Jazz koncertek - Jazz Concerts in Hungary

H K Sze Cs P Szo V
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30

Energiabomba robbant a BJC színpadán

2019. június 21.

A Harmónia Jazzműhely évadzáró programja Luiza Zan koncertje volt a Sárik Péter trió és Gyárfás István kíséretében.

A Sepsiszentgyörgyről származó énekesnő már többször járt nálunk. Vájt fülű barátok és a koncert előtt elkapott beszélgetések csak fokozták az első találkozás izgalmát a fergeteges energiákat mozgósító és a határokat több területen áttörő előadással. Luiza valóban egy energiabomba, aki standardektől a családi-személyes ihletésű darabokon át a blues-rockos dalokig otthonosan, magabiztosan énekel. Az elvárható tűpontos intonálást képes a több mint 3 oktávos hangterjedelmében hozni, és a legnehezebb halk, magas hangok is hibátlanok.

A bomba gyújtószerkezetei Sárik Péter és Gyárfás István voltak.

Sárik Péter zongorajátékáról nem lehet általánosságban beszélni. Magabiztos és fölényes technikai tudása magas szintű ritmikai és harmonizációs készséggel párosul. A standardek értelmezése teljesen egyedi, Luiza személyes indíttatású darabjaiban tisztelettel, érzékenyen társult és szólóiban a dinamika, a dallam és harmóniavezetés teljes tárházát felvonultatta.

Gyárfás István gitárjátéka felszabadult, harmonizálása egyedi. Élvezet hallgatni, ahogy az ujjai tisztán végig gurulnak a futamokon és akkordok felfűzése is egyedi. Zenei intellektusa gond nélkül váltogatta a kíséret és a szólók feladatait.

A ritmusszekciót Fonay Tibor (bőgő) és Gálfi Attila (dob) alkották. Mindketten sikeresen teljesítették a kíséretből rájuk háruló feladatokat. Ám amint lehetőségük adódott, technikás, ötletes szólóikkal egészítették ki a zenehallgatás élményét.

A koncert elég erőteljesen indult a „Straight, No Chaser” és a „Footprints” újra értelmezésével, majd egy lazább darab után jött a szünet előtt az est csúcspontja. Megjáratták velünk poklot és menyországot, katartikus élményt nyújtva.

Szünet után Luiza egyszerű pentatoniában, egy szál magában adta elő Eminescu versére komponált dalát. Ezt követték még lírikus és erőteljesebb hangzású bluesos dalok és a tréfásan búcsúzó „Every time We Say Good Bye”.

Nyílván egyik fellépő sem gondolta komolyan, hogy ráadás nélkül szabadul. Mindjárt kettő is lett belőle.

A zenészek és a közönség is csapzottan távozott, hála a légfrissítő rendszer teljes csődjének.

Ennek ellenére a zenei élmény egyértelmű, lelkünk megtisztulva, irány a hétvége!

 

Fotó: Irk Réka