fbpx

Interjú Hárs Viktorral a BJO vasárnapi koncertje kapcsán

2021. máj. 27.

Az Artisjus-díjas bőgős, basszusgitáros a 80-as évek közepe óta zenél aktívan, de amellett, hogy az egyik legtöbbet foglalkoztatott zenész, keveset hallunk a zeneszerzői, hangszerelői és szövegírói munkájáról. Fellépett többek közt Al DiMeolával, Al Jarreau-val, Bob Mintzerrel, Wallace Roney-val, Peter Erskine-nel. Ám a magyar jazzgeneráció nagyjaival is együtt muzsikált, mint Vukán György, Deseő Csaba, Babos Gyula, Pleszkán Frigyes. Filmzeneszerzőként is megcsillogtatta tudását, de több big band darabja is korongra került.

 

Vasárnap a Budapest Jazz Orchestra ’Hárs Viktor Highlight’ koncertet tűzte műsorra a Budapest Jazz Clubban.

  • MagyarJazz: Kihagytam az éneklést az előbbi felsorolásból. :-) Első ’lemezed’ 1997-ben jelent meg. Ahogy zenélni kezdtél, a zeneszerzés rögtön elkapott?
  • Hárs Viktor: Tulajdonképpen igen. Én viszonylag későn, csak 15 évesen kezdtem el zenélni, a gimnázium első osztályában. De szinte azonnal elkezdtem pötyögni saját dallamokat, kísérletezni harmóniákkal. És valóban, az első, 1997-es „Yellow” c. lemezemen énekeltem is.

  • MagyarJazz: Érdekes, hogy a zenei streaming szolgáltatóknál a nevedre keresve kevés lemez bukkan elő, sőt az egyiknél egy sem. Milyen jazzlemezekre emlékszel szívesen? Milyenek voltak anno a lemezfelvételek? 
  • Hárs Viktor: A saját lemezeimet – mármint a saját nevem alatt kijött néhány lemezt nem igazán „vittem be” a streaming szolgáltatókhoz, mivel túl sok értelmét nem láttam. Ha valaki kíváncsi rám, nagyon szívesem elküldöm bármelyik lemezemet mp3-ban ingyen. Vagy koncerteken kaphatóak valóságos, fizikai formában. A HársCsekeDésA trió lemeze kapható csak streaming szolgáltatóknál, ha jól tudom. De az onnan befolyó bevétel annyira minimális, hogy szinte láthatatlan.

  • MagyarJazz: A big bandre írt darabjaidnak nagyon jó a drive-juk, igazi húzós számok. 2004-ben került először lemezre big band számod. Mióta írsz big band darabokat is? Ezzel együtt jött a hangszerelés is?
  • Hárs Viktor: 2003-ban írtam az első számot big band-re, amit én is hangszereltem. Majd ezt követte az öttételes „Szögesdrót gyermek” c. darabom, mely 2005-ben megjelent lemezen, a Budapest Jazz Orchestra előadásában. És azóta folyamatosan írok és hangszerelek big bandre. Ezzel párhuzamosan 2006 óta szimfonikus zenekarokra is írok és hangszerelek.

 

  • MagyarJazz: A hangszerelés egyáltalán nincs reflektorfényben, pedig nagy munka, és ha nem ugyanaz a zeneszerző, mint a hangszerelő, akkor nagy beleérző képesség is kell, hogy átvegye a komponista érzéseit, gondolkodását. László Attila mondta az interjújában, hogy a szakmai tudás és az összhang elengedhetetlen. Egyetértesz ezzel? Milyen fontosabb hangszereléseket említenél meg?
  • Hárs Viktor: Maximálisan egyetértek Attilával, és még hozzátennék két dolgot – az egyik a fantázia és a kreativitás – értem ezalatt, hogy egy bizonyos dal meg-, illetve áthangszerelésénél milyen messzire „merünk” elmenni. A másik dolog ennek egy kicsit az ellentéte – ha konkrét előadóművész részére történik a hangszerelés, tisztában kell lennünk a képességeivel, az igényeivel és a komfortzónáival.
    Fontosabb hangszereléseim big band területen elsősorban a Budapest Jazz Orchestrához köthetőek, ezek közül is kiemelhetem a Queen-műsorunk hangszerelését, melyet közösen készítettünk Zakar Zoltán barátommal, aki nem rég hagyott itt bennünket. Szimfonikus területen hangszereltem Horgas Eszternek, Illényi Katicának, Nyári Károlynak, a Danubia, a Dohnányi a Miskolci, a Győri, a Szombathelyi szimfonikus zenekaroknak, hogy csak néhányat említsek.

  • MagyarJazz: Rengeteg zenekarban szerepeltél, de volt egy saját zenekarod is, a Hárshegy. Mi lett ennek az együttesnek a sorsa? Jelent meg lemezetek?
  • Hárs Viktor: Több saját zenekarom is volt az elmúlt 40 évben, amióta zenélek, de kétségtelenül a HársHegyBand volt a legintenzívebb. Fantasztikus zenésztársaim voltak benne, Fehér Géza, Gyenge Lajos, Dés András, Nagy Szabolcs, Cseke Gábor, Váczi Eszter, Kozma Orsi, de sajnos a zenekarosdival járó önmenedzselés nem az én világom. Úgyhogy az együttes tulajdonképpen nem szűnt meg, csak senki nem kereste az utóbbi 10 évben, én meg nem hívogattam senkit, hogy „Te, nem mehetnénk játszani?”

 

  • MagyarJazz: A hangszerelőknél kevesebbet talán a szövegírókról hallunk. Nemcsak magyarul, hanem angolul is írsz dalszövegeket. Csak saját kompozíciókra írsz? Kiknek írtál eddig?
  • Hárs Viktor: A szövegírás nálam kicsit egyidős a komponálással. Felvételen az első szövegeim 1996-ban, a Balázs Elemér Quintet „My New Way” c. lemezén jelentek meg, ahol volt egy saját dalom saját szövegemmel, valamint egy Winand Gábor és egy Balázs József kompozíció, amire írtam szöveget. Elemérékkel azóta is dolgozom, mint szövegíró, rengeteg dalt csináltunk együtt, nagy örömömre.
    Elsősorban angol szövegeket írtam-írok, csak néhány kiemelt előadó, akik előadásában ezek hallhatóak: Szolnoki Péter, Kozma Orsi, Váczi Eszter, Hajdú Klára, Moór Bernadett, Czerovszky Henriett, Winand Gábor. De írtam magyar szövegeket is, hogy mást ne említsek, Emilio „Szállj, csak szállj” c. slágerének a szövegét én írtam. 

  • MagyarJazz: Jelenleg a két big band közül a Budapest Jazz Orchestrában bőgőzöl, illetve basszusgitározol. De jelent meg a MAO-val is lemezed 2000-ben. Hány big band lemezen játszottál eddig? Ezek közül hány lemezen vannak rajta a számaid?
  • Hárs Viktor: A MAO-nak alapító tagja voltam 2005-ben, majd 5 évig, amíg tag voltam, hangszereltem és komponáltam is a zenekarnak. Talán 3 lemezen játszottam ezalatt az idő alatt, ezek közül valamelyiken szerepelt a „The Fifth Seal” c. kompozícióm.
    A Budapest Jazz Orchestra számtalan lemezén, amin játszottam, (a 2005-ös saját lemezemen kívül) a 2014-ben megjelent „Aki autón járni óhajt” c. lemezen van rajta a „Budapestem” c. kompozícióm.

  • MagyarJazz: Tanítasz most valahol? 
  • Hárs Viktor: Igen, Szlovákiában. Selmecbányán működik a Ján Albrecht zeneakadémia, ahol tanítok lassan 10 éve. Előtte a Kőbányai Zenei Stúdióban tanítottam 13 évet, valamint az Egressy Konziban és a Vienna Conservatory-ban.

 

  • MagyarJazz: 55 éves leszel. Készülsz vagy készül esetleg valamelyik zenekarod ünnepi koncerttel? Melyik tevékenységedre vagy a legbüszkébb a fenti felsorolásból?
  • Hárs Viktor: Egy másik évfordulóm is van ebben az évben, mégpedig az első koncertem 40. évfordulója lesz idén november 13-án, amin felléptem, mint basszusgitáros. Ebből az alkalomból gondoltam, hogy kéne valamit csinálni, de hát annyira bizonytalan minden körülöttünk az elmúlt időszakban, hogy kb. 2 napra tervezek előre.
    És hogy (jelenleg) mire vagyok a legbüszkébb? Hogy megtanultam kovászos kenyeret (zsömlét, kiflit, baguette-t, kakaós csigát, stb...) sütni. :-D

 

  • MagyarJazz: Vasárnap a BJO-val készültök a neveddel fémjelzett estre. Saját dalaidat fogjátok játszani vagy a hangszerelésedben hangoznak el darabok?
  • Hárs Viktor: Ennek a koncertnek a témaköre az évfordulókhoz kapcsolódik. Minden elhangzó dalhoz tartozik egy évforduló. Csak néhány példa: 30 éve, hogy eltávozott Miles Davis – az ő tiszteletére játsszuk majd a „Milestones” c. számot. Vagy 100 éve született Astor Piazzolla – elhangzik majd a „Libertango” big bandre hangszerelt verziója. És hogy magyar művészeinkről is megemlékezzünk: idén lenne 70 éves a nemrég elment Balázs Fecó, rá is emlékezünk egy Korál egyveleggel. Ebben az évben ünnepli az LGT együttes megalakulásának 50. évfordulóját, ezzel kapcsolatos dal is elhangzik majd. De megemlékezünk Tomsits Rudolfról például, aki 75 éve született.
    Részemről szerzőként nem, csak hangszerelőként és természetesen bőgős-basszusgitárosként „képviselem” magam majd ezen az estén.

 

  • MagyarJazz: Nem idetartozó kérdés, de mindenkitől megkérdezem, mert a jazz-zenészeket érinti, vita is kialakult miatta: milyen nevet adnál a Máté Péter-díjnak és miért épp azt?
  • Hárs Viktor: szerintem az alapprobléma az, hogy a jazz, mint műfaj, megérdemelne egy saját díjat. Az, hogy össze lett mosva a pop-rock zenével, nem tesz jót megítélésének és a rangjának. A név viszont nagyon nehéz kérdés, mivel a műfaj még nagyon „új”. Tehát nem nagyon van olyan személyiség, akire objektív zenetörténeti „rálátásunk” lehet, mint mondjuk Lisztre vagy Erkelre. De ha már mindenképp nevesíteni kellene egy jazz-díjat, én a „Gonda János-díj” elnevezést javasolnám. Úgy gondolom, hogy ő zenészként, zeneszerzőként, jazz-kutatóként, pedagógusként letett annyit az asztalra, hogy egy róla elnevezett kitüntetést megkapni rangot jelenthet.

Köszönöm az interjút! És mindenkit várunk szeretettel a Budapest Jazz Clubba, május 30-án. (Kártyácskát ne hagyjátok otthon. Vagy aki még nincs beoltva, van rá néhány napja! :-)

 

 További információ: https://www.bjc.hu/programok/eloado/a-budapest-jazz-orchestra-bemutatja-bjo-live-hars-viktor-highlight/