fbpx

Az ember olvas

2021. október 16.

Október Európa-szerte a fesztiválok hónapja, a hagyományoknak megfelelően, idén is október elején kezdődött a Bakáts téri Assisi Szent Ferenc Főplébánia évről-évre komoly kérdéseket rendteremtően rendhagyó módon felvető művészeti-közösségi fesztiválja. Az Ybl Miklós tervezte Főplébánia altemplomában immár a nyolcadik évadban várta Orbán György, a „Miatyánk Hete” fesztivál szervezője és programjainak szerkesztője lelkes segítőivel, hogy a hely adottságait kihasználva, velük együtt nézzük-hallgassuk meg, amit fontosnak, értékesnek tartanak.

Idén „Az ember olvas” címmel, az olvasás és a könyv helyzete került az est fókuszába, a 12–13. század könyves forradalma óta napjainkig. Az elhangzott gondolatok közben Borbély Mihály és Szőke Szabolcs a zene kínálta lehetőséggel élve segített a szavak tartalmának mélyebb, érzelmi síkban történő átéléséhez. Ahogy az előző években, idén sem közönséget hívtak, hanem résztvevőket.

Joggal merülhet fel a kérdés olvasóinkban, lehet-e ilyen komoly tárgyról egy esten az érdeklődést mindvégig ébren tartva beszélni? Erre az est műfaji meghatározása, a szimpozion adott választ. A görög példát követve a szerzetesi közösségek életében a liturgia mellett a napi-praktikus ügyek intézése az étkezést követő poharazás közben folyt. Nem egyszer tárgyaltak ilyenkor tudományos, különösen bölcseleti kérdéseket a bordalok és társas énekek előadása közepette. Ezeket a hagyományokat a mai korra hangolva, az Ybl Miklós tervezte Főplébánia altemploma csodálatos, meghitt helyet adott az értékes gondolatok zene, és étel-ital melletti cseréjére. Terített asztalokkal, borral, szőlővel és friss péksüteménnyel várták az érkező vendégeket, akik így könnyebben váltak résztvevőivé az estnek.

Az ember olvas (.?!) – az induló tézis szerint korunk – egyik – „legfontosabb” történelmi eseménye az olvasás feltételeinek, körülményeinek, lehetőségeinek radikális megváltozása. A mai értelemben vett könyv – cím, fejezetek, bekezdések, tartalomjegyzék és a használhatóságot segítő, az olvasást gyorsító egyéb technika – háromszáz évvel Gutenberg előtt jött létre. A hagyományosnak tekintett papír alapról áttérünk/áttértünk a digitális felületekre. Az ember olvas…igen ám, de hogyan? Nagy fordulatok, és az ezzel járó elbizonytalanodás idején jogosan merül fel a hová tartunk mellett, a honnan jöttünk kérdése? A kérdésekre a választ, ahogy a szimpoziont vezető Orbán György bevezetőjében elmondta, a munkássága nagy részét Dél- és Észak-Amerikában töltő, Bécsben zsidó-katolikus családban született filozófus, Ivan Ilich (1926-2002) egy másik könyv szerzőjéről írt könyvében keresték. A személyiségével sok vitát kavart Ilich 1993-ban kiadott „A szöveg szőlőskertjében”című, Hugo de Sancto Victore Ágoston-rendi szerzetes 1128-as didaszkalionját, azaz olvasásról szóló könyvét elemezve írt az olvasás és a könyv régi és mai állapotáról. Ez a mű adta a fonalat a mai nagy fordulatot történelmi példákon keresztül megvilágító est gondosan szerkesztett gondolatsorához, melyet Formanek Csaba színművész előadásában elhangzott, témához kötődő idézetek tettek színesebbé. A szimpozion menetét egyébként egy tetszetős kivitelezésű szövegkönyvben a főtémának megfelelően olvasva is követhettük. A történeti visszatekintésben, mikor az Ágoston-rendi szerzetes a bölcsesség fogalmát meghatározó téziseiről esett szó, gyakorlatát és szellemét a 142. zsoltár felolvasásával görögül idézte meg Nacsinák Gergely András görög ortodox pap. A szövegkönyvben természetesen magyarul olvashattuk a zsoltár sorait, de többen inkább későbbre halasztották a fordítás áttekintését, teljesen átadva magukat a pap szinte zeneként szóló szavai adta élménynek.

A gondolatok befogadásához, és továbbgondolásához nagy segítséget adott Szőke Szabolcs és Borbély Mihály duója. Zenéjük a gazdag balkáni, közel- és távol-keleti kulturális hagyományból, de emellett a kortárs jazz és bizonyos értelemben a bartóki zenei világból is merített. Szőke Szabolcs a bolgár, tizennégy húros vonós hangszer, gadulka mellett még jó pár, ritkán hallott, különleges hangzást adó hangszert is megszólaltatott, melyek gyönyörűen olvadtak össze Borbély Mihály jazzben meghatározónak számító fúvós arzenáljával. Spirituális élményt adó, kategóriák feletti zene született. A szimpozion után Borbély Mihálytól örömmel hallottam, lesz folytatás!

A Miatyánk Hete fesztiválon a múlt évben tartott Salkaházi Sára-emlékezéshez hasonló, dramatizált formában gondolatébresztő, lélekemelő, közösségi élményt kaptunk idén is. A Bakáts téri Assisi Szent Ferenc Főplébánia művészeti-közösségi fesztiváljának névválasztása arra utal, hogy az Úr imája bárki számára elfogadható kereteket kínál: nem kiválasztani-megkülönböztetni, hanem befogadni szeretnének minden jó szándékú embert. Ahogy önmagukról szellemesen megfogalmazták, állandó alkotótársnak tekintik Ybl Miklóst és a személynek tekintett épületet. „Könnyű a templomot olyan öreg hangszernek tekinteni, amin már a gazdája se nagyon tud játszani. Ha mégis, kiderül, hogy nem a hangszer öreg, hanem mi nem értünk hozzá! Talán ez a „megszólaltatás” a legnagyobb ambíciója a Miatyánk Hete-sorozatnak.” Nos, a megszólaltatás sikerült, és most is értő füleket ért el.

 

 

 

Fotó: Somogyvári Péter

Bakáts téri Assisi Szent Ferenc Főplébánia, 2021. október 9.