Zakir Hussain nevét a nyugati és az indiai zenei kultúrát összekötő Shakti berobbanásakor tanultuk meg, mikor a hetvenes évek közepén John McLaughlin a tagcserék után egyre fáradó Mahavishnu után megalakította az indiai virtuózokból verbuvált zenekart. A világ legjobb ütőhangszeresei közé sorolt tablavirtuóz legutóbb 2019 októberében a MOMkult-ban Dave Hollanddal és Chris Potterrel a CrossCurrents trió második, „Good Hope” című lemezének bemutató turnéján járt Budapesten, múlt hét csütörtökön a GetCloser koncertek új helyszínén, a RaM Színházban Niladri Kumar szitárművésszel adott teltházas koncertet.

Legnagyobb örömünkre Roby Lakatos sok évtizedes belgiumi tartózkodás után mostanában már mind többször lép fel szülőhazájában. Vendégként is szerepelt pl. Micheller Myrtill Müpa-béli nagykoncertjén, de a Háló vendége is volt éppen három éve.

Nem kellett nagy hírverés ahhoz, hogy teltház legyen a Bartók Béla nevét viselő Nemzeti Hangversenyteremben, hiszen a lírai nevű díva már négy éve is nagy sikerrel szerepelt a rangos színhelyen.

A középgeneráció dreamteamje Joshua Redman vezérletével jövő hónap elején lép fel a Zene Kozmikus Palotájában, most pedig megmutatták fiatalok a színpadán, hogy kiapadhatatlan az utánpótlás. Mivel a Müpa Liszt Ünnepének alapkoncepciója az, hogy a Liszt életművet jellemző kiemelkedő minőség, műfaji sokszínűség és formai gazdagság jelenkori reprezentánsa legyen a fellépők produkciója, állíthatjuk nyugodtan, hogy Ravi Coltrane formációjának keddi koncertje a jazz térfélről valódi telitalálat.

Közhely, hogy a jazz igazi „élettere” optimálisan nem a hatalmas koncerttermek világa lenne, hanem az intim klubok színpada és nézőtere. Ebben erősített meg két egymást követő este semmihez nem hasonlítóan kimagasló élménye az iF kávézóban, majd a Jedermannban.

Múlt csütörtökön az évek során népszerűvé vált Glass of Jazz sorozat 14. estjén a hagyományoknak megfelelően a Budapest Jazz Clubban találkozhattak a bor és a jazz kedvelői. Az ez évi harmadik, az italok ismertetésével egybekötött kóstoló már este hattól elkezdődött, a koncertteremben pedig szintén a szokásos időpontban, este nyolctól szólt a jazz. Ezúttal a BALÁZS ELEMÉR GROUP lépett fel.

Szerdán végre újra itthon játszott a Kanadában élő világhírű jazz-zongorista Botos Robi. Az 1998-ban külföldre költöző versenygyőztes zongoristát Oscar Peterson mentorálta, és a mai napig szoros kapcsolatot ápol a mester családjával, a róla elnevezett jazzfesztivál szervezésében is tevékenyen kiveszi részét. Legutóbb Petersonról készült film kapcsán kérdeztem Robit.

Az idestova nyolc éve Koppenhágában élő Bolla Gábor hazalátogatásait a szakma és a közönség egyaránt mindig különös figyelemmel kíséri, így ahogy várható volt, a legutóbbi Harmónia Jazzpénteken az új formációjával tavasszal megjelent „On the Move” lemezbemutató koncertjén is megtöltötte a BJC nézőterét. A múlthét szerdán indult európai mini turnéra a lemezen játszó nemzetközi kvartettből csak a svéd-dán bőgős, Daniel Franck nem tudott a csapattal tartani, őt már az első állomáson, a veszprémi Papírkutyában, majd csütörtökön a bécsi Porgy & Bess klubban Orbán György helyettesítette. Azonban a további fellépéseket ő sem tudta bevállalni, így a Budapest Jazz Clubban Pecek Lakatos Krisztián bőgőzött a tenor és szopránszaxofonon játszó Bolla Gábor többi pozícióban változatlan felállású kvartettjében, melyben Szakcsi Lakatos Róbert zongorázott, és a New York-i sztárvendég, Billy Drummond dobolt. 

Három hete ért véget Érden a jazzfesztivál, ahol a nyolcéves kemény munka ebben az évben ért célba. A beszámoló szubjektív lesz, de néhány érdekes részletet is lehet majd benne találni, amit csak a szervezők ismerhetnek. A négy nap eseményeit - amennyire lehetett - tömörítettem.  Vasárnap sajnos rossz hírre ébredtünk, október 2-án elhunyt Szakcsi Lakatos Béla, aki a magyar jazzélet kiemelkedő alakja volt, Érden pedig a fesztivál utolsó előtti napján lépett fel új formációjával, ám akkor nem tudtuk, hogy ez lesz a búcsúkoncertje.

Létezik Berlinben egy fesztiválszervező iroda, amely elsősorban az extrém és világzene területén tevékenykedi, érintve a jazz műfaját is. Szeptemberben az XJAZZ! vonzáskörébe tartozó két együttes is koncertezett az Opus Jazz Club színpadán. Közülük most a korábbi, a szeptember 16-ai eseményről, Milad Khawam szír trombitás fellépéséről írok.

Vasárnap, a fesztivál zárónapján elsőként Oláh Krisztián és Gyémánt Bálint játszott duóban. Júliusban a BJC-ben tartották bemutatkozó koncertjüket, és előtte, ha nem is teljesen komolyan, de úgy gondolták, az egyben a búcsúkoncert is lesz. Szerencsére aztán mindketten úgy döntöttek, folytatniuk kell, erre bíztatták őket a kollégák, és sokan a közönség soraiból is. A duó iránt máris komoly a kereslet, erre a fesztiválra szintén egy fesztiválról érkeztek, a Budafoki Pezsgő Bornapokon léptek fel.

Tiszakécske fesztiválváros, bár sem a lakói, sem a rendező szerv tudatáig ez még nem jutott el. Így esett, hogy az eseményt a művelődési ház alig plakátolta ki a városban! Ezért történhetett, hogy ez a zenei esemény az elmúlt évek nézőszámát eléggé – nagyon! - alulmúlta.

Az idén feléledt a pandémiát követő téli álmából a gyökereiben majdnem 20 évre visszanyúló brit-magyar "zenészkereskedelem" a legendás londoni jazzklub, a 606 és a Harmónia Műhely Alapítvány (HMA) között - a Nemzeti Kulturális Alap, illetve a hozzánk érkező brit zenészek esetében a Petőfi Irodalmi Múzeum támogatásával.

A szeptember 16-tól 18-ig tartott fesztivál második, szombati napján az időjárás talán még pocsékabbra fordult, mint a nyitónapon, így a koncertek továbbra is egy helyszínen, a Rákóczi téri Vásárcsarnok épületében zajlottak. A fellépők óránként váltották egymást, a délután négykor kezdődött programban ezen a napon is találhattunk befutott nagyhírű és pályakezdő, most induló zenekarokat. Szombaton elsőként a tehetséges fiatalokból álló Oláh Kálmán Next Generation Quartet lépett színpadra. A kezdés előtti percekben még a fesztivált hirdető transzparensnél sikerült egy nyitókép erejéig feltartóztatnom a jövő generáció jelenben is már sok szép sikert elért két muzsikusát, ifj. Jónás Rezsőt és Varga Balázst.

Tavaly azzal zártam az Első Józsefvárosi Jazzfesztiválról írt beszámolómat, hogy lesz folytatás, a tervek szerint minden ősszel hagyományteremtő szándékkal szeretnék megidézni a következő években is a jazz segítségével Józsefváros semmihez nem hasonlító, sajátos hangulatát, zenei világát. Az önkormányzat beváltotta ígéretét, így idén ősszel immár mondhatjuk, a hagyományoknak megfelelően, második alkalommal várták a Rákóczi térre a zenét művelőket, és a zenét befogadókat.