fbpx

Boros Zsófia – El último aliento

2023. július 05.

Nem kell hangsúlyozni, hogy milyen nagy öröm számunkra, hogy a számos alkalommal a világ egyik vezető jazzkiadójának választott ECM-nél már harmadik szólógitár lemezével jelentkezik a Bécsben élő „hazánklánya” BOROS ZSÓFIA.

Boros Zsófia: EL ÚLTIMO  ALIENTO

Tájékozott olvasóink tudhatják, hogy Manfred Eicher, a kiadó vezetője a világ legjobb gitárosait szerződtette az elmúlt évtizedekben John Abercrombie-től Kurt Rosenwinkelig, és ebben a fényes kompániában két magyar gitárművész is helyet kapott: Snétberger Ferenc és Boros Zsófia. Ami pedig az egyéb hangszeres művészeket illeti az ECM volt a kiadója jó fél évszázadon át Keith Jarrettnek, és még számos nagyformátumú művész is az ECM „stábjába” tartozik Joe Lovano-tól Chris Potterig…

Zsófia Prágában született 1980-ban. Zenei érdeklődése hamar megnyilvánult. A pozsonyi és a budapesti konzervatóriumban tanult, majd a bécsi Zene- és Előadóművészeti Egyetemen (MDW) végezte tanulmányait. Elnyerte a bécsi Herbert von Karajan Központ és a svájci Thyll Alapítvány ösztöndíját. Posztgraduális képzésben az olaszországi Pondenaréban, a Francesco Tárregáról elnevezett gitárakadémián részesült. Számos díjat nyert az elmúlt évek során.

2008-ban MusicBox c. albumával debütált, amit a Preiser kiadó jelentetett meg. A kezdetektől széles repertoárt vállalt fel Wolfgang Muthspieltől Francesco Tárregáig. Szóló koncertkörutak mellett dolgozott Anna Lechner csellistával, Arabella Steinbacher hegedűssel és Benedikt Dinkhauser fagottművésszel is. Többen írtak számára zenedarabokat, még a neves jazzgitáros Wolfgang Muthspiel is.

2012-től tartozik az ECM művészei közé. Első lemeze a rákövetkező évben jelent meg En otra parte címmel, majd négy évvel későbben a Local Objects következett. A jazz világából is ismert olyan gitárművészek szerzeményei is elhangzanak Zsófia tolmácsolásában, mint Dominic Miller vagy Al Di Meola, a brazil Egberto Gismonti és az Oregon együttes frontembere, Ralph Towner.

Tudni kell, hogy Zsófia nagyon szereti a költészetet, ezzel magyarázható, hogy mindhárom lemezének címét neves poétáktól kölcsönözte és az albumok kísérőfüzetében az aktuális versek meg is találhatók. Az első En otra parte (Valahol máshol) c. lemeze címének Roberto Juarroz (1925-1995) argentin költő versének részlete adta az ötletét, míg a második, Local Objects címét a modern amerikai líra egyik korai mesterének, Wallace Stevensnek (1879-1955) hasonló című költeményétől kölcsönözte. Harmadik ECM albumának kísérőfüzetében is találunk egy verset, mégpedig Antonio Machado-tól eredetiben és angol fordításban.

Érdekes Zsófia „önvallomása”, amely a kiadó gyakorlatától szokatlan módon még első ECM lemezének kísérő füzetében jelent meg: „Gyakran gondolom azt, hogy a választás lehetősége a kezemben van, de később csodálkozva tapasztalom, hogy a zene választ ki engem, mint közvetítőt.”

A Covid-járvány minden bizonnyal hátráltatta a most kiadott album megjelenését, hiszen a felvételek több, mint egy éve, 2022 tavaszán történtek, a jól bevált „akusztikai szentélyben”, az Auditorio Stelio Molo RSI-ben, Luganóban. Ezúttal Zsófia kedvenc kortárs zeneszerzőinek darabjai kerültek sorra, ebben „élenjár” a francia Matthias Duplessy, aki a számok több mint felét jegyzi (tizenegyből hatot). A többiek kortárs argentin komponisták: Quique Sinesi (1960) két darabbal, eggyel-eggyel pedig Joaquin Alem (1975) és Carlos Moscardini (1959). A legkorábbi darab a már évtizedekkel ezelőtt elhunyt Alberto Ginastera (1916–1983) Milongája. Ezek a meglehetősen ritkán játszott darabok melankolikus hangulatok kifejezői a művésznő megszokott kifinomult és szenzitív, magával ragadó tolmácsolásában. Tizenegy zenei gyöngyszem, hiszen a leghosszabb (az albumot indító) szám is csak öt és fél perc. Zsófia játékának jellemzői: gyönyörű tónus, könnyed figuráció, harmonikus frazírozás, a melódia és a kíséret precíz kivitelezése, a hangulat és az emóció iránti érzék.

A „főszereplő” tehát Mathias Duplessy (1972) autodidakta francia gitárművész, aki a cigány zenekultúrát (a flamenco stílusokat) „terepen” is tanulmányozta, amely természetesen hatással van zenéjére. Szerzeményeit Zsófia lenyűgözően formálja összefüggő egésszé. A lemez utolsó száma egyben az egész album címadója, egy mélyen elégikus darab. Különlegesség, hogy Sinesi Tormenta de ilúsion c. számát ronrocón adja elő Zsófia. (Ez egy kisméretű gitárra emlékeztető pengetős, húros népi hangszer, amelyet az Andok régióiban használnak.)

Végül egy jó hír: idén ősszel lemezbemutató koncerten csodálhatjuk meg Zsófia művészetét a BMC-ben! Időben hírt adunk majd olvasóinknak a koncert időpontjáról!

 

EL ÚLTIMO  ALIENTO     Zsófia Boros     (ECM  New Series)

  1. De réve at de pluie (Mathias Duplessy )                5:25
  2. Salir adentro (Joaquin Alem)                               3:02
  3. El abrazo (Quique Sinesi)                                    3:10                                                            
  4. Milonga (Alberto Ginastera)                                 2:50
  5. Le secret d’Hiroshigé (Mathias Duplessyí)              4:40
  6. Perle de Rosée (Mathias Duplessysi)                     3:44
  7. Tormenta de ilusión (Quique Sinesi)                      2:41
  8. Le labyrinthe de Vermeer (Mathias Duplessy)         5:06
  9. Berceuse (Mathias Duplessy)                               2:23                                                              
  10. Valse pour Camille (Mathias Duplessy)                  2:34
  11. El Último alienro (Carlos Moscardini)                     3:36

 

Boros Zsófia    klasszikus gitár, ronroco 

 

 

 

 

© 2019-24 MagyarJazz / Jazz.hu szakmai jazzportál, szeretett műfajunk, a JAZZ szolgálatában. All Rights Reserved. • Készítette és kiadásért felelős személy: Irk Réka • Kiadó: Jazzponthu Kulturális Alapítvány • 1122 Budapest, Maros u. 28. • Adószám: 19345684-1-43
Az alapítványnak adományt az alábbi bankszámlára köszönettel fogadjuk: 10700770-73692180-51100005