koncert
Iván Csaba

Iván Csaba

1957-ben született Keszthelyen, 1981 óta Győrben él. Bölcsész diplomát szerzett, középiskolai tanár és szabadúszó újságíró. Fő érdeklődési területei: a színház, a film és a zene. A Magyar Rádió Győri Stúdiójában hat évig szerkesztette és vezette az Akkord című jazzmagazint. Jelen volt a Dunántúl legfontosabb jazzfesztiváljain. Koncertbeszámolókat és lemezkritikákat ír (Gramofon, Kisalföld, Jazzma). A győri Műhely folyóiratnak készített egy fontos interjúsorozatot a magyar jazz jeles tagjaival a jazz és a népzene kölcsönhatásairól. Publikációi: a Legyen nekünk jazz! című írása elnyerte a Nemzetközi Jazz Nap esszépályázatának 1. díját (2014). Önálló kötete: Jazztérkép (2015). A Magyar Jazzkutatási Társaság felkérésére írt tanulmánya: A jazz szerepe a Mediawave fesztivál győri időszakában 1991-2009 (2016).

Épp ideje, hogy a Magyarjazz megnyissa turisztikai rovatát, gondoltam, mikor hazafelé autóztam a koncert után a „Hope” című lemez zenei anyagát hallgatva. Legalább ennek a beszámolónak az erejéig. Ha azt kérdezem tehát, van-e jazz vonatkozása a Beninben a Guineiai-öbölben fekvő tengerparti városnak, Cotonou-nak, mivel nem ostromolják óriás tengerjáró hajók, arra azért nem könnyű rávágni a jó választ. De van. Úgy hívják Lionel Loueke. Mindenkinek, aki a magyar jazz szcénában jártasabb Németh Feri és Bacsó Kristóf lemeze okán jól cseng ez a név. Mi az, ami a kortárs jazz egyik legérdekesebb zongoristájával, Kevin Hays-szel összehozta? Pont a mindkettőjükre jellemző sokoldalúság és kísérletező kedv.

Igazán ütős formáció lépett fel a Világsztárok a Budapest Jazz Clubban sorozat keretében kedden este. A koncerten Chris Potter, Gilad Hekselman és Németh Ferenc a mai mainstream egyik karakteres vonulatát reprezentálta. Már megszokhattuk, hogy ha az esti programba egy laza és izgalmas jazzkoncert illik éppen, a Hollán Ernő utcába bátran betérhetünk. A BJC a magyar jazz fontos helyszíne: a zenészeknek rendszeres fellépési lehetőséget és a kísérletező műhelymunkához teret biztosít, mecénási tevékenységük is dicséretes. A nézőtér meg is telt jazzkedvelőkkel, zenészekkel és néhány kíváncsi szakíróval, hiszen a modális jazz modern interpretációját hallhattuk a New York-i klubokban sokat foglalkoztatott muzsikusoktól. Ütős volt azért is, mert a jazz Mekkájában élő kiváló dobos, Németh Ferenc ebben a konkurenciában is eredeti technikával rendelkezik, ezért az ottani szaksajtó a dobos elitben tartja számon. Mi pedig már jól ismerjük, így természetes, hogy a három zenész a BJC Fb oldalára feltöltött rövid videós meghívására rábólintottunk.

Mióta a turizmus szakemberei látták a mediterrán vidékek példáit, hogy a fesztiválok hatásos csalogató program a nyaralóik számára, megszaporodtak ezek a rendezvények a Balaton közelében is. Mit fog tenni az a strandoló, aki év közben hozzászokott a minőségi koncertekhez, és azt hallja, hogy a közelben az all inclusive szolgáltatás része egy kiváló zenész meghallgatása laza poharazgatás közben? El fog menni. Ebbe a sorba kiválóan illeszkedik a Paloznaki Jazzpiknik, ami most zajlott a hétvégén.

Mesterlövészből még hét kellett az ismert filmben, hogy a terveik szerint történjenek a dolgok. A Müpába elég volt a Csabák névnapjának emlékezetesebbé tételéhez hat énekes is. De ehhez ott kell sorakoznia a vitrinjükben jó néhány aranyozott gramofonnak, amit a Grammy-díj nyertese kap, és néhány stilizált galambnak is, amit a keresztény indíttatású zenék ceremóniáján a Dove Awards győzteseinek jutalma. A hivatalos honlapjukon nagyon egyszerűen oldották meg a bemutatkozást: 6 tag, 16 album, 10 Grammy, 10 GMA'S (itt adják a galambot) és 3 aranyalbum. Quincy Jones szerint olyan piszok jók, hogy a földkerekség legjobb a capella együttese az övék. Ezért telt meg szombat este a Bartók terem nézőtere, mikor fellépett a Take 6.

A Müpa nem áll le júliusban, és ez jó hír nekünk. Múlt szerdán járt itt „Girl from Nanaimo”, azaz Diana Krall, aki Brit Columbiának ebben a kisvárosban született, most hétvégén jön a jazz kórusvokál Harlem Globetrotters-e, a Take 6, ráadásul szimfonikus kísérettel. Szerda este pedig berobogott Marcus Miller formációja. Hozzá fogható eredeti tehetségű basszistának a jazz világában talán csak Jaco Pastorius és Stanley Clarke tekinthető, de előbbi ugye már az égi pódiumokon penget. Aki Marcust hallja koncerten, kedve támad megtanulni basszusgitározni, ha esetleg zenész az illető, soha többet nem fog úgy zenélni, mint előtte.

A filmes meghívó Németországból érkezett. Négy zenész mondta el a FB oldalukon, hogy miért érdemes elmennem az idei magyarországi turnéjuk egyik állomására. Az énekesnő lazán, de karizmatikusan, a gitáros tényszerűen, a dobos és bőgős küszködve. (Mert ők belgák, és a magyarral próbálkoztak.) De engem meggyőztek. Ezért ültem be péntek este a győri a koncertjükre, ami a Múzeumok Éjszakája egyik programja volt.

Egy zenészlegendához illő telt ház várta hétfőn este a BJC színpadán. A világsztárok sorozat keretében érkező Ben Golson megélt már néhány emlékezetes pillanatot élete során. Ezek talán kevésbé közismertek, ezért ahelyett, hogy veretes névsort állítanék össze azokból, akikkel játszott valaha, inkább elmesélek ezek közül kettőt.

Houstonban 2019 első hónapjában rendezték a 18. Trinity Jazz Fesztivált.  A januári program mottója jutott eszembe szombat este a nézőtéren: Celebrating Women in Jazz. A Müpa május elejére valami hasonlóval rukkolt elő. A Jazztavasz fesztiválra elhozott három zenészt, akik a koncerttermekben már bizonyítottak. Közös bennük, hogy ismerik a jazz nyelvezetét, de szeretnek új kifejezési formákkal kísérletezni. Hiszen filmet sem lehet úgy csinálni ma, mint száz éve. Ida Nielsen basszusgitáros pénteki és Tia Fuller szaxofonos vasárnapi fellépése közt szombatra egy igazi kuriózumot kínált: Jane Monheit énekesnő lépett színpadra. Nekünk jazzkedvelőknek még izgalmasabbá tette az előadást, hogy kíváncsiak voltunk a Budapest Jazz Orchestra mindig színvonalas, kreatív hangszerelésére is, hozzászoktattak minket a profizmushoz.