fbpx

Jazz koncertek - Jazz Concerts in Hungary

H K Sze Cs P Szo V
28
Dátum : 2021. aug. 28.

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszékének diplomakoncertjei a BJC-ben

2019. június 07.

A vizsgák után, a diplomakoncerteket hallgathatták meg a Budapest Jazz Clubba látogatók három napon át. Az 54 éve működő jazz tanszékről, - melyet Binder Károly vezet,- kerül ki a magyar jazzélet legjava, köszönhetően a tanári kar odaadó, magas színvonalú, lelkiismeretes munkájának. Szerdán az LFZE Big Band és még két formáció koncertjét élvezhettük, és ismét meglepetéssel zárult a nap.

Idén egy különösen nagy létszámú big band lépett színpadra, sok-sok helycserével a ritmusszekcióban. Összesen 25-en álltak, ültek a színpadon - az általában megszokott 17-18 helyett -, plusz a zenekar irányítója, oktatója, összefogója, László Attila, aki már 32 éve vezeti a mindig változó összetételű big bandet. Idén csak két, évekkel ezelőtt végzett zenészt kellett meghívni, Schreck Ferencet és Bornai Szilvesztert a harsona szekcióba, azért hogy teljes legyen a felállás. Amit rögtön észrevehetett a közönség, hogy az ifjú zenészek nagyon lelkesen és örömmel játszanak, pedig a big bandben keveseknek jut főszerep, szólózás, itt ráadásul előre megírt kottából kell játszania mindenkinek, mert az összhangnak óriás szerepe van, mikor 17-en játszanak egyszerre.

A zeneakadémia big bandje mindig bemutat klasszikus nagyzenekari darabokat is. Idén Mike Pendowski „Back to Basie” című darabjával kezdtek, a szólókat Fekete István trombitán és Farkas Zsolti zongorán játszották (a ritmusszekciót Farkas Zsolt – zongora, Cseh Péter – gitár, Arday Dániel – bőgő, Márkosi András – dob alkották).

Majd egy Charlie Parker bebop klasszikussal folytatták, a „Yardbird Suite”-tal, amiben a szólókat Oláh Kálmán Jr. szaxofonon, Rozbora Ádám  trombitán és Szepesi Ferenc harsonán játszották (a ritmusszekciót Piller Márton – zongora, Filip Dinev – gitár, Szabó Kristóf – basszusgitár, Pierre Martin – dob alkották).

Egy jól ismert számmal folytatódott a helycserék után a koncert, a zseniális pozanos, Frank Rosolino által írt darabbal, a „Blue Daniel”-lel. Brunner Bence kiváló harsona szólójával indult a darab, majd az egész harsona szekció belépett, és csak ezután kezdett a zenekar játszani, majd egy másik harsona szólót hallottunk Szepesi Ferenctől, és a végén a ¾-es lassú részt is a harsona szekció zárta (a ritmusszekciót Piller Márton – zongora, Cseh Péter  – gitár, Arday Dániel – bőgő, Zombori Attila – dob alkották).

Következett egy Duke Ellington és Billy Strayhorn standard, az iráni városról elnevezett „Isafan”, amiben eredetileg Johnny Hodges szólózott alt szaxofonon, de a karmestertől megtudtuk, hogy nem érkezett meg sajnos a mai koncertre, így Oláh Kálmán fantasztikusan jó szólójával kellett beérnünk.

A következő számot Szepesi Ferenc hozta, ez pedig a Grammy-díjas Gordon Goodwin szerzeménye, a „Count Bubba” volt. Ebben Cseke Dani szólózott bariton szaxofonon és Oláh Kálmán alt szaxofonon.
Utolsó számként egy klasszikus big band darab hangzott el, amit Lester Young írt, a „Tickle Toe”. Ezt hallhattuk Woody Allen filmjében is a Csillagporos emlékekben. Ostinato-szerűen ismételgetett, rövid riffekkel zárult. Nagyon jó szólókat hallhattunk Veininger Kristóftól és Farkas Zsolttól, de ebben a számban a témák előtt Szepesi Ferenc remek „fill in”-jeit is hallhattuk. (a ritmusszekciót Farkas Zsolt, Filip Dinev, Pál Gábor, Zombori Attila alkották).

Ahogy a közönség, úgy a zenészek is élvezték a játékot, és kívülről nézve úgy tűnt, hogy az utóbbi évek egyik legjobb csapata jött össze.

Az átrendezés után, a diplomázók léptek színpadra.

Először egy quartetet hallhattunk Girincsi Fruzsina – ének, Takács Dániel - gitár, Tóth Mátyás – bőgő, Holb Alexandra – dob (felkészítő tanár: Borbély Mihály), ők mindannyian végzősök. Fiatalos műsort adtak elő. Takács Dánieltől érzéki és gyönyörű gitárszólókat hallottunk. Girincsi Fruzsina is elvarázsolta a közönséget.
Az első két számot (Thelonious Monk /Fred Hersch: We See, Avishai Cohen: Smash) az énekes nélkül, trióban adták elő. John Benson Brooks „Where Flamingos Fly” dalra érkezett a színpadra Girincsi Fruzsina, és loopot használva érdekes, modern hangzással szólt, szépen énekelte a mély hangokat is. A gitáron Takács Dánielnek rendkívül jó improvizációi voltak. A műsor végén két saját számot énekelt Fruzsina, a „Give Me Light” és a „Delirium” címűt. Talán ők voltak az egyetlenek, akik a vizsgán jobban szóltak együtt. Szerdán a diplomakoncerten, mintha a ritmusszekció külön életet élt volna, a lágyan éneklő Fruzsi és gitározó Dani mögött egy kicsit erőteljesebb dobszólókat hallhattunk, mint vártuk.

 

 

Utánuk Csipkés Sándor zongoristát hallhattuk, aki nagy meglepetéssel készült, egy eredeti latin-amerikai zenekart hozott el a diplomakoncertjére. De kezdjük az elején. Köszönő beszéddel indított Sanyi, Regály Györgynek, Soso Lakatos Sándornak és László Attilának nyilvánított külön köszönetet, az egyetemi tanárai mellett, és a fiának ajánlotta a diplomakoncertjét, miután elmesélte, milyen út vezetett addig, hogy a diplomáját a kezébe veheti.

Trió felállásban léptek színpadra (Csipkés Sándor – zongora, Pál Gábor – basszusgitár, Zombori Attila –dob; felkészítő tanár: Márkus Tibor), a "My First Real Love" saját szerzeménnyel, amit az első vizsgáján még kritika ért, de átdolgozta, és erre az eseményre, megújult hangzással adták elő a szép lírai dalt. Ezután két fúvós csatlakozott a trióhoz, Pázmándi Gergely szaxofonon és Daróczi Áron trombitán, és meglepetésként egy László Attila szerzemény, a „Ballet on the Moon” hangzott el picit átdolgozva, de így is nagyon jól szólt együtt a fúvósokkal, Pázmándi Gergőnek szép improvizációi voltak, de a többiek is magas szinten játszottak.

Már így is jó hangulat lett a teremben, de ezután egy nem várt fordulattal, három zenész érkezett, akik nem a Zeneakadémia hallgatói, hanem hazánkban élő muzsikusok Kubából, Hondurasból és Kolumbiából, és akik egy táncos körökben elég ismert zenekart alkotnak, a Mai Rumbát, amihez időnként Csipkés Sándor is csatlakozik (Mario Ochoa – ének (Honduras), Ángel Leó – bongó és szájdob (Kuba), Aldober Acevedo – basszusgitár (Kolumbia)). Szóval egy latin estté változott pár perc alatt a diplomakoncert. A híres „Oye Como Va” dallal melegítettek be, majd jött az „Idilio” és az „Aqua Nile” című Marc Anthony szám. Fantasztikus hangulat lett, ez az, amit nem lehet tanulni, az anyatejjel együtt szívták magukba a latin zene ritmusát.

 

Gratulálok az LFZE tanárainak, hogy olyan magas színvonalú oktatást nyújtanak, hogy mindenféle stílusban megállják a helyüket a hallgatók, és gratulálok a diplomázóknak, kívánunk nekik kitartást, és hogy leljék meg a boldogságukat a szakmájukban.

Ismét tanácsolom, aki tud, menjen el a Jazztanszék félévi és az év végi koncertjeire, mert a jövő generációját hallhatják, és a beszámolókból is kiderül, hogy mindig történik valami nem várt esemény.

 

Fotók: Sztraka Ferenc (és Irk Réka)

2019-es LFZE Big Band tagok:

Trombita


Rácz Dániel, Rozbora Ádám, Daróczi Áron, Garami Samu, Fekete István

 

Harsona


Brunner Bence, Szepesi Ferenc, Bornai Szilveszter – vendég, Schreck Ferenc – vendég

 

Szaxofon

Oláh Kálmán, Vadász Gellért, Susovich Szilárd, Pázmándi Gergely, Veininger Kristóf, Cseke Dániel

 

Ritmusszekció

gitár: Cseh Péter, Filip Dinev

zongora: Farkas Zsolt, Piller Márton

basszus: Arday Dániel, Pál Gábor, Szabó Kristóf

dob: Zombori Attila, Márkosi András, Pierre Martin