Jazz Friends - First

2020. június 11.

A világ napjainkban nem az a megszokott környezet, melyben magától értetődőnek vehetjük mindazt, ami körülvesz minket. Az alábbi lemezrecenzió egy, az átlagosnál különösebb köntösben született meg, mellyel a kiváló albumhoz való kedvcsinálás mellett az önreflexió és a jövőbe pillantás elősegítése is cél.
A Jazz Friends friss lemeze a First címet viseli, anyagából minden bizonnyal hallhatunk június 13-án az IF Café Jazz Clubban, ahol a zenekar első koncertjét adja a karantént után, 19.30-as kezdettel.

A kantin ajtaja halk szisszenéssel jelezte, hogy valaki belépett rajta. Marlon csak egy lemondó sóhajtást tudott kipréselni magából, amolyan konstatálás gyanánt; meglepődött volna, ha ezegyszer nyugalomban meg tudja inni a napi immunizáló koktélját.

  • Kapitány úr, szabad egy percre? 
  • Ezt úgy kérdezi, mintha lenne választásom.

 

Az ironikus reakció szemmel láthatóan összezavarta a tudóst, Marlon kénytelen volt megkegyelmezni neki.

  • Ki vele, Lorens, mi a baj?
  • Nos, a számítógép újabb anomáliát jelzett, ezúttal a hanganyagok analizálása során.
  • Ez miért olyan meglepő az ön számára? Tegnap kezdtük el a fennmaradt hangzóanyagok rendszerezését, éppen ideje, hogy valami történjék, nemdebár? Egyébként miféle anomáliára lehet bukkanni abban a gyűjteményben, amit a földiek populáris zenének hívtak?
  • Ó, a popzenével három óra alatt végzett a mesterséges intelligencia… Most már a jazznél tartunk.
  • Vagy úgy. Lenne szíves specifikálni mondandóját?
  • A jazz egy olyan, a Terrán többé-kevésbé kedvelt zenei stílus, illetve kompozíciógyűjtemény, melyre a muzikális önkifejezés és a rögtönzés igen jellemző. Ennek köszönhetően rendkívül széles az ide sorolható zenei felvételek skálája, de még ebben a kavalkádban is lehet találni különleges darabokat.
  • Ezzel én is tisztában vagyok. De hogyan manifesztálódik az anomália az ön anyagában?
  • A hanganyag a huszonegyedik század első felében, 2020-ban keletkezett, ha lehet hinni a kvantumanalízisnek. Egy olyan csoport rögzítette, melyet Jazz Friends-nek hívtak. Akkoriban körülbelül egy tucatnyi dalt tudtak hanglemezre rögzíteni jó minőségben, ezt a dalcsokrot pedig albumnak nevezték. Ennek az albumnak a címe First. Ez egybeesik az adatbázisban található információval, valóban az első lemezük lehetett.
  • Mi olyan különleges ebben a-a-a… lemezben, hogy a számítógép fennakadt rajta?
  • Több dolog is felmerül. Először is – noha az anyag egyértelműen a jazz-zenében gyökerezik – egyáltalán nem standard nyelvezetet hallunk rajta. A dalok nagyrésze a fiatal zenészek szerzeménye, csupán egy feldolgozást tartalmaz, mely igazából egy feldolgozás feldolgozása.
  • Melyik az?
  • Az Easily című dal. A dob bevezetőt egy Robert Glasper előadás ihlette. A zenészek valószínűleg tiszteletüket akarták kifejezni Glasper zenekara iránt.
  • Hmm, nagyon kellemes. Jó választás ezzel kezdeni egy albumot. Azonnal létrehozza az atmoszférát és igazán finom, ritmikai vonatkozásban érdekes kezdést ad az anyagnak.
  • Igen, de van még más is!

A kapitány biccentett, hogy folytassa.

  • A jazz-zenészek zöme nagyon képzett muzsikus volt. Ennek azonban árnyoldalai is voltak, sokan abba a hibába estek, hogy az összes, általuk akkoriban ismert hangot és harmóniát egyszerre akarták lejátszani az önexpresszió jegyében, s ezzel sokszor azt érték el, hogy az este végére többen voltak a színpadon, mint a nézőtéren.
  • Na, Lorens, az ilyen dalokat ne mutassa meg.
  • Nem is tudnám, Kapitány úr, ezen a lemezen nincs ilyen. A kompozíciók levegősek, a szólisztikus részek hossza és dinamikai fejlődése ízlésesen el lett találva, gyakoriak a meghangszerelt átvezetések is.
  • Azt mondta, a lemezen fiatal zenészeket hallhatunk.
  • Igen, ennek ellenére valamennyiük hangszeres játékát mértékletesség, alázat és az egymással való kommunikáció jellemzi. Hallgassa például Kiss Tamás dobolását. Nagyrészt neki köszönhető az album kitűnő felvezetője. Kísérete szépen követi a szólók íveit, pergőhangjai jó érzékkel és a jó helyeken szólalnak meg. Játéka polifon, de mindenkor alkalmazkodik a helyzethez. A tányérokon való beütések is jólesnek a fülnek, hallja?
  • Egyetértek, Lorens. Kit hallunk a fúvós hangszeren?
  • Raboczki Balázs szaxofonistát.
  • Ő nem azt a tébolyodott foglalkozást űzte, melynek során sok férfi egy gömb alakú tárgy után rohangál?
  • Nem, Kapitány úr, az egy másik személy, csak a nevük hasonlít. Igaz, rábukkantunk olyan koncertplakátra, amin helytelenül volt feltüntetve a vezetéknév. A konfúziót bizonyára az okozhatta, hogy az anyagi források rendkívül aránytalanul voltak elosztva a futball és például a kultúra között, az előbbi javára. Ha belegondolok, nem is csoda, hogy bajba jutott a civilizációjuk…
  • Ne kalandozzon el, Lorens – nézett a tudósra szúrós szemmel Marlon.
  • Elnézést kérek. Raboczki Balázs korának egyik legegyénibb szaxofonozását prezentálja. Szólóiban konkrét harmóniai elképzeléseket követhetünk nyomon és – noha technikai tudása lehetővé tenné – nem esik túlzásba ezeket illetően. Szaxofonhangját a budapesti Zeneakadémián dupla zárt ajtók mögül is felismerték a kollégák. Az albumon több számot jegyezhetünk a neve mellett, ilyen például a Leaving the Playground című szerzemény. Ez egy blues, mely egy saját mikroklímával rendelkező témát és hangzást kapott magának. De említhetném a Slow Fall vagy a Heroes című dalokat is.
  • Tud valamit a Niki’s Song-ról is? Különös érzelmi töltetet vélek kihallani belőle.
  • Ez a dal a basszusgitáros Mihalovics Dávid szerzeménye. Jól ráérzett, Kapitány Úr, Dávid párja ihlette ezt a kompozíciót. Basszusgitár-áriával kezdődik és fokozatosan emelkedő dinamikai ívet mutat. Szép arányérzékkel jelennek meg benne a fényes és mélyebb harmóniai részek, groove alapon. Információink szerint Dávid hangulatok, illetve személyes történetek nyomán komponálta dalait, bizonyára ez tűnt fel önnek is. A zenekar öt éve létezett az album kiadásának idején, sok történetük lehetett már addigra.
  • A gitársávot is elemezték már? - emelte fel fejét a kapitány. Kevesen tudták az űrhajón – a kevesek egyike Lorens volt – hogy Marlon valahogy szert tett egy, még jóval a Mars előtti időkből származó, Fender márkajelzésű hangszerre, mely különös foltokkal volt tarkítva, mintha valaki felgyújtotta volna.
  • Természetesen. Möntör Máté gitárkísérete organikus kiegészítése a dob- és basszus szólamoknak, voicing-jai rendszerint eltalálják a zenei kontextus töltetét. Noha az album egészét tekintve változatos hangszínekkel jelenik meg, esszenciájában mégis mindig önazonos. Szólisztikus nyelvezetére ritmikai gazdagság jellemző, a harmóniákat tisztán kifejezi, emellett a kellő pillanatokban líraiságot mutat. Magabiztosan hozza az időnként kifejezetten agyafúrt arranzsokat is, engem személy szerint azonban az igazi gitárhang ragadott meg. Azokban az időkben sok gitáros esett a túleffektezés csapdájába, az ember örül egy autentikus hangzásnak.
  • Jól sejtem, hogy maga erősen szimpatizál ezzel a jazz lemezzel, Lorens?
  • Igen, Kapitány úr, nem tagadom. Engedelmével felterjeszteném a szelektált adatbázisba, ahol a Terra kulturális hagyatékát tartjuk számon. - hadarta lelkesen a tudós.
  • Jól van, tegye csak a dolgát. Azt pedig hagyja itt még egy kicsit. - Marlon az asztalon heverő, a zenelejátszást éppen befejező holokártya felé biccentett.
  • Ö-ö-örömmel, uram. - Azzal sarkon fordult, sietős lépteinek kopogását csak a szisszenve záródó kantinajtó nyelte el.

 

Marlon néhány pillanatnyi révedezést követően felállt az asztaltól, elégedetten kinyújtózott, majd elindult a tiszteknek fenntartott italbár felé.

  • Suzann, kérem azt az üveget, amit a Terráról hoztunk fel az expedíció során. - Legutóbbi Földön végzett küldetésük alkalmával az egyenlítői jégtakarókat vizsgálták, a kapitány pedig megmentett egy palack Single Malt Whiskey-t, amit a jégfelszín alatt 6754 méter mélyen találtak egy egykori vendéglő teraszán.
  • Azonnal, Kapitány úr! - szólt egy női hang a kantinban elhelyezett hangszórókból. Suzann a hajóba integrált mesterséges intelligencia neve volt.
  • És még azt mondják, hogy a Földről semmi jó nem származhat. - mormogta maga elé Marlon a pohárba potyogó jégkockák kopácsolását hallgatva.

 

Programajánló:
Jazz Friends koncert: 
2020. június 13. 20 óra, iF Café Jazz Club
2020. június 20. 20 óra, Budapest Jazz Club

 

Szerzői kiadás, 2020

 

Tracklista:

  1. Easily
  2. Somewhere
  3. Leaving the Playground
  4. Folk Song
  5. Slow Fall
  6. Niki's Song
  7. Heroes
  8. Fellow Feeling

 

Zenészek: 

Möntör Máté - gitár,
Raboczki Balázs – szaxofon
Mihalovics Dávid - basszusgitár,
Kiss Tamás – dob

 

Fotó: Facebook