Jazz koncertek - Jazz Concerts in Hungary

H K Sze Cs P Szo V
20
27
28
29
30
31

Koncertbeszámolók

Ha lehet ezzel a kitétellel élni: világszínvonalon álló produkciónak lehettünk szem- és fültanúi a Müpa nagytermében május 4-én este, és ami igazán örömteli, nem pusztán a világsztár amerikai díva, Jane Monheit miatt, hanem – legalább ennyire – az őt kísérő, a maga nemében ugyancsak a legmagasabb nívót képviselő, tizenhét tagú Budapest Jazz Orchestra jóvoltából is! Biztos vagyok benne, hogy a teltházas koncert minden résztvevője így érezte. 

John Scofield a modern jazz állócsillaga. Tulajdonképpen elmondhatjuk róla, hogy az elmúlt negyven évben töretlenül a jazz élvonalában volt. Szinte páratlan az ilyen szakadatlanul sikeres művészpálya. Emlékszem, hogy amikor több mint harminc évvel ezelőtt először hallottam a felvételeit, mennyire különlegesnek, furcsának találtam őket. Érthetetlennek, de mégis ismerősnek. Scofield nagy találmánya, hogy a Jimi Hendrix vagy BB King által példátlan népszerűségre szert tett blues-os, rockos hangszerkezelést ötvözte a legmodernebb jazzelméleti újításokkal. Természetesen nem járt egyedül ezen az úton. A hetvenes években mindenki jazz rockot akart hallgatni, és ehhez adott volt, hogy a legnépszerűbb rock hangszer, az elektromos gitár színre lépjen.

Houstonban 2019 első hónapjában rendezték a 18. Trinity Jazz Fesztivált.  A januári program mottója jutott eszembe szombat este a nézőtéren: Celebrating Women in Jazz. A Müpa május elejére valami hasonlóval rukkolt elő. A Jazztavasz fesztiválra elhozott három zenészt, akik a koncerttermekben már bizonyítottak. Közös bennük, hogy ismerik a jazz nyelvezetét, de szeretnek új kifejezési formákkal kísérletezni. Hiszen filmet sem lehet úgy csinálni ma, mint száz éve. Ida Nielsen basszusgitáros pénteki és Tia Fuller szaxofonos vasárnapi fellépése közt szombatra egy igazi kuriózumot kínált: Jane Monheit énekesnő lépett színpadra. Nekünk jazzkedvelőknek még izgalmasabbá tette az előadást, hogy kíváncsiak voltunk a Budapest Jazz Orchestra mindig színvonalas, kreatív hangszerelésére is, hozzászoktattak minket a profizmushoz. 

Nagykanizsán hatodik alkalommal rendezték meg a Nemzetközi Jazz Napot. Ennek helyszíne immár harmadik éve a Nagykanizsai Honvéd Kaszinó, az a hely, ahol a '70-es évek elején kibontakozott a helyi jazz-élet. A hagyományoknak megfelelően idén is volt kísérő rendezvény, ahol Goór Gábor fotográfus mutatkozott be. Az est csúcspontjaként a Borbély-Dresch Quartet adott koncertet. A dél-zalai város ezzel ismét csatlakozott az UNESCO által életre hívott világméretű jazz-ünnephez.

Két arcát is megmutatta Snétberger Ferenc 2019 tavaszán Budapesten. Előbb április elején szólókoncertet adott a MÜPÁ-ban, majd április végén a tanítványaival játszott a Vigadóban. Mindkét produkciójával újra bizonyította, hogy kivételes talentum, kivételes mentor, kivételes ember.

Barabás Lőrinc művész családba született, de ő nem a képzőművészetet, hanem a zeneművészetet választotta és ebben tud kiteljesedni, kreativitását szerencsére ebben a művészeti ágban éli meg. A trombitás-zeneszerző fiatal kora ellenére jól ismert alakja a magyar jazz világának, de sűrűn megfordul európai és amerikai jazz klubokban is.

Nem mindennapi élményben volt része annak a kevés jazzbarátnak, akik ezen a hétköznap estén eljöttek a BMC nagytermébe, hogy egy különleges jazzkoncertnek legyenek tanúi az egyre aktívabb rendezőiroda, a Get Closer jóvoltából.  Már pár héttel ezelőtt is egyetértettem azokkal a jazzrajongókkal, akik ugyanitt Gwylim Simcock (Pat Metheny zongoristája) szólóestjén azon keseregtünk, hogy egy ilyen esemény másutt Európában teltházas koncert lenne.  Ráadásul Linda Oh, (azaz teljes nevén Linda May Han Oh) az est hős(nője) immáron visszajáró szereplő a magyar színpadon, igaz most lépett fel először saját formációja élén. Jómagam persze korábbi fellépésein is jelen voltam, sőt a Sound Prints c. lemezről, amelyben ő a ritmusszekció oszlopa, még ötpontos kritikát is írtam a Gramofon 2015 nyári számába.

Két nappal a jazz-rock úttörőjeként is emlegetett John McLaughlin gitárpápa húsvéti budapesti koncertje előtt egy fiatal magyar gitáros, Gotthárd Mihály is megmutatta kvalitásait és azt, hogy a fúziós műfajnak lehet még jövője Magyarországon.

Áprilisban jelent meg Rafael Mário második lemeze, amit Rafael néven jegyez, és a címe „Black Butterfly”. A lemez bemutatóját az Opus Jazz Clubban tartotta. Az új lemez eltérő hangzású, mint a fiatal zongorista két éve megjelent első lemeze, a „My Hope”, de mindkettőt a Hunnia Records adta ki.  Az új lemez jóval modernebb, fúziós, az elektronikának nagy szerepet adó, énekesnővel és DJ-vel kiegészült zene. A lemezbemutatón a színpadi arculatra is - amennyire a hely engedte - odafigyeltek. A lemezborító piros színe megjelent több helyen is. Márioval egy rövid interjút is készítettem.

Idén már negyedik alkalommal került megrendezésre Az év fiatal jazz zenésze verseny, amit az NKA támogatott idén is. Talán a nagyobb reklámnak köszönhetően vagy annak, hogy 2018-ban a nyertesek egész évben koncerteztek, vagy mert a határon túli magyar diákok is lehetőséget kaptak a nevezésre, idén nagyon sokan jelentkeztek. Pintér Zoltán - aki a versenyt megálmodta és létrehozta,- elmondta, hogy már a döntősök kiválasztása is nehéz feladatnak bizonyult, annyi tehetséges zenész küldte be a munkáját. A közönség is hallhatta, hogy idén még erősebb a verseny, mint tavaly volt, és ebben az évben ismét egy fővel bővült a döntőbe jutottak száma, így 8 fiatal mutathatta be tudását, tehetségét a Budapest Jazz Club színpadán, akik közül egy közönség- és egy szakmai nyertes került ki. Idén is telt ház fogadta a színpadra lépőket.

Egy új jazz klub indítása mindig sok izgalommal jár. Nem tudja a szervező, hogy lesz-e rá igény, eléri-e a zenét szeretőket, jó helyen és jó időben nyílik-e a klub, nem üti-e hasonló program a környéken a megnyitót? Törökbálinton a felsoroltakból több kérdésre is tudtuk már a választ. Mert az Érdi Jazz Fesztivál miatt, - ami kevesebb mint 10 km-re van csak a klubtól, - tudtuk, hogy van egy jazz kedvelő bázis, aki a két jazzfesztivál között is szeretne igényes jazz zenét hallgatni. Nincs messze Budapesttől Törökbálint, de annyira pont nagy a távolság, hogy ha van jó program a fővárosban és ebben a dél-budai régióban is, akkor a közelebbi jót választják a környéken élők (ez vonatkozik Dél-Budára is). Az idei zord téli időjárás is megkegyelmezett nekünk, nem volt méteres hó vagy jégpáncél az utakon, ami mi tagadás nem szokatlan ezen a vidéken. És hát a legnagyobb vonzerőt se hagyjuk ki, mert akik az ingyenes koncertet elvállalták, azok a jazz zene kulcsfigurái: Binder Károly, Borbély Mihály, Juhász Gábor, Elek István, Weisz János, Gyárfás István, Varga Gábor, Kelemen Angelika, Gayer Ferenc, Dorogi Ákos, Weszely János, Rozbora Ádám.

Ahogy írtam kedden, igen erősen kezdtek az egyetemisták az első nap. Ezt még tovább fokozták ma. Borbély Mihály vezette szaxofon együttes meghozta a jó hangulatot, a második szám után Magda Zsolt szaxofonos átült dobolni, Cseke Dániel pedig alt szaxofonját baritonra cserélte. Őket követte villámgyorsan – Dóczi Bencének köszönhetően - Lakatos Ágnes tanárnő vezette a capella csapat. Idén két Csuhaj-Barna Tibor szerzemény hangzott el, majd egy standard. Nagyon jól szóltak együtt, idén egy doboson és egy basszusgitároson kívül, Cseh Péter gitáros csatlakozott az énekesekhez, mindenkinek jutott egy kis szóló, tisztán énekelték a számokat.

8. oldal / 8