

Miközben a műfaji határok olykor megszűnni látszanak, szerencsé(nk)re még akadnak olyan együttesek és produkciók, amelyek a hagyományos, ha tetszik a konvencionális értelemben vett jazz művelői. Remélhetőleg nem sérti a legmodernebb irányzatok jeles képviselőit, amikor is – bármely sértő szándék nélkül – a „jazz-szerű” jazz megtartását és további művelését szorgalmazzuk. Tesszük ezt annál is inkább, mert a több mint százéves műfaj megismerését aligha a legprogresszívabb törekvéseknél ajánlatos kezdeni!
Nem először fejtem ki, hogy péntekenként (néha más napon), amikor is a HJM az est „gazdája”, akár előzetes tájékozódás nélkül is elmehetünk a BJC-be, mert nem fogunk csalódni és biztosan élvezetes jazzprogramban lesz részünk. Így volt ez legutóbb is.
A HARMÓNIA JAZZMŰHELY a Budapest Jazz Clubban április 11-én, PÉNTEKEN 20:00 kezdettel bemutatja: Emma Smith & Oláh Krisztián Trió
Balogh Tomi a Liszt Ferenc Zenművészeti Egyetem Jazz Tanszékén diplomázott 2017-ben. Majd rövid időn belül Londonba tette át székhelyét. Május 2-án, pénteken a triójával fog koncertet adni a BJC-ben.
Vannak pillanatok, amikor egy közösség tagjai egyszerre érezhetik a külvilágtól mentes hangulatot, a jó kedvet, az összetartást és az őszintén mosolygó társakat.
Korongozó névvel elindul egy új sorozatunk, melyben új kollégánk Simády Béla a legfrissebb lemezújdonságokról ír nagyon röviden, kifejezetten figyelemfelkeltés céljából. A lemezhez Youtube felvételt és (ha van már) Spotify elérést csatolunk. Összesen 7 albumra hívja fel minden héten a figyelmet, hogy a kedves olvasóinknak minden napra szolgáljunk egy-egy aktuális lemezterméssel. (a szerk.)
London egy nyüzsgő város, ahol a számtalan jazzklubban a jazz vagy ahhoz közeli stílusok széles skáláját vonultatják fel. Ezúttal három helyen jártam, ahol a közönség valóban az „igazi jazz-zene” varázsában fürdött.
A külföldön hírnévre szert tett magyar származású jazzmuzsikusok „gitáros-triumvirátusának” harmadik tagja egy roma zenész: Bacsik Elek, aki hegedűsként is élvonalbeli muzsikus volt. Tevékenysége főként az Egyesült Államokhoz, korábban pedig Franciaországhoz kötődött. Zaklatott életét jól illusztrálja, hogy a kutatások szerint élete során neve huszonhat változatban került forgalomba... (Két éve az év végi szavazáson magyar jazzlegendákra is lehet szavazni, akiket az év folyamán bemutatunk kedves olvasóinknak, hogy életben tartsuk emléküket – a szerk.)
Oláh Tzumo idén betöltötte a 45-ik életévét. Ez azért érdekes, mert emlékszem arra a 18 éves fiatalemberre, aki Babos Gyula zenekarában (a CD-n „Cumó” néven) ült a billentyűs hangszerek mögött és már akkor érezhető volt, hogy fogunk még hallani róla. Az azóta eltelt időben az álmok valósággá váltak.
Wayne Shorter számtalan kiváló lemeze közül egyik kedvencem a „Without a Net” c. album, amelynek címe nem az egyik számtól kapta az elnevezését. Ezen a korongon a jazztörténet egyik legnagyobb szaxofonművészével az a trió szerepel, amely húsz éven át játszott vele. Szándékosan nem kíséretről beszélek, mert elképesztő kreativitással vettek részt a művészi munkában. Ők látogattak el hozzánk a napokban, és az elhunyt Mestert sem akárki helyettesítette.
Először rendezte meg a Magyar Jazz Szövetség a Dandó Péter Basszusgitárversenyt. A döntőbe tíz kiváló jazzista jutott be. Külön örvendetes, hogy igaz, volt korhatár, de ennek ellenére nagyon fiatal volt a mezőny, 17 és 26 év közötti fiatalok jelentkeztek. Ez a saját hang megtalálásának időszaka.
A Jazz at Lincoln Center Orchestra látogat Budapestre a Müpába április 5-én, ahol a vendég a magyar trombitás, Szalóky Balázs lesz.
Korongozó névvel elindul egy új sorozatunk, melyben új kollégánk Simády Béla a legfrissebb lemezújdonságokról ír nagyon röviden, kifejezetten figyelemfelkeltés céljából. A lemezhez Youtube felvételt és (ha van már) Spotify elérést csatolunk. Összesen 7 albumra hívja fel minden héten a figyelmet, hogy a kedves olvasóinknak minden napra szolgáljunk egy-egy aktuális lemezterméssel. (a szerk.)
Miben más egy jazzkoncert, ha nők zenélnek? Erre ritkán kapunk választ, mert alig adódik alkalom arra, hogy halljunk női zenészeket jazzt játszani. Egyáltalán kell-e megkülönböztetni a játékukat?
Az idén immár 70 éves Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas, érdemes- és kiváló művész pályáját az első próbálkozásai óta követem és nagyra értékelem. Sohasem felejtem el, hogy a Kassák klubban a bőgős Vajda Sándor együttesében tenorozott, mégpedig Fekete István (trombita), Réti János (zongora) és Baló István (dobok) társaságában. Sanyi barátom és társai a modern magyar jazz élharcosai voltak, jómagam pedig abban lehettem segítségükre, hogy kották hiányában a „kagylózásra” kényszerült Sanyi számára a legkiemelkedőbb amerikai LP-ket adtam kölcsön, hogy a repertoárt bővíthessék és a nagy mesterek zenei megoldásait elsajátíthassák.