fbpx

Simon Géza Gábor: A magyar jazztörténet ösvényein

2024. február 23.

A hazai és külföldi jazzberkekben egyaránt jól ismert szerző sokirányú és sok évtizedre kiterjedő tevékenységének újabb állomása ez a kötet. Nincs még egy olyan magyar jazzszakíró (de külföldi példát sem tudnék felhozni), akinek legújabb könyve a 34-ik(!) lenne a sorban, miközben egyéb publikációit szinte lehetetlen számba venni. 

A magyar jazztörténeti kutatás hatvanöt esztendeje 1958–2023

Sokirányú tevékenységről szóltam, aminek puszta felsorolása is meghökkentően széles palettát jelent. Említett kötetei és megszámlálhatatlan újságcikkei (amelyek több mint ötven magyar, német, osztrák és lengyel lapban jelentek meg) mellett szervezett konferenciákat, kiállításokat, koncertek sokaságát, tartott előadásokat, és lemezkiadási tevékenysége is párját ritkítja. Számos, a későbbiek során szép karriert befutott hazai jazzmuzsikus és/vagy formáció első lemezeit éppen Gábor adta ki a Trio Midnight-tól a Grencsó Kollektíváig. (Meghaladja a kétszázat az elsősorban jazz, de klasszikus és kortárs-zenei kiadványok száma.)  Legfrissebb munkája mindenesetre alighanem legkedvesebb elfoglaltságáról szól, ez pedig a magyar jazztörténeti kutatás. Nem véletlen, hogy ezt a hézagpótló kötetet az általa létrehozott és vezetett JOKA (azaz a Jazz Oktatási és Kutatási Alapítvány) gondozta, amely úttörő szerepet játszott az elmúlt évtizedekben a hazai jazztörténeti kutatásban. A ma már hazai „márkanév”-ként aposztrofálható SGG megosztó személyiséget takar, de azt legádázabb ellenfelei sem tagadhatják, hogy nem akad még egy olyan személyiség a magyar nyelvterületen, aki egész életét a szeretett műfaj elismertetésére áldozta. Ezen belül pedig éppen a hazai jazz érdekében kifejtett munkássága rendkívül fontos.

De most fordítsuk figyelmünket legújabb kötete felé. Az írásmű által felölelt hat és fél évtized magyar jazztörténeti kutatása elválaszthatatlan Gábor munkásságától. A terjedelmes mű személyes hangvétele sem véletlen, hiszen egész pályáját ennek a senki más által ilyen mélységekben soha korábban el nem végzett munkának szentelte. És ne felejtsük el, hogy a szerző sok évtizeden keresztül egy olyan politikai rendszerben végezte áldozatos munkáját, amely nem a jazz támogatásáról volt nevezetes. Így aztán egyáltalán nem meglepő, hogy feltűnően sok tétel a könyv szerzőjéhez köthető, ez éppen abból adódik, hogy az egész munkát maga fogta össze és kereste meg a közzététel lehetőségét.

A 330 oldalas könyv struktúrája úgy épül fel, hogy a történeti rész tizenegy fejezetben mutatja be a hazai jazztörténeti kutatás fő területeit 1958 és 2023 között, majd a szerzőnek négy olyan kutatói irányát ismerhetjük meg, amelyekből három mindig „szívügyének” volt tekinthető. Ezek Zoller Attila, Bacsik Elek és a Benkó Dixieland Band. (Az első kettőről vaskos köteteket publikált külön-külön is, a harmadikkal kapcsolatban számos cikket, tanulmányt, diszkográfiát jelentetett meg – évtizedeken át követte és segítette munkájukat.) A negyedik téma: a ténylegesen jazz világsztárrá vált Szabó Gábor. Az ő pályájának, tevékenységének feltárását elsősorban Libisch Károlynak köszönhetjük, de Gábor is szívén viselte névrokona munkásságának kutatását. Hogy milyen sziszifuszi munka van a kötet említett két főrészének alapos feldolgozása mögött, arra jellemző, hogy a lapalji hivatkozások száma 294 ill. 81! Azt feltétlenül ki kell emelni, hogy a kötet említett két fő része (11 fejezet történeti rész és 4 személyes fontosságú kutatási terület) érdekes, sőt izgalmas olvasnivaló, ugyanis nem csak száraz bibliográfiai felsorolás, hanem az illető kiadványokra vonatkozó ismertetők, kritikák részleteinek idézése, precíz forrásmegjelölésekkel. (Ezek adják a közel 300 lapalji hivatkozást!) Egyben az idézeteknek figyelemfelkeltő szerepe van, amely az olvasót arra készteti, hogy a publikációt beszerezze vagy elolvassa.

A következő fontos rész a címsoros diszkográfia, amely az újra kiadott hangfelvételeket a kiadók betűrendjében sorolja fel. Végül a vaskos bibliográfia nem kevesebb, mint huszonöt alfejezetbe csoportosítva adja meg a magyar jazztörténettel foglalkozó publikációk felsorolását, amely meglepően és örvendetesen terjedelmes. A diszkográfia elé került a Zárszó, amelyből megtudhatjuk, hogy terjedelmi okokból sok minden nem kerülhetett be a kötetbe, valamint arról is szól a szerző, hogy mely területek várnak még feldolgozásra (pl. Bartók és a jazz kapcsolata). Itt szól hihetetlenül kiterjedt kapcsolatairól is: csak a név szerint felsorolt segítők száma 96 magyar és 25 külföldi, de további mintegy félezerre(!) teszi azok számát, akik „kisebb-nagyobb segítséget nyújtottak a kutatómunka során”.

A 25 alfejezetre osztott bibliográfia a lehető legprecízebben osztályozza az anyagot, ezzel áttekinthetővé téve a hatalmas adathalmazt. Nagyon dicséretes, hogy az egyik alfejezetben megtalálhatóak pl. a jazz és a hangtechnikára, vagy a jazz és a társművészetekre vonatkozó bibliográfiai felsorolások. Ugyancsak kiemelendő, hogy több zenei óriás között a két legismertebb zseninek, Bartók Bélának és Liszt Ferencnek a jazzben megmutatkozó hatásával foglalkozó írásművek külön alfejezetet kaptak.

Akik kicsit is ismerik SGG munkásságát, azok jól tudják, hogy ő a „nem amerikai jazz” legnagyobb hazai pártfogolója, jóllehet egyik első szerző volt világviszonylatban, aki John Coltrane öröksége címmel tanulmányt írt Trane munkásságáról és behatóan foglalkozott David Murray pályájával is!  Nagyon korán felismerte, hogy az amerikai jazz hegemóniája rövid időn belül megszűnik. Így ismeretei nem csupán az „eurojazz”, de minden más irányban is egyedülállóak alighanem még nemzetközi összehasonlításban is. Ez viszont azzal járt, hogy kevesebb figyelmet tudott fordítani az amerikai jazzvilágra és annak irodalmára. Csak néhány olyan magyar vonatkozású cikket említenék, amelyeknek bibliográfiai adatai nem hiányozhatnak egy későbbi bővített változatból, vagy egy újabb kötetből. A világ mindmáig legtekintélyesebb jazzfolyóiratában, a  Down Beatben Blindfold Test-ek jelentek meg Leonard Feather tollából Szabó Gáborral és Vig Tommy-val, elemző cikkek Zoller Attiláról és Szabó Gáborról (utóbbi még címlap fotón is szerepelt), beszámolók Szabó és Vig koncertjeiről, valamint az említett művészek és Bacsik Elek, sőt az utóbbi évtizedekben már az újabb generációk képviselőinek (Gárdonyi László, Botos Róbert, Dresch Mihály, Oláh Kálmán) lemezkritikái is. ilyenek már nem csupán a Down Beat, de a másik fontos folyóirat, a Jazz Times hasábjain is megjelentek. Az angol nyelvű jazzirodalomban más lapok hasábjain is akadtak még magyar vonatkozású cikkek: pl. a kanadai Coda az Alba Regia fesztiválról is írt, vagy a Jazz (később Jazz&Pop) c. amerikai magazin főszerkesztője, Pauline Rivelli terjedelmes interjút készített a pályája csúcsán lévő Szabó Gáborral. De nem találkozhatunk a kötetben a Nemzetközi Jazz Föderáció több évtizeden át működtetett angol nyelvű folyóirata, a Jazz Forum magyar vonatkozású cikkeinek bibliográfiai adataival sem, amelyek nagy része Turi Gábor nevéhez fűződik.  Jazztörténeti szempontból érdekes lehetne egy olyan összeállítás is, amely azon lemezek adatait ismertetné, amelyeken egy-egy itthon élt/élő magyar zenész vendégszerepelt a nyugati világban. (Ezek közül szenzáció számba ment pl. az MPS „Four String Tschaba” c. albuma Deseő Csabával.)

A könyvészeti tudományban is abszolút jártas szerző munkáiból soha sem hiányzik az alapos névmutató (népszerű nevén az „index”), ez most is így van. Az viszont érthetetlen, hogy a 66 oldal terjedelmű 25 alfejezetnyi bibliográfia szerzői a megemlítés oldalszámával miért nem kerültek be a névmutatóba. Az pedig kifejezetten praktikus lett volna, ha a 330 oldal tetején nem a szerző neve (páros oldalakon) és a könyv címe (páratlan oldalakon) szerepelne, hanem az éppen ott található fejezet megnevezése, mert az említett megoldás puszta dekoráció.

Az említett csekély súlyú hiányosságok mit sem vonnak le a kötet értékéből. Simon Géza Gábor ismét olyan munkát tett le az asztalra, amit helyette senki sem állított volna össze. Ez a kötet segíti a ma élő olyan jazzbarátok (és mindenekelőtt kutatók) tájékozódását, akik a műfaj hátterében is ismeretekre akarnak szert tenni, de még inkább felmérhetetlen jelentőséggel bír a jövő szempontjából. Gratulálunk a szerzőnek és várjuk további írásait is!

 

A magyar jazztörténeti kutatás hatvanöt esztendeje 1958–2023
Jazz Oktatási és Kutatási Alapítvány (JOKA), Budapest, 2023
332 oldal · keménytáblás 
Fotó: Moly.hu

A könyvet a szerzőtől lehet megrendelni: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Ára jelenleg: 12.000 Ft + postaköltség

 

 

 

© 2019-24 MagyarJazz / Jazz.hu szakmai jazzportál, szeretett műfajunk, a JAZZ szolgálatában. All Rights Reserved. • Készítette és kiadásért felelős személy: Irk Réka • Kiadó: Jazzponthu Kulturális Alapítvány • 1122 Budapest, Maros u. 28. • Adószám: 19345684-1-43
Az alapítványnak adományt az alábbi bankszámlára köszönettel fogadjuk: 10700770-73692180-51100005