Print this page

Tanulók a pódiumon – videóval + Jazz díjak átadása

2020. október 13.

A Magyar Jazz Ünnepe négy napon át sok-sok kiváló produkciót vonultatott fel. Ezek közül a csütörtöki napon 4 iskola növendékei mutathatták be tudásukat 25-45 perces időtartamban. Még mielőtt rátérnénk a tehetségesebbnél tehetségesebb fiatalok felsorolására, annyit hadd jegyezzek meg, hogy ezt az ünnepet minden évben tavasszal rendezi meg a Magyar Jazz Szövetség a Budapest Jazz Clubban, azonban idén közbeszólt a koronavírus, ám a fellépőkön nem változtattak. Ez azért lesz érdekes, mert akik áprilisban egyik iskola növendékei voltak, azok mostanra már lehet, hogy máshol tanulnak vagy esetleg végeztek. A beszámoló második részében a pénteki ünnepélyes díjátadóról lesz szó.

Az est folyamán a Magyar Jazz Szövetség elnökségi tagjai közül Gayer Ferenc konferált, akitől megtudhattuk a fellépők neveit és hogy melyik iskolából érkeztek, amit később minden zenekar vezetője újra megismételt rövid, de informatív konferálásokban.

 

Az első fellépő zenekart az Egressy Béni Református Zeneművészeti Szakközépiskola delegálta, ők voltak a legfiatalabbak az est fellépői közül. A színpadra lépők közül már többen ismerősek lehettek azoknak, akik figyelemmel kísérik a legfiatalabb generáció tevékenységét is, nem ez volt az első szereplésük. A Vida Klaudia Quintet tagjai: Dimák Patrik – gitár, Fülöp Dániel – zongora, Berki Tamás – nagybőgő, Éles Máté – dob. A zenekar vezetője és énekese pedig Vida Klaudia volt. A quintet trió felállásban kezdett. Patrik, Tamás és Máté Charlie Parkertől a „Donna Lee”-t játszotta el. Már ekkor tudhattuk, hogy igazán jó bemutatóra számíthatunk, miután az első számban mindhármuktól érdekes szólókat hallhattunk. Dimák Patrik konferálása profi volt, és amit kiemelnék, hogy ő volt az egyetlen, aki köszönetet mondott tanáruknak, aki meghangszerelte a dalaikat, ifj. Szakcsi Lakatos Bélának. Ezután quintetté alakultak, Vida Klaudia és Fülöp Dániel érkezett a színpadra. A Horace Silver standard után Jobimtól a „Happy Madness„ jött, amit gitár-ének duóban kezdtek, és később kapcsolódtak be a többiek igazán hatásosan (videón). Rick Astley magyar hasonmásától, Dimák Patriktól a videóban hallható fantasztikus gitározást hallhattunk minden számban. Éles Máté pedig hírnevéhez méltóan rendkívül szenzitív, ügyes dobolást mutatott, nem csoda, hogy már többek közt az iF-ben, az Opusban is felléphetett, december 4-én pedig a Harmónia Jazzműhely koncertjén újra meghallgatható. Előadásukban elhangzott még J. Greentől a „Body and Soul” és Richard Rogers-től a „Have You Met Miss Jones”.
Rájuk érdemes figyelni, nagy öröm, hogy újabb tehetségek érkeznek sorban.

 

 

 

 a zongoristák sajnos a 'sötétsarokba' kerültek

 

 

 

Egy rövid átszerelés után, ami a BJC technikusának, Dóczi Bencének volt köszönhető, a második zenekar is pillanatok alatt elkészült. Bence a megszokott profizmussal kezelte a hangosítást is a feszes ütemben zajló koncerteken. A Budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola Jazztanszéke ajánlására érkezett a következő zenekar. A Csikós Áron Trio tagjai: Kapolcsi-Szabó Levente – zongora, Kuti Laura – basszusgitár, Csikós Áron – dob, a vendégük Izabella Caussanel volt, aki három számban énekelt.
Náluk, a bevezetőben említett féléves csúszás miatt, már csak Izabella a konzi tanulója, a többiek a Zeneakadémia padjait koptatják. Tőlük már hallhattunk saját szerzeményeket is. Először a „Ne haragudj” népdalt Izabella feldolgozásában adták elő, majd Csikós Áron műve, a „Left Alone” következett, amiben Laura és Áron bemutathatták, hogy nem csak jó ritmusszekciót alkottak, hanem fantasztikus szólóik is voltak. Ezekben a számokban is kiemelkedtek Kapolcsi-Szabó Levente improvizációi, de a következő Chick Corea standardben, a „Windowsban” valóban kiugrót nyújtott. Levente saját szerzeménye, a „Változás” után még quartetben hallhattuk Joe Hendersontól az „Inner Urge”-t. Az utolsó két számra visszaérkezett a különleges hangú Izabella Caussanel, és elékelte a „Ha Én Rózsa Volnék” népfeldolgozást (videón) és egy francia dalt, a „Mon Amie La Rose”-t.

 

 

 

 

 

Harmadikként egy vidéki főiskola tanulóinak zenekarát ismerhettük meg. A Kodolányi János Egyetem Művészeti Tanszék által bemutatott zenekar, a Németh Patricia Quintet volt a Magyar Jazz Ünnepén. A zenekar tagjai: Németh Patricia – ének, Tamás Andor – zongora, Kiss G Márton – basszusgitár, Vendl Máté – dob. Ebben a felállásban egyértelműen Patricia volt az irányító, aki egyébként 2015-ben megnyerte a Fehérvár Hangját. Óriási, fantasztikusan jó hangja van, és az energiáit a közönségnek át tudja adni. A zenekar tagjai közül csak a zongorista Tamás Andor kapott egy kevés szerepet, túl sok improt sem tőle, sem a ritmusszekció tagjaitól nem hallhattunk bánatomra, pedig biztos tudtak volna adni magukból többet is, így viszont az énekesnő kísérői lettek. Érezhetően sokszor előadott számokat hoztak, amiket a Székesfehérvárról Budapestre látogató nagyszámú közönség ovációval fogadott: Stanley Turrentine  – Sugar, Horace Silver – Song for my Father, Chet Baker – I Fall in Love Too Easily, Terrell Kirk – Devil May Care (videón), Will Jennings - Joe Sample – Street Life (videón), Sigmund Romberg (Rosenberg Zsigmond) – Softly, as in a Morning Sunrise. A publikum tetszését annyira elnyerték, hogy ráadást követeltek, de sajnos az idő (11 órás zárás) nem adott módot a folytatásra.
Amit hiányoltam, - pedig olyan jó lenne, ha egy ilyen csodás hangú jazz énekesnőt hallhatnánk a klubokban,- hogy a számok amiatt voltak rövidek, mert kimaradtak belőlük az előbb említett improvizációk a zenésztársaktól és az énekesnőtől is, így inkább popdalokká váltak, mintsem jazz dalokká.

 

 

 

 

 

Az est utolsó fellépői a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazztanszékéről érkeztek volna még áprilisban. Azonban a pandémia megviccelte az ünnepet, és októberre már a zenekar mind a négy tagja elvégezte az egyetemet, lediplomáztak. Így a Cseh Péter Quartet diplomakoncertjét hallgathattuk meg utólag. A tagok: Cseh Péter - gitár, Farkas Zsolt - zongora, Arday Dániel - bőgő, Márkosi András – dob. Erről az évfolyamról tudni kell, hogy már az egyetem első évében hallható volt a tehetségük, kimagasló képességgel és szorgalommal fordultak a jazz felé, biztos fogunk még hallani róluk később is. Közülük Péter és Dani már tanítanak, Andris a zenélés mellett különleges autókkal foglalkozik, Zsolti pedig a mesterszakon folytatja a tanulást a Zeneakadémián. Mi mást hallhattunk volna tőlük, mint vérbeli jazzt. Cseh Pétertől és Farkas Zsoltitól is játszottak saját kompozíciókat. Coltrane „Resolution”-jával indítottak, adták meg a kezdőlökést. Ebből egy dobszólóval váltottak Farkas Zsolti szerzeményére, a „Poolslide”-ra, aminek még a januári vizsgán nem volt neve, de akkor is már fülbemászó dallamával megfogott, ráadásul a sok jó szóló még hozzátett a kitűnő dalhoz (videón). Ezután Cseh Peti két száma – a „Quirky” és a „Glistening” - közé ékelődött John Scofield  „I’ll Catch You” című balladája. Majd a Don Grolnick „Nothing Personal” (Michael Brecker verzió alapján) számmal zárták a Magyar Jazz Ünnepének csütörtöki napját.
Kívánom a zenekar minden tagjának, hogy találják meg ezután is az örömöt a jazzben, és maradjanak emellett a rétegzenének nevezett, magas művészeti értékkel bíró stílus mellett.

 

 

 

 

 

 

Szeretnék gratulálni a fellépőknek és a felkészítő tanáraiknak is, bizonyára sok munkájuk volt abban, hogy az est szereplői ennyire magas színvonalú koncertet adhattak elő a közönség legnagyobb örömére.

Íme az összefoglaló videó:

 

 ***

Másnap, pénteken a Magyar Jazz Szövetség életmű díjait adták át, amit még februárban és áprilisban szavaztak meg a tagok és az elnökség. Bágyi Balázs, a Szövetség elnöke mondott néhány kedves szót mindenkiről, majd a díjazottaktól hallhattunk rövid beszédeket.

A Szabó Gábor-díjat, - ami a legrégebbi díj, amit a Jazz Szövetség alapított, és az kaphatja meg, aki öregbítette a magyar jazz hírnevét - Ráduly Mihály szaxofonművész vehette át. Az elmondott beszédeket nem írom le, meghallgathatók alább, a belinkelt Facebook oldalon.

 

A Pernye András-díjat,- amit szakírói és szervezői tevékenységért ad az MJSZ,- idén Kerekes György kapta, aki többek közt A jazz évszázada és a Jazz portrék I. és II. szerzője is, valamint büszkék vagyunk arra, hogy itt a MagyarJazz portálon is rendszeresen publikál, A jazz történetének gyöngyszemei sorozatban olvashatják legfrissebb írásait, valamint a Harmónia Jazzműhely koncertjeit szervezi sok-sok éve. Ő nem vett részt a díjátadón a járványügyi helyzet miatt, de egy levélben köszönetet mondott, amit Bágyi Balázs olvasott fel.

 

A Gonda János-díjat, - amit olyan személy kaphat meg, aki az életművével, tanári és szellemi tevékenységével hozzájárul a magyar jazzoktatás és pedagógia színvonalának emelkedéséhez,- idén Kőszegi Imre kaphatta meg, aki annak idején a Magyar Jazz Ünnepét kitalálta.

 

A Jazz Mecénás Díjat - amit az elnökség szavaz meg- idén két ember kapta, akiknek hatalmas szerepe van abban, hogy a jazz-zenészeknek minden nap van lehetőségük játszani közönség előtt.
Elsőnek Bóna Lászlót szólította színpadra Bágyi Balázs, aki a Budapest Jazz Club egyik tulajdonosa, és aki nap mint nap profi technikával és munkatársakkal nyújt szórakozást a publikumnak, valamint a zenészeknek megélhetést a klubban. Interjú itt olvasható Bóna Lászlóval.

 

A Jazz Mecénás díj másik díjazottja Hoffmann György volt, aki az iF kávézó tulajdonosa és lelke, aki minden energiájával és pénzével a kis Ráday utcai klub fennmaradásáért küzd és ad lehetőséget a jazz-zenészeknek a koncertekre, valamint a közönségnek egy-egy feledhetetlen este eltöltésére. Interjú itt olvasható Hoffmann Györggyel.

 

Minden díjazottnak gratulálunk, és további sok sikert, jó egészséget kívánunk!

 

Fotó, videó: Irk Réka
Budapest Jazz Club, 2020. október 8-9.