Zakir Hussain nevét a nyugati és az indiai zenei kultúrát összekötő Shakti berobbanásakor tanultuk meg, mikor a hetvenes évek közepén John McLaughlin a tagcserék után egyre fáradó Mahavishnu után megalakította az indiai virtuózokból verbuvált zenekart. A világ legjobb ütőhangszeresei közé sorolt tablavirtuóz legutóbb 2019 októberében a MOMkult-ban Dave Hollanddal és Chris Potterrel a CrossCurrents trió második, „Good Hope” című lemezének bemutató turnéján járt Budapesten, múlt hét csütörtökön a GetCloser koncertek új helyszínén, a RaM Színházban Niladri Kumar szitárművésszel adott teltházas koncertet.

Legnagyobb örömünkre Roby Lakatos sok évtizedes belgiumi tartózkodás után mostanában már mind többször lép fel szülőhazájában. Vendégként is szerepelt pl. Micheller Myrtill Müpa-béli nagykoncertjén, de a Háló vendége is volt éppen három éve.

Ahogy az várható volt, a két évvel ezelőtt megjelent, a szaxofonos Molnár Sándor közreműködésével készült „At The Back Of My Mind” után, idén tavasszal megjelent a folytatás, Oláh Krisztián második, kizárólag saját kompozícióit tartalmazó lemeze, a „Crescendo”. Az alakulása, azaz 2019 óta változatlan felállású kvartetthez, melyben öccse, Oláh Kálmán Jr. szoprán- és altszaxofon, Orbán György bőgőn játszik, és Serei Dániel dobol, ezúttal a cimbalom virtuóza, Lukács Miklós csatlakozott.

Nem kellett nagy hírverés ahhoz, hogy teltház legyen a Bartók Béla nevét viselő Nemzeti Hangversenyteremben, hiszen a lírai nevű díva már négy éve is nagy sikerrel szerepelt a rangos színhelyen.

Egy éve hunyt el a ceglédi kulturális élet meghatározó alakja, Kármán Sándor, aki nem csak jazz-zenész volt, hanem szervezte is jazzéletet, a Ceglédi Dobos- és Ütős Gálát, sőt az ereklyéket tartalmazó Dobmúzeum is neki köszönhető.

Emmet Cohen, Billy Cobham, Jacob Collier is a novemberi fellépők között van. A következő hónapban annyi jól ismert és kedvelt jazz-zenész érkezik Budapestre, amennyi egész évben érkezett tavaly.

A középgeneráció dreamteamje Joshua Redman vezérletével jövő hónap elején lép fel a Zene Kozmikus Palotájában, most pedig megmutatták fiatalok a színpadán, hogy kiapadhatatlan az utánpótlás. Mivel a Müpa Liszt Ünnepének alapkoncepciója az, hogy a Liszt életművet jellemző kiemelkedő minőség, műfaji sokszínűség és formai gazdagság jelenkori reprezentánsa legyen a fellépők produkciója, állíthatjuk nyugodtan, hogy Ravi Coltrane formációjának keddi koncertje a jazz térfélről valódi telitalálat.

Közhely, hogy a jazz igazi „élettere” optimálisan nem a hatalmas koncerttermek világa lenne, hanem az intim klubok színpada és nézőtere. Ebben erősített meg két egymást követő este semmihez nem hasonlítóan kimagasló élménye az iF kávézóban, majd a Jedermannban.

Egy szerencsétlen balesetben elszenvedett sérülés következtében 67 éves korában csütörtök hajnalban elhunyt Kiss Zoltán, azaz ahogy mindenki ismerte, a becenevén legendává vált Hagyma. A váratlan szomorú hír megrázta az egész hazai jazzközösséget. Zenészeink azóta is sorra emlékeznek Róla a Facebook posztjaikban, felidézve a feledhetetlen közös utakat, amikor humorának köszönhetően a kilométerek észrevétlenül fogytak, és az érkezéskor mindenki jó hangulatban állhatott színpadra. Párszor, igaz rövidebb távokon, jómagam is utazhattam Vele, ezek közül a menet közben jegyzetelt beszélgetések közül idézek néhányat emlékére.

Múlt csütörtökön az évek során népszerűvé vált Glass of Jazz sorozat 14. estjén a hagyományoknak megfelelően a Budapest Jazz Clubban találkozhattak a bor és a jazz kedvelői. Az ez évi harmadik, az italok ismertetésével egybekötött kóstoló már este hattól elkezdődött, a koncertteremben pedig szintén a szokásos időpontban, este nyolctól szólt a jazz. Ezúttal a BALÁZS ELEMÉR GROUP lépett fel.

Elhunyt Szakcsi Lakatos Béla, pótolhatatlan veszteség érte a hazai jazz életet. Nagyformátumú, nyitott gondolkozású művész volt, aki hosszú évtizedekig tartó pályafutása során a jazz-zongorázásnak képes volt új dimenziókat adni. Világszerte nagyra tartották a játékát, Chik Corea többször is elragadtatással beszélt a „touch”- ról, amivel Szakcsi a hangokat a zongorán megszólaltatja. Ezt, aki felvételit és koncertjeit hallotta, azonnal megérezhette, és felismerhette azt az egyéni felfogást is játékában, amitől magában ujjongani kezdett: „ah, ez a Szakcsi…”

Talán hármonegyed órája, egy angliai autópályán haladva kaptam a hírt. Irk Réka telefonált. Sírt a telefonban. Én is majdnem. Egyszerre annyi minden jutott az eszembe. Nem is szabadna múlt időben gondolni rá vagy írni róla, mert ő és a zenéje velünk marad.

Ma hajnalban elhunyt Szakcsi Lakatos Béla. A szomorú hírt idősebbik fia, Szakcsi Jr tette közzé a közösségi oldalon. A Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas, Liszt Ferenc-díjas és Szabó Gábor-díjas magyar zongoraművész és zeneszerző, érdemes művész, Szakcsi Lakatos Béla 1943. július 8-án született, 80. születésnapját nem élhette meg. Halála mindenkit megdöbbentett, szeptemberben még csodálhattuk a Harmónia évadnyitón a BJC-ben, majd szenzációs koncertet adott az AVL-Érdi Jazz Fesztiválon, előző nap pedig a Pestújhelyi Közösségi Házban Gerendás Péterrel lépett fel.

Dr. Lakatos Ágnes a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszék jazzének szakának vezetője, valamint a Bartók konzi jazzének szakának is a vezetője ma tölti be – bármennyire is hihetetlen – kerek 60. életévét. Ez alkalomból köszöntjük szeretettel!

Vasárnap, a fesztivál zárónapján elsőként Oláh Krisztián és Gyémánt Bálint játszott duóban. Júliusban a BJC-ben tartották bemutatkozó koncertjüket, és előtte, ha nem is teljesen komolyan, de úgy gondolták, az egyben a búcsúkoncert is lesz. Szerencsére aztán mindketten úgy döntöttek, folytatniuk kell, erre bíztatták őket a kollégák, és sokan a közönség soraiból is. A duó iránt máris komoly a kereslet, erre a fesztiválra szintén egy fesztiválról érkeztek, a Budafoki Pezsgő Bornapokon léptek fel.