fbpx

A MAO kisegyüttesének újabb szellemidézése – Harry Edison/Lester Young: Going for Myself c. albuma

2023. október 13.

Az olyan „nagyfogyasztó” jazzrajongók, mint e sorok írója már több, mint hat éve zarándokolnak el minden hónap második keddjén az Opus Jazz Clubba, egy olyan koncert kedvéért, amikor a „Legendás jazzalbumok” sorozat keretében a műfaj történetének legkiemelkedőbb lemezeit „rekonstruálja” a MAO-nak az eredeti felállás szerinti kisegyüttese.

A MAO kisegyüttesének újabb szellemidézése

Az indulás még 2018 áprilisában történt Miles Davis Kind of Blue c. albumának felidézésével, amit számos jazzkritikus minden idők legjobb jazzlemezének kiáltott ki. De azt, hogy ez a műfaj mit is adott a zenei világnak, azt éppen a sorozat mutatja be, anélkül, hogy sommás ítéleteket alkotnánk. Ugyanis – és ez az, ami igazán dicséretes – a legkülönfélébb produkciók kerülnek sorra, az Art Blakey albumoktól Coltrane Love Supreme-jéig! S mi több, bátran idézik az 50-es 60-as évek gazdag termését is, mint pl. a részemről ajánlott Here and Now (Art Farmer-Benny Golson) albumot 1962-ből.

Az ezúttal bemutatott album még korábbi volt. A kiemelkedő trombitás, Harry „Sweets” Edisonnak a tenorszaxofon zseniális mesterével, Lester Younggal készített albuma, amelyet két session alkalmával rögzítettek 1956-ban és 57-ben New Yorkban, ill. Los Angelesben két ritmusszekcióval (amelyben még olyan ikonok is játszottak, mint Oscar Peterson, Ray Brown vagy Louis Bellson). És hogy a nem kevésbé legendás producer és impresszárió, Norman Granz milyen mennyiségű felvételt készített az olyan kiemelkedő hangszeresekkel, mint amilyen a Prezident becenévre hallgató Lester Young volt, az elképesztő tény, hogy csak a Verve számára készült, és Young nevén jegyzett stúdió LP-k száma 21 (!) volt, amit aztán nyolc CD-n adtak ki egy antológiában. Nos, ezek egyike a Going for Myself c. lemez, amelynek felidézése kedden este történt a teltházas Opusban.

A MAO kisegyüttesének újabb szellemidézése

A sorozat „spiritusz rektora”, Fekete-Kovács Kornél, mint azt az Edison szerepét alakító Korb Attila elmondta, „igazoltan hiányzott”. Még egy változás volt a megszokottakhoz képest: Barcza Horváth Józsefet a nem kevésbé kiváló bőgős, Orbán Gyuri helyettesítette. A másik fúvós szólista Ávéd János volt, aki – ahogyan az albumon is Lester Young  – nemcsak tenorszaxofonon, de több számban klarinéton játszott. Mint mindig, Cseke Gábor zongorázott, Csízi László dobolt és utoljára, de (tényleg) nem utolsósorban Komjáti Áron gitározott. Őt azért emelném ki, mert a nagyzenekarban nem élvezhetjük igazán remek játékát, és a „lemezbemutatók” esetében is csak akkor szerepelhet, amikor az eredeti formációban is volt gitár. (Idén, március 14-én a Wes Montgomery centenárium alkalmából Áron mutathatta be a „The Incredible Jazz Guitar of Wes Montgomery” c. album anyagát Cseke Gábor, Barcza-Horváth József és Csízi László társaságában!)

A MAO kisegyüttesének újabb szellemidézése

Szerencsére a „Verve-korszakban” a szextettekben gyakran nem három fúvós volt, hanem csak kettő, viszont a zongoratriót gitáros „erősítette”: többnyire Herb Ellis vagy Barney Kessel. Így aztán ezúttal is úgymond „szükség volt” gitárosra, mondanom sem kell, hogy fenomenális szólókkal kápráztatott el minket Áron. Ugyanis a gitár a rock korszak hozadékaként soha nem látott rangot kapott a jazzben is /főleg a fúzió területén/, de azt a csodás szerepet, amit a nagy gitárosok Herb Ellis, Barney Kessel, Wes Montgomery, Kenny Burrell vagy Joe Pass képviseltek, csaknem elmosta az idő. Ennek kapcsán mondanám el, hogy a jazz nem George Benson, Mike Stern, John McLaughlin, Pat Metheny, (csak a gitárosoknál maradva) fellépésével kezdődött, mint azt a sajnálatosan kevésbé tájékozott fiatalok gondolhatják. Ezért (is) rendkívül értékelendő a MAO „missziós” munkája.

A MAO kisegyüttesének újabb szellemidézése

A megszokott gyakorlat szerint a számokat az eredeti lemezen található sorrendben szokták interpretálni, ezúttal eltértek ettől, de talán még jobb volt a kilenc szám ilyetén való interpretálása. További érdekesség volt, hogy számos alkalommal a lemez bemutatása részben vagy egészben az első félidőben megtörténik, a második szettre legfeljebb egy-két szám marad, és/vagy kompletten az illető művész más lemezeiről idéznek. Ezúttal olyan terjedelmes szólóimprovizációk hangzottak el, hogy mindössze az utolsó szám – Lester Young saját kompozíciója, a Lester Leaps In volt „idegen anyag”. A zenekarvezető szerepét betöltő Korb Attila nemcsak szellemesen, de humorosan is konferált, egyúttal sok érdekes információt is megosztva a lelkes hallgatósággal. Még azt is megtudhattuk, hogy Edison a „Sweets” becenevet éppen Lester Youngtól kapta.

Az előadás a lemez első Flic c. számával indult, amelyet éppen az album számára írt Oscar Peterson és Lester Young. Ha létezik a műfaj aranykorát képviselő, remekül szvingelő és mindenki által befogadható jazz, akkor ez igazi fundamentuma volt az estnek.  A folytatás a Gershwin fivérek sztenderdje volt (Our Love Here to Stay). Mindkét számban szordínóval játszott Attila (már csak azért is, mert Edisonnak is ez volt a gyengéje), de ahogyan saját maga is elmondta, nem igazán szereti ezt a megoldást. És valóban Lester Waldorf Blues-ában már olyan vérbő trombitaszólót kaptunk, ami a Norman Granz jam sessionök hangulatát idézte. De ez mondható el a többi zenész szólóiról is, mert mindenki, (a tenoros, a gitáros, a zongorista, a bőgő és szolidabban a dobos is) terjedelmes játékban mutathatta meg tudását.  Gitár introval indult Harry Warren dala, majd a tenor után ismét csodás gitárszólót hallhattunk, ami azért nagy öröm, mert Áron „soulful” soundja és játéka (számomra) a jazzgitár legkiemelkedőbb korszakát idézi. Az Ellington zenekar örökbecsű darabja, a Perdido lendületes előadása zárta az első szettet, fenomenális fúvós szólókkal és ismét emlékezetes gitárjátékkal.   

A MAO kisegyüttesének újabb szellemidézése

A második félidő a Happy Birthday hangjaival kezdődött:  Korb Attila trombitája a zenekar lelkes kíséretével köszöntötte fel a születésnapját ünneplő Csízi Lacit. Aztán a lemezen játszó három muzsikusnak (Edison, Peterson, Young) ugyancsak az album számára komponált darabja, a St. Tropez következett, amely az akkoriban oly’ divatos fürdőhelyről kapta a címét.  A mindenki által kedvelt Sunday-ban szédítő trombitajátéka mellett, Attila még el is énekelte Julie Styne szövegét, amivel azt a hagyományt illusztrálta, hogy a korai időkben a legtöbb trombitás dalra fakadt, Louis Armstrongtól  Louis Prima-ig és Roy Eldridge-ig. Ekkor már csak a ballada egyveleg volt hátra a lemez „anyagából”. A Ghost-ot a trombita, a Waterfront-ot a tenor idézte. Mivel a nyolc szám terjedelmes előadása sem töltötte ki a műsoridőt, még sorra került Lester Young egyik legismertebb produkciója, a Lester Leaps In, amit egész élete során számtalanszor előadott, és lemezen is több „letétben” hallható. Nos, ezzel zárült a szédületes, forró hangulatú és nagy sikerű MAO-est. Mindenről képtelenség beszámolni, mert bizony hosszasan lehetne elemezni még Cseke Gabi mindenkor briliáns szereplését, Orbán Gyurinak általam csak „vehemensnek” titulált – minden formációban fenomenális – bőgőjátékát és nem utolsósorban a születésnapos Csízi Lacit, aki olyan értelemben is a „trió” tagja, hogy számos felállásban találkozhatunk vele, és mindenütt a produkció igazi motorja. Nos, ezért kell jazzkoncertekre járni, hogy az ember „képben lehessen” a műfaj hazai élvonalának a világszínvonalat képviselő muzsikusairól!!!

A MAO kisegyüttesének újabb szellemidézése

A MAO kisegyüttesének újabb szellemidézése

 

I. félidő

  1. Flic (Oscar Peterson-Lester Young) 
  2. Our Love Is Here to Stay (George Gershwin-Ira Gershwin)
  3. Waldorf Blues (Lester Young)
  4. You’re Getting to Be a Habit with Me (Harry Warren- Al Dubin)
  5. Perdido (Juan Tizol-Ervin Drake)

 

II. félidő 

  1. Tropez (Harry „Sweets” Edison- Oscar Peterson- Lester Young)
  2. Sunday (Chester Conn- Julie Styne-Benny Krueger-Ned Miller)
  3. Ballad Medley:
    A Ghost of a Chance  (Victor Young-Ned Washington-Bing Crosby)
    I Cover  the Waterfront  (Johnny Green-Edward Heyman)
  4. Lester Leaps In (Lester Young)

 

Közreműködtek:

Korb Attila  trombita, ének
Ávéd János   tenorszaxofon, klarinét
Komjáti Áron   gitár
Cseke Gábor   zongora
Orbán György   bőgő
Csízi László dob

 

 

Opus Jazz Club, 2023. október 10.
Fotó: Csíkos Gábor (köszönet a szuper fotókért!)

 

 

 

Jazz koncertek - Jazz Concerts in Hungary

H K Sze Cs P Szo V
© 2019-24 MagyarJazz / Jazz.hu szakmai jazzportál, szeretett műfajunk, a JAZZ szolgálatában. All Rights Reserved. • Készítette és kiadásért felelős személy: Irk Réka • Kiadó: Jazzponthu Kulturális Alapítvány • 1122 Budapest, Maros u. 28. • Adószám: 19345684-1-43
Az alapítványnak adományt az alábbi bankszámlára köszönettel fogadjuk: 10700770-73692180-51100005