fbpx

Érden mindig érdemes jazzt hallgatni. A fesztivált követően októbertől Jazz Klub is rendelkezésre áll az élő zene kedvelőinek. Ezúttal a novemberi és decemberi koncertekről olvashatnak a kedves olvasók.

Hagyomány immár, hogy a Kanizsa Big Band karácsonyi koncertet ad, melyre mindig ismert vendégművészt hív meg. Idén Náray Erika színész-énekesnő lépett fel Nagykanizsán a Vámos Béla vezette zenekarral. A Medgyaszay-házban rendezett műsoron közismert jazz örökzöldekkel örvendeztették meg a közel kétszáz fős közönséget.

Teltház fogadta szombaton az év utolsó világsztár fellépőit Budapest Jazz Clubban. A 2011-ben indult sorozatban évről-évre a jazzvilág elitjét figyelhettük testközelből a klub színpadán. Jöttek a még élő legendák, a kortárs jazz meghatározói, és a közelmúltban feltűnt tehetségek, akik igazolták, méltán kaptak meghívót az immár egy évtizedes múltra visszatekintő „Világsztárok a BJC-ben” sorozat koncertjeire. A Bill Stewart Trio december 11-i érkezését is a szokásos nagy érdeklődés előzte meg, hiszen a formáció bőgőse, Larry Grenadier legalább akkora vonzerővel bír, mint a zenekarvezető dobos, és a tenorszaxofonos Walter Smith III is jó névnek számít.

Ezekben a zenei eseményekre vonatkozóan is nehéz időkben figyelemreméltó volt az Avishai Cohen trió teltházas koncertje a Müpa nagytermében. Ismét bebizonyosodott, hogy Cohen neve és művészete valóságos rajongótábort alakított ki az igényes hazai közönség körében. Már több alkalommal lépett fel a Müpában, de mindig hozott valami újat ez a remek hangszeres művész és termékeny komponista, nem is említve, hogy minden alkalommal újabb kiváló tehetségeket ismerhetünk meg partnerei személyében.

- Nem is gondoltuk, hogy ennyien eljönnek, és erre a zenére még szükség van – köszönt el Dresch Mihály a második ráadás után szerda este a győri jazz klubban. Persze gondolja hozzá mindenki a bajuszpödrést és a rejtett mosolyt a száj szegletében.

Ha jól számolom, akkor 1977 februárjában, Zygmunt Krauze koncertjén jártam először Zeneakadémia – akkor még nem Solti nevű! – kistermében. Ott – és akkor – olyan zenét hallottam, ami valami más volt, mint a szokványos, „normális” koncerttermekben megszokott. Bár azóta – és ott – sok, főleg kortárszenei élményben volt részem, most mégis ez a régi kép, emlék úszott be elsőre a 2021. XI. 17.-i koncert előtt, az észt-magyar muzsikusok rítusán.

Nagy visszatérés

2021. december 17.

Tavaly végül csak szűk körben ünnepelhetett Avishai Cohen, pedig egy ritka nagyszabású, eddigi pályafutását összefoglaló, 50 országot érintő világkörüli turnéval készült emlékezetessé tenni 50. születésnapját. A Covid19-járvány miatt több mint félévnyi kényszerpihenő után, amint lehetőség adódott, egyből koncertkörútra indult. A világméretű turné továbbra sem valósulhatott meg, talán majd a következő kerek évfordulónál sor kerül arra is, de Európa több országába a közben újra támadó vírus ellenére sikerült eljutnia. Már júliusban a Jazz à Vienne fesztiválon, majd ősztől év végéig Szlovákiában, Franciaországban, Németországban, Belgiumban, Portugáliában, az Egyesült Királyságban, Svájcban, Monacóban, és utolsó állomásként Magyarországra érkezve, december 8-án Budapesten a Művészetek Palotájában lépett fel triójával, melyben Elchin Shirinov zongorázott és Roni Kaspi dobolt.

KŐSZEGI 77

2021. december 12.

Kedden az iF Jazz Cafe programjába a szokásos esti, 8 órakor kezdődő koncert elé mintegy Mikulásra kapott ajándékként bekerült egy késő délutáni, hatkor kezdődött is. December 6-án hétfőn, azaz Mikuláskor ünnepelte ugyanis 77. születésnapját Kőszegi Imre, a magyar jazztörténet egyik legjelentősebb alakja. A legutóbbi kerek, 75. évfordulóval járó nagyszabású MÜPA koncert után, ezúttal családias közegben került sor a legendás dobos köszöntésére.

Még a magamfajta veterán jazzrajongók is lelkesen és maximális elismeréssel nyugtázták az ifjú angol altszaxofonos hölgy produkcióját, amit a Harmónia Jazzműhely jóvoltából élvezhettünk pénteken este. Az effajta játékmód és előadói attitűd egyre inkább hiánycikk, ami nem csak azért bosszantó, mert a szó legjobb értelmében vett színvonalas szórakoztatástól fosztja meg a „nagyérdeműt”, de a fiatalabb generációknak sincs módja megismerni ennek a több mint százéves műfajnak legnemesebb és egyben leginkább időtálló hagyományait, beleértve a veretes repertoárt is.

A budapesti Szlovák Kulturális Intézet által rendezett Szlovák Kulturális Napok záróeseménye az Opus Jazz Clubban került sorra november 29-én. Két koncertet hirdettek részben szlovák jazz-zenészek részvételével, az első az Eugen Vizvary Trió, a második pedig egy DALIMA betűszóval jelölt együttes volt. A klub havi műsorfüzetét böngészve két ismerős név vonzott a színhelyre: a dobos Hodek Dávid és persze a híres amerikai gitáros, Lionel Loueke.

Szombaton került sor az első ízben meghirdetetett Pege Aladár Jazz Nagybőgő Verseny döntőjére. A Liszt- és Kossuth-díjas érdemes művész bőgővirtuóz emlékének tisztelgő verseny ötletét Egri János vetette fel a Magyar Jazz Szövetség múlt évi közgyűlésén. Az ötletet a Szövetség felkarolta, és pályázat útján sikerült az anyagi feltételeket is előteremteni, így igen komoly pénzdíjakért versenyezhettek a nagybőgő 30 év alatti tehetségei. A kiírás szerint a megmérettetésben résztvevők október 31-ig minimum két, a szabadon választott mellett, kötelezően egy standard számot bemutató, YouTube-ra feltöltött videóval nevezhettek, majd előválogatás után alakult ki a Budapest Jazz Clubban 14 órakor kezdődött döntő hatfős mezőnye. Végül Bóni László ínhüvelygyulladás miatt lemondta a részvételt, viszont Sárosi Áron, Gyányi Tamás, Jónás Géza, Dénes Ábel és Oláh Kálmán kezét szerencsére nem viselte meg a sok gyakorlás, mind az öten számot adtak felkészültségükről a Berkes Balázs, Kőszegi Imre, valamint az ötletgazda Egri János alkotta háromtagú zsűri, és a meglepően szép számú közönség előtt.

Végeredmény! Az I. Pege Aladár bőgőverseny döntőjébe 6-an jutottak.

A pandémia miatt idén tavaszról az őszi hónapokra került GetCloser Jazz Fest keddi, az akár az egyet fizet, kettőt kap akciónak is beillő egymást követő két koncertjén a kortárs jazz reprezentánsai léptek színpadra. Az este hét órakor kezdődött első részben a Benjamin Koppel, Scott Colley, Brian Blade családnevének kezdőbetűit rejtő KCB Collective trióval, majd az átállási szünet után az Ambrose Akinmusire kvartettel találkozhatott a MOMkult sajnos nem túl nagy létszámú, de annál lelkesebb közönsége. 

Járvány ide, járvány oda tartalmas őszi időszak várta Nagykanizsán a jazzkedvelőket az idén. A legtöbb koncertet most is a Kanizsa Big Band adta. Alakulásuk óta ez volt a 135. fellépésük. A 2005 óta működő zenekar vezetője Vámos Béla zenetanár-szaxofonos, akinek a nevéhez fűződik a Vendégségben a Kanizsa Big Bandnél sorozat beindítása. Erre mindig ismert és elismert szólistákat hívnak közös fellépésre. A hazai és nemzetközi jazzélet szereplői közül most Horváth Cintiára esett a választás. Örömteli apropója volt a meghívásnak, hiszen idén Cintia - és a szintén Nagykanizsáról indult Varga Dániel szaxofonos - elnyerte a Lakatos Ablakos Dezső Előadóművészeti Ösztöndíjat. Bravó, bravó, bravó!

El tudom képzelni, hogy valakinek egy októberi „nyaralás” tervezésekor nem éppen pont Skandinávia jut az eszébe. Igyekezne inkább kihasználni a fapados társaságok egyre bővülő kínálatát, hogy valami déli országban próbáljon meg megfeledkezni a kontinentális éghajlat természetes folyamatairól. Bizony sokan menekülnének nyárból nyárba, akár örökkön örökké. Van, akiknek ez sikerül is. Azonban vannak a merészek, akik rajonganak az érzésért, amikor a csípős szél kóstolgatja a tűréshatárukat, azok, akik az indokolatlanul hűvös és borongós északi klímával pótolnák a reggeli kávét.

© 2019-24 MagyarJazz / Jazz.hu szakmai jazzportál, szeretett műfajunk, a JAZZ szolgálatában. All Rights Reserved. • Készítette és kiadásért felelős személy: Irk Réka • Kiadó: Jazzponthu Kulturális Alapítvány • 1122 Budapest, Maros u. 28. • Adószám: 19345684-1-43
Az alapítványnak adományt az alábbi bankszámlára köszönettel fogadjuk: 10700770-73692180-51100005