A jubileum alkalmával volt mire visszatekinteni, volt mit ünnepelni, ez a szünet után, a koncert második részében egy régebbi szerzeményekből összeállított válogatásban meg is történt. A BBNQ az egyik legtermékenyebb hazai formáció, és mivel a lemezeiken megjelent kompozíciókat szinte kivétel nélkül Bágyi Balázs írta, így ő is a legnagyobb saját repertoárral rendelkező szerzőink közé sorolható. Balázs Pécsett, 1973-ban született, 1998-ban Kőszegi Imre tanítványaként kitüntetéses diplomát szerzett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola jazz tanszakán "jazzdob előadóművész és tanár" képesítéssel. Már a főiskolai évek alatt több saját formációt szervezett, de koncertezett más előadók zenekaraiban is. Első saját zenekarát 2004-ben alapította, a sajátos magyar ethno-jazz zenét játszó, zongora nélküli, két fúvóssal felálló kvartettjében már akkor is Oláh Péter bőgőzött, Hámori János trombitán és szárnykürtön, Tűzkő Csaba szaxofonon és tárogatón játszott. A számos fesztivált megjárt, 2011-ig létezett Bágyi Balázs Quartet zenéjét két lemez őrzi, debütáló albumuk a „Valahol máshol” után a Salamon Beátával készült „Magyar Zene” jelent meg.

Balázs 2013-ban alapított New Quartet nevet kapott új zenekarába a fiatalabb korosztály jeles képviselőit hívta meg. A zenekar nem spontán jött össze, alaposan feltérképezte, kikkel tudja megvalósítani elképzeléseit. Ebben az elsősorban post bop elemekből építkező akusztikus kortárs jazzt játszó szaxofon– zongora– bőgő- dob felállású kvartettben Oláh Dezső (1986) zongorázik, továbbra is Oláh Péter (1977) bőgőzik, és az első években Ávéd János (1983) szaxofonozott. Soha ez előtt nem játszottak együtt, eltérő stílusú zenékben gondolkodtak, kérdés volt, hogy a kitűnő szólisták milyen csapatot tudnak majd alkotni, be tudnak-e illeszkedni egy olyan világba, amelynek koncepcióját nem ők határozzák meg elsődlegesen. Balázs meggyőzte őket, hogy új anyagában kifejezetten rájuk gondolva írta a kottát, az ő különböző stílusuk egyben való megszólaltatása inspirálta. Az eredmény őt igazolta. A zenekar minden tagja élvezte a közös játékot. Mindenkinek sikerült saját egyéniségéből hozzáadni valamit a közös sikerhez.

 A kvartett első, 2014-ben megjelent „Easy Landing”, és a két évvel későbbi, 2016-os „Continuity Jazz Suite” című lemeze után Ávéd János már számos elfoglaltsága miatt nem tudta egyeztetni a további feladatokat, így barátsággal távozott.

A kvartett tovább fiatalodott, helyére a Hollandiában végzett, üstökösként feltűnt Soso Lakatos Sándor (1988) került, és a még abban az évben megjelent „Homage to Shakespeare” lemezen, melyen vendégként Balázs évfolyamtársa, Pocsai Kriszta is énekelt, már ő szaxofonozott. A kvartett 2017-ben még egy lemezt készített Krisztával, ez estben inkább Kriszta a kvartettel, a „Tribute to Ella” üde színfolt a zenekar történetében, Bánkon is bemutatták, és a fesztiválon fellépő amerikai énekesnők elismerését is kivívta.

A következő lemezük is vendégszólistával készült, de trombitással, és kínaival. Li Xinochuan budapesti koncertjükön élőben is bizonyította, van jazzélet a Nagyfalon túl, amiről jószerivel eddig csak a kínai turnékról hazatérő kvartett élménybeszámolóiban hallottunk. A pandémia alatt jelentkeztek újra, a „2020” című albumot először a BJC zártkapus Raktárplusz koncertjén mutatták be, és 2021-ben jelent meg a különös francia zeneszerző művei ihlette „Satie in Jazz”. Az ilyen jeles alkalmakkor szokásos múlt idézés után térjünk vissza a jelenbe, Balázsék is ezt tették, az első részben Tom-Tom Stúdióban idén februárban felvett, az előző napokban megjelent „Decade” lemezbemutatójára került sor.

Az album sorrendjében haladva játszották a kompozíciókat. Bátor szívvel kezdtek, a lendületes „Brave Heart” kemény ritmusai egyből forró hangulatot teremtettek. Az erőteljes beköszönés után a lebegős „Fairy Tale” egy álomszerű világba vitt. A lemezre egyébként bónuszként a rövidebb, „rádióbarát” változata is felkerült, de most az albumon második számként jegyzett, koncertbarát változatát élvezhettük. Lelkünk megnyugodott, majd kegyelmi állapotba került a dobszólóval indított „Gracious Soul” hosszabb improvizációi hallatán. A „Blues Mood” a hard bop aranykorát, a legjobbnak tartott Blue Note korszakot idézte fel, az „Eastern Influence” a misztikus távolabbi kelet világfelfogásába, hangzásvilágába kalauzolt. Oláh Dezső írta az introt a ritmikus tapssal indult „Bass Dance”-hez. Az addig is fantasztikus szólókat bemutató Oláh Péter bőgője táncolt egy nagyot Soso szaxofonjával, majd Dezső is lekérte, végül Balázs finom, halkuló dobszólója vezette le az indulatokat, és zárta az első részt.   

A második részben az „Easy Landing” címadója segítette szelíden újra jazzbe landolni a szünet után visszatérő közönséget. A szabadba ívelő improvizációk egyből kizárták fejünkből a kinti világot, majd a főmederbe torkollva pedig már ellazulva adhattuk át magunkat a sodró zenének. Pocsai Kriszta érkezését nagy ováció fogadta. Az énekesnő zenei kapcsolata, barátsága Bágyi Balázzsal több, mint húsz éves múltra tekint vissza, mindketten a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszékén azonos évfolyamban, 1998-ban diplomáztak. Kriszta most maszkban lépett színpadra, lebetegedett, elkapta az iskolakezdéskor gyerekei által hazahozott vírust. Eredetileg nagyobb szerepet kapott volna, de két standard éneklését így is hősiesen bevállalta, a régi barátságért és a közönségért. A „Yesterdays” és a „How High the Moon” után meghatóan köszöntette Balázst ötvenedik születésnapja alkalmából, így már a nézőtéren mindenki megtudhatta az addig a Decade mellett szerényen elhallgatott másik évfordulót. Kriszta ünnepet hozott az ünnepbe.

Befejezésül a repetitív motívumokból álló, Zarathusztra bölcseleteit idéző „Clarity” került sorra, de természetesen jött a ráadás. Az „Április elseje” játékos témája igazi örömzenére adott lehetőséget, amellyel éltek is, a zenekar minden tagja élvezte a közös játékot. Mindenkinek sikerült saját egyéniségéből hozzáadni valamit a közös sikerhez és a szabad szárnyalás után eljött a könnyed földet érés pillanata, mindenki elégedetten inthetett búcsút.

„Ötven éve elég volt zenésznek lenni, ma már nem. (-) A jövő zenészeinek érdeklődniük kell, és ha új utakat akarnak bejárni, nem elég szimplán zenésznek lenniük, ahogy az elég volt az én fiatalságomban.” – mondta Wayne Shorter egy interjúban. A BBNQ nemcsak azért jó, mert kiváló zenészekből áll, akiknek a legbonyolultabb partitúra lejátszása sem jelent gondot, hanem azért is, mert együtt tudnak gondolkodni. Nem szimplán zenészek, gondolkodó emberek, akik gondolataikat elsősorban zenében fogalmazzák meg.

Boldog születésnapot BBNQ!

Boldog születésnapot Balázs!

Budapest Jazz Club, 2023. szeptember 16.
Fotó: Somogyvári Péter