Ki mit hallgat / Balázs József

2020. augusztus 31.

A zenésznek a zene nem csak hivatás, kenyérkereset vagy megszállottság, de mindenek felett örömforrás. A MagyarJazz újabb sorozata keretében munkatársunk, Pallai Péter kérdezi a magyar jazzvilág nagyjait, mi az a tíz zenedarab, amit a legszívesebben hallgat saját épülésére, amikor éppen nem szakmázik?

Balázs József top 10-es listája:

  

  1. Chat Baker – Baker’s Holiday

Őt soha nem tudom nem hallgatni, nekem ő mindig kell, mert tiszta jazz, semmi manír...

  1. Marvin Gaye – Motown Unreleased 1965

Sajnos ezt nem ismerik, pedig ez bizonyíték, hogy minden a jazzből jön, és hogy nagy soul énekesek is standardeket énekeltek, ráadásul nem ugyanúgy, mint a soul zenét, hanem a jazz az jazz.

  1. Stevie Wonder – The Complete Stevie Wonder

Imádom, hogy ő is jazzt énekelt, azzal kezdett anno. 

  1. Frank Sinatra – Ultimate Sinatra

Hát őt meg azért szeretem, mert ahogy témát énekel, az a time, minden nagy jazz-zenész azt mondta, hogy úgy kell jazzt játszani, ahogy a Frank énekli a témákat, azzal a time-mal.

  1. Nat King Cole – Night Lights

Ekkora eleganciát, ízlést, imádom, pedig csakis azt énekli, mint ahogy a nagyok, ami a kottában le van írva...és mégis egyedülálló, sajnos hogy ezt ma már nem követik az énekesek, és variálnak össze-vissza... smile

  1. Charlie Parker – Charlie Parker with Strings

Nélküle levegőt sem tudok venni, ő maga a jazz, aki ezt nem fogadja el, az nem jazz-zenész...

  1. Bill Evans - Symbiosis

Ő számomra a legnagyobb, sound, harmóniák, ízlés, intelligencia, time...soha így senki... 

  1. Shirley Horn – Shirley Horn with Horns

Nem nagyon tudok mit mondani, maximum, női énekesek között számomra az egyetlen és legnagyobb…

  1. Joe Henderson & Wynton Kelly – Wynton Kelly Trio with Joe Henderson Complete Recordings

Minden tenorosnál jobban szeretem, dallamos, ugyanakkor modernebb bárkinél, és az egyik legegyénibb számomra. smile

  1. Moonchild – Little Ghost

Imádom, ahogy énekel, és bele vagyok őrülve, ahogy a zenéhez áll, benne van és természetes, szégyellem magam, hogy néha nem tudom elérni ezt a szintet, finoman természetesen, csak zenélni...

 

Fotó: Lázár Miklós