Jazz koncertek - Jazz Concerts in Hungary

H K Sze Cs P Szo V
16
23
25
31

Csak Egy kiállítás képei? (Gondolatok egy új lemezről)

2020. máj. 08.

Kezdjük a kályhánál! Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij kevés zongoraművet írt. Viszont e kevesek egyike, az Egy kiállítás képei a zongorairodalom nagylélegzetű, grandiózusabb alkotásai közé számít. Az 1874-ben írott - eredetében! - 10 tételes, a Sétákkal együtt pedig 16 zenei részből álló mű klasszikus\romantikus zene: rokon a programzenékkel vagy a kor szimfonikus költeményeivel (nem véletlen, hogy a francia Maurice Ravel 1922-es keltezésű szimfonikus átiratát majd' mindenki ismeri!).

 

Programját tekintve a zeneszerző barátjának, Viktor Hartman festőművész kiállítását idézte meg - annak elhunyta alkalmából. Műfajilag átmenet a zongoraszvit és a nagyrondó-formák között, mivel a mű elején a rondótétel - Séta - még "szabályosan" elválasztja egymástól az egyes képeket\tételeket, viszont a mű közepétől már megjelenése eléggé esetleges; mindössze egy (ami 2, de erről majd később!) alkalommal fordul elő. Persze, az egyre monumentálisabb festmények hangulatához - a kis képek között kell tenni néhány lépést - , megtekintéséhez már nem kell sétálni, mert távolabbról is látni lehet; tartja a szerző!  A Sétákban önmagát, hangulatának változásait mutatta a zeneszerző, a nagyléptékű festmények viszont már - nélküle is! - önmagukat adják!

         E mű a bemutatója után nem igazán vált ismertté, és főleg a Ravel-féle zenekari hangszerelése\átirata után ért el páratlan népszerűséget. Néhányan azért így is felfigyeltek rá, hiszen Ravel előtt néhány zeneszerző; Mihail Tusmalov, Henry Wood, Leo Funtek is készített átiratot a műről, továbbá később – Ravel után! - is születtek próbálkozások. A műzenén kívül más műfajokban is voltak sikeres átdolgozások, hogy csak a 2 legismertebb előadó: az Emerson, Lake & Palmer (1971) és Tomita Iszao (1975) nevét említsem. Volt ugyan itthon is próbálkozás a teljes mű vagy egyes tételeinek feldolgozására - magyar előadókkal, de ezekről nem maradt fenn hangzóanyag. Most viszont - (2020-ban) - megjelent egy magyar hanglemez, melyen egy észt és egy amerikai muzsikus közösen adja elő a művet! Átiratban, feldolgozásban? Inkább utógondozásban, aktualizálásban, de ezt így eléggé nehéz megmagyaráznom. Azért megpróbálom…

         A szaxofonos, fuvolista, zeneszerző David Liebman (született 1946., New York) tanulmányai befejeztével, 1970-től vesz részt alkotóként a nemzetközi zenei\jazzéletben (Ten Wheel Drive, ami történetesen egy rak(rock)csoport volt). Jómagam még az Open Sky jazzegyüttes tagjaként, 1973-as lemezük megismerésével figyeltem fel munkájára, nevére. Ha nem is túl sűrűn, - mint Coltrane vagy Shepp munkáinál - de az elmúlt évek alatt sikerült néhány hangi lenyomatához hozzájutnom. Persze, abból a majd 160-lemezalbumnak, amelyen szerepelt eddig, talán 5%-át, ha ismerem, de a jelentősége felismeréséhez - számomra - ez is elegendő volt.

         A zongorista Kristjan Randalu 1978-ban Észtországban született, majd a szülei kivándorlásával, még gyerekként került Németországba. Klasszikus zongoraképzést kapott, karrierjét is hangversenyező művészként kezdte. Muszorgszkij darabját 1998-tól gyakorolta, gondolkodott róla, de fellépésein sosem játszotta. Aztán a jazzel való kapcsolata, a műfajban történő kiteljesedése egyre inkább a darab újragondolására inspirálta őt. Ötletek, események – melyekről a kísérőfüzetben olvashatunk - vezették el arra a gyötrelmesen szép zenei ösvényre, amelynek eredménye ez a lemez. Erre a kalandra a zongorista hívta Liebmant, aki fokozatonként engedett a csábításnak, míg végül elkapta őket a kreatív zenei együttjáték öröm-örvénye. Mindezekről, az alkotó folyamatról többet nem mondok, hiszen a lemezhez tartozó ismertetőfüzet ezt rendkívül precízen, színvonalasan ismerteti.

         Ez tehát egy olyan újrateremtés, amely elsősorban Randalu gondolatisága eredménye a jazz és a kortársi\klasszikus műzene határán. Ő a kompozícióban olyan zenei környezetet hoz létre, amelyhez Dave kedve szerint hozzátehet bármit, és közösen is alkothattak benne. A 16 tétel (10 kép és hat Séta) követi az eredeti mű felépítését, de a hangsúlyokat olykor átformálja saját képére. Míg a zenében Randalut valamennyire köti a mű eredeti kottája, addig Liebman a saját érzéseiből szóló emlékképeit, érzelmeit teríti elénk. Hol érzelmesen, hol erőteljesebben. Olykor Randalu megosztja az eredeti dallamvonalat a szaxofonnal, és az az általános, hogy a téma zongorán indul\hangzik fel, majd Dave is belép. Ez alól csak 2 kivétel van: a 9-10. tételek. Általános az is, hogy a tételek felépítése követi az eredeti kottát, de néhány tétel tovább lett gondolva\játszva, elsősorban ezekben a függelékekben\kadenciákban vannak azok a részek, amelyek jazznek nevezhetőek. Ezekkel a függelékekkel lett az eredetileg mindössze 33-34 perces mű - a lemezborító szerint - 55'55".

         Tehát a tételek:

  1. Pronemade I {Séta I.}
  2. Gnomus {Gnóm}
  3. Pronemade II {Séta II.}
  4. 4 Il vecchio castello {Az ódon kastély}
  5. Pronemade III {Séta III.}
  6. Les Tuileries {A Tuileriák kertje}
  7. Bydło {Ökrösszekér}
  8. Pronemades IV {Séta IV.}
  9. Ballet of the unhatched chickens {Kiscsibék tánca a tojáshéjban}
  10. Samuel Goldberg and Schmuyle { Samuel Goldberg és Schmuyle}
  11. Pronemade V {Séta V.}
  12. Limoges – the market {Limogesi piac}
  13. Catacombae {Katakombák}
  14. Cum mortuis in lingua mortua {Halottakkal a holtak nyelvén}
  15. Baba Yaga {Baba-Jaga kunyhója}
  16. The heroic gate {A kijevi Nagykapu}

 

A mű és a tételek nagy része – az én értelmezésem szerint -  a festmények(?) mai hangulatát próbálja zenében visszaadni. Nem véletlen, hogy a darab címe: Visszatérés Muszorgszkij képeihez (az eredeti: Egy kiállítás képei helyett!). Hallhatunk eredeti hangulatot közvetítő hangokat is, de van úgy, hogy a tétel feléig nagyjából az eredeti szól, majd következnek a rögtönzött- és\vagy jazz-részek (olykor mindkettő); mint a 2., 3., 6., 7., 9., 12., 16. tételek. Érdekesség, hogy a Halottakkal a halottak nyelvén-tételben (14.) még egyszer - azaz hetedik alkalommal - megjelenik a Séta-motívum is: a szerző így egy közös sétával búcsúzik Hartmantól. Egy olyan tétel van, amelyikben még a témabemutatás is jazzes: a Limogei piac forgatagában - Kristjan értelmezésében - minden előfordulhat: még a jazz műfaja is.

Igazából óriási vállalkozás volt a mű újrateremtése: nem egy feldolgozás lett, - mint Emersonéknál - hanem ez tulajdonképpen egy újrarendezett kiállítás a mában a régi festményekkel, a régi hangulatokkal, de a ma emberének a szemével\fülével. Az eredeti mélységes tiszteletével, értésével.

A két hangszeres mesterien teljesít. Az együttjátéknak és az átélésnek a pillanatai még a kottahű előadásaikon is átsütnek. Teljes egész a mű, és CSAK egyben végighallgatva adja ki magát, azaz se háttérhallgatásra, sem tételenkénti csemegézésre – az egész mű érzelmi töltésének vesztesége nélkül - nem alkalmas. Viszont így – rohanó világunkban - talán kevesebb embert szólíthat meg!

 

előadók: Kristajn Randalu – Dave Liebman

cím:      Mussorgsky picturers revisited {Visszatérés Muszorgszkij képeihez}

Kiadó:    BMC: CD 286 (LC07503) – 2020.

felvétel:  Budapest, 2019. április 19-20.

 

Fotó: BMC