangmérnök barátomnak, aki végig lelkesített. Messze a piaci ár alatt történik mindez. Nagyon hálás vagyok nekik! Valamiért nem gondolom, hogy furmányos úton meg kell gátolni az embereket, hogy ingyen hozzájussanak a digitális tartalmakhoz, és akkor majd vásárolnak.  Józan lehetőséget kell adni, hogy tudják támogatni amit akarnak, de ennek a kialakításához valószínűleg túl szerények a képességeim. CD, LP, pendrive, letöltőkód, fizetős oldal, ahol nagy file-okat lehet letölteni stb. Őszintén szólva nem tudom mi lenne jó. Nyilván a kiadókban vannak emberek, akik ezzel foglalkoznak, de abba nem látok bele. Nagyon visszaestek az eladásaik, ezért frusztráltak. Én szerencsére mindig nagyon udvarias elutasításban részesültem, de úgy tudom nem mindenki volt ilyen szerencsés. Szorongóbb alkat vagyok annál, hogy egy nagy pofonba belefussak. Emlékszem, amikor a meghívásodra Londonban koncerteztem rendre elmentem a British múzeumba. Főleg a távolkeleti részleg ejtett rabul. Ingyenes volt a múzeum látogatása, de szinte mindig dobtam néhány fontot a kitett küblibe, pedig nekem sem volt sok. A shopban is vettem tollat, füzetet, pólót, részben hogy legyen szuvenír, részben, hogy támogassam őket. Valahogy így működik az ember.
  • Pallai Péter: Köszönöm az interjút Gabi, de leginkább a zenét.
  • Juhász Gábor: Péterem, nagyon köszönöm, hogy hírt adsz a munkánkról!

 

Közreműködnek:

Juhász Gábor - gitár
Kovács Zoltán - bőgő
Jeszenszky György - dob
Hang: Nagy Marek, Gresicki Tamás
Videó: Nagy Marek

 

 Lemezbemutató koncert: január 17. Budapest Jazz Club
https://www.bjc.hu/programok/eloado/juhasz-gabor-trio/