Mindez nem jelenti azt, hogy az anyag egy cseppet is kevésbé lenne kidolgozott, mint korábbi opusai. Temérdek munka előzte meg a nyilvánosság elé kerülését – külső és belső egyaránt. Éppen csak az ihlető források egyre inkább kereshetők és találhatók a művészben magában, mintsem külső helyeken; nem szándéka távolról sem a jazz (amúgy közel meghatározhatatlan) értelmezési körébe tartozni, ahogy az avantgárd, az art rock vagy a neo-prog halmazokba sem, bár a 12+4 számban sok eleme megtalálható ezeknek az irányzatoknak, amelyeket a főhősnő önmagán, saját ízlésvilágán, érzékenységein átszűrve kevert új matériává. Hasonlóan egykor Prince-hez vagy David Bowie-hoz, sőt akár az újabb kori Wayne Shorterhez, Spalding olyan víziókkal bír, amelyeknek köszönhetően zenéje kiszámíthatatlan, még ha a főbb alkotórészei ismerősek is.

Az album koncepciója egyfajta univerzalitásra törekszik: a 12-es szám bűvkörében fogant, de nem pl. a zodiákus jegyei, hanem 12 különböző testtáj került egy-egy darab középpontjába. A dalszövegek (kár, hogy nem olvashatók a füzetben) költőiek, több rétegűek, látomásosak. Test, szellem és lélek egymásra hatása, egymással való birkózása rajzolódik ki belőlük. Eredeti, bátor, ha nem is korszakalkotó gondolatok burjánoznak bennük (Spalding mégis csak zenész, nem filozófus), a hallottak viszont szerves egységet alkotnak. Sőt a szemnek is jut táplálék, hiszen minden számhoz készült hasonlóan igényes, egyéni, kreatív képi világú klip is, amelyek a legismertebb videomegosztón láthatók.

Vissza a zenéhez: Spalding félretette a bőgőt, basszusgitáron, zongorán, orgonán, zenekari nagydobon játszik, meg persze énekel, és ő írta az összes számot, szöveget. A zeneszerzői feladatokat pár darabban megosztotta Justin Tyson dobossal, mellettük még Matthew Stevens gitáros képezi a zenekar magját. Aaron Burnett hallható szaxofonon, Burniss Travis további basszusszólamokat terít elénk. Mindenki a kis spaldingi varázslatok megformálásán dolgozik – kiválóan. Sokat fognak még beszélni erről a lemezről.

Concord – Universal, 2019

1. 12 Little Spells (thoracic spine)
2. To Tide Us Over (mouth)
3. 'Til the Next Full (eyes)
4. Thang (hips)
5. Touch in Mine (fingers)
6. The Longing Deep Down (abdominal portal)
7. You Have to Dance (feet)
8. Now Know (solar portal)
9. All Limbs Are (arms)
10. Readying to Rise (legs)
11. Dancing The Animal (mind)
12. With Others (ears)
13. Lest We Forget (blood)
14. How To (hair)
15. Move Many (joints)
16. Ways Together (shoulders)

Közreműködnek:

Esperanza Spalding – ének, basszusgitár, orgona, zongora

Matthew Stevens – gitár, basszusgitár

Justin Tyson – dob, szintetizátor

Aaron Burnett - szaxofon

Burniss Travis - basszusgitár, ének

Rob Schwimmer - szintetizátor

Corey King, Atheel Elmalik, Azza Gallab, Britni Lonesome, Gemma Weekes, Lana Homeri, Morgan Guerin - ének

Fernando Lodeiro - hangmérnök

Gramofon másodközlés

Grammy-díj jelölést kapott az album 2019. november 20-án, mint Best Jazz Vocal Album.