Ki mit hallgat / Szalay Gábor

2021. február 08.

A zenésznek a zene nem csak hivatás, kenyérkereset vagy megszállottság, de mindenek felett örömforrás. A MagyarJazz újabb sorozata keretében munkatársunk, Pallai Péter kérdezi a magyar jazzvilág nagyjait, mi az a tíz zenedarab, amit a legszívesebben hallgat saját épülésére, amikor éppen nem szakmázik? 

Szalay Gábor top 10-es listája:

 

  1. John Coltrane - What's New  (Ballads)

Egy szép balladával kezdeném a sort, mely nem csak zeneileg, érzelmileg is nagy hatással van rám, amikor hallgatom. Varázslatos hangulata van a dal ezen előadásának, mely számomra jóval többről szól, mint hangszeres játékról. A szomorú keserédes hangulat, majd a remény váltakozik ebben az érzelmi hullámvasútban, ahová Coltrane kalauzol bennünket egy szimpla téma variációval. Véleményem szerint, mindenki bármikor megtalálhatja benne a saját történetét.

  1. Sonny Rollins - Thelonious Monk - Way You Look Tonight

Két kedvenc előadóm közös lemezén egy optimista jó hangulatú dal, ami mindig jó kedvre derít! Rollins és Monk lemezeit külön-külön is sokat hallgatom.

  1. Thelonious Monk - Monk's Dream (full album)

Monk számomra a JAZZ, a szabadság. Ritmus, dallam és harmónia ötleteivel olykor a végletekig feszíti a 'húrt' , de mindig visszatér a témához, vagy téma variációt játszik. Sajátos világa megpecsételte és egyedi hangzást adott zenéjének. Szavakkal nehéz kifejezni - szerintem nem is kell - mit érzek, amikor hallgatom, egyszerűen "csak" a zene nyelvén szól hozzám. Elmeséli melyik dalt játssza, a témára  improvizál a hozzárendelt akkordok segítségével, nem csak frázisokat játszik. Nagyon szeretem a dalait és játékát bármely lemezén vagy koncertjén.

  1. Sullivan Fortner - Minority

A ma élő zongoristák közül az Ő stílusa áll hozzám a legközelebb. Vicces, szabad, ötletes, levegős, hagyománytisztelő, de mégis mai játékát mindig élvezettel hallgatom bármilyen formációban is játszik. Monk szellemi hagyatékának egyik mai képviselője. Monkhoz fűződő gondolataim Sullivan Fortnerre is érvényesek.

  1. Miles Davis - So What (Kind of Blue)

Már a dal intrója is egy misztikus álomvilágba repít, nem utolsó sorban Bill Evans akkordjainak is köszönhetően, melyek meghatározzák az egész lemez hangulatát. A lemez hangzása csak fokozza az élményt, amit a zenészek megalapoztak. Davis levegős trombita szólója híven tükrözi a dal misztikus hangulatát. Coltrane spirituális szaxofonozása fokozza az élményt, majd Adderley altózása visszarepít a be-bop korszakba. Evans akkordszólója is hangulati elemekkel játszik. Majd Paul Chambers visszahozza a témát. Mindehhez Jimmy Cobb szolgáltat tökéletes keretet.

  1. Wes Montgomery - Impressions

Jókedv, öröm, ünnep minden fellépése, legalábbis ezt érzem a játékán, zenéjén. Miközben Őt hallgatom az az érzésem támad, hogy mi sem természetesebb a jazz gitározásnál. A felvétel mindent elmond.

  1. Grant Green - I'll Remember April

Iskolapélda a bebop játékmondra gitáron. Nagyon szeretem Grant Green stílusát, a blues és bebop ízléses keveréke kitűnő zenei ötletekkel. "Sound"-ja is közel áll hozzám.

  1. George Benson - Billie's Bounce

Ezen a felvételen Benson önmagához képest modernebb hangokat játszik gyönyörű "sound"-on. Sodró, pörgős, magával ragadó tempó uralja a dalt, ami Ron Carter és Billy Cobham érdeme. A zongorista Herbie Hancock szólója a modern hangzás és a blues kitűnő ötvezete, ugyanolyan élvezettel hallgatom, mint Benson szólóját!

  1. Jim Hall - Ron Carter - Autumn Leaves

A duó magáért beszél, Ron Carter bőgőzése tökéletesen egészíti ki Jim Hall gitározását, igazi kamara zene. Jim Hall számomra olyan, mint egy költő, aki nem csak az érzéseimre, de a gondolataimra is hatást gyakorol. Bölcs, ötlet és egyben érzelemgazdag a játéka. Zenei mondanivalója nem ismer határokat, nem csak beszél, mond is valamit. Újabb és újabb értékes gondolatok birtokába kerülök, miközben hallgatom. Ízléses gitárjátéka az utóbbi években került előtérbe az életemben. Többszólamú gondolkodásmódjával, ritmusaival, hajlításaival teljesen magával ragad. Számomra igazi érték az Ő gitárjátéka, minden felvétele kincs.

  1. Peter Bernstein - Empty streets

Nehéz egy dalt kiválasztani, mivel minden formációja, felvétele egyformán kedves számomra. Ezért választottam egy olyan saját szerzeményét, mely - sajnos - még mindig aktuális. A dal a pandémia miatt kialakult helyzetről szól, "Empty streets" a címe. A felvételen kedvenc zongoristám, Sullivan Fortner játszik. A ma élő gitárosok közül Bernstein áll hozzám a legközelebb. Igazi improvizatőr, mindig az adott dalról "beszél". Ötvözi a korábban felsorolt zenészek erényeit, saját gondolataival, ötleteivel. A "sound"-ja csodálatos! A jazz hagyományainak tisztelete mellett egyedi stílust alakított ki, olykor modernebb hangzással, egyedi harmóniavilággal.

 

Fotó: Szalay Gábor