fbpx

DEBUSS(Y)EIA

2021. január 02.

Képes lehet a mélodie ötven árnyalatát illusztrálni ma egy album?  Anastasia Razvalyaeva nyilván hitt benne, mikor megkereste a kísérletezéseket mindig felvállaló Harcsa Veronikát az ötletével. (Hogy tőle sem idegen az ilyesmi, azt jól jelezte felbukkanása az örmény népzene világzenei adaptálására vállalkozó Deti Picasso, azaz Picasso Gyermekei fellépésein.) A polgári szalonok közönségének szánt népszerű műfaj volt a mélodie, francia költők megzenésített verseit adta elő egy klasszikus énekes zongorakísérettel. A Debussy NOW!, ez a modernkori Debuss(y)eia ennek a 21. századi változata.

   

     Az akadémián klasszikus zenét tanult hárfaművész ajánlata úgy szólhatott: Debussy igazi újító, miért ne tennénk kísérletet a dalok újszerű, a mai közönséghez közelebb álló előadásmód megteremtésére? Vera nem ijedős fajta, nem tartott különösebben a komorzenészek várható karcos kételyeitől, hogy miért kell az eredetileg énekhangra és zongorára megírt dalokat áttranszponálni. Elment inkább egy klasszikus énektanárhoz. (Talán annak tudatában, hogy Debussy gyakran engedett meg magának epés megjegyzéseket a mesterkélt és régimódi énekintonálásra a természetességet pártolva.)

     Mikor élőben működött a dolog, már tudták, érdemes volt a dalokat kihozni a komolyzene múzeumából. A Debussy Ükunokái formáció akkor lett teljes, mikor Fenyvesi Márton 2019-ben csatlakozott. Létrejött az esernyő, a varrógép és a boncasztal legendás találkozása a zenében - ha már francia földön járunk. Egy lemez, amin a hárfaművész, az énekes és a jazzgitáros merőben mást csinál, mint amit megszoktunk tőle. Mi köze van a produkciónak a jazzhez? Debussy a komponálásaiban a határokat feszegette. Nem érdekelték az unalomig ismételt klisék. Az sem véletlen, hogy ő komponálta a klasszikus zeneirodalom talán legszebb szaxofonra komponált művét. (Rapsodie pour Orchestre et Saxophone megszületésében a kortársak szerint azért fontos szerepe volt annak az összegnek is, amit a megrendelő, egy tehetős amatőr muzsikusnő ajánlott fel.)

     A praktikus kiindulópontul javaslom tehát azt az alapvetést, hogy a jazz egy nyelvezet, amolyan zenei eszperantó, aminek a segítségével bármely dallam izgalmas új hangzással szólaltatható meg. A zenész kibővítheti az addig használt szótárt az új kifejezésekkel, ha van adottsága és tehetsége hozzá. A hallgató pedig ámulhat, hogy valami hogy jutott eszébe. (Vagy ha zenész, irigykedhet, hogy mért nem neki.) Jelen idejű teremtés zajlik itt Debussy szellemében, amit egyik megjegyzése segít értelmezni. Bach kapcsán fogalmazta meg: „Miért kellene őt klasszikusnak nevezni? Hiszen ma is él, lélegzik, ver a szíve.”

     Itt eltűnik a komolyzenészek örök fóbiája, a tökéletes és elvárt megszólalásra törekvés. Mert ezek a dalok így még nem hangzottak el soha. Anastasia bravúros átiratokat játszik hangszerén. Hiszen a hangzatokat és átkötéseket eredetileg billentyűkre komponálták. Sőt belejött az improvizációba is, az élő koncertek átvezetőiben ezek mindig érdekes és inspiráló pillanatok. A rögtönzés egyébként a komolyzenétől sem volt idegen. Vukán György pont Bachot említette nekem egyszer példaként, mikor az átiratokról kérdeztem, szerinte Bachnál a kadencia mindig egyértelmű ajánlat az előadónak, hogy megmutathassa, mit tud. Harcsa Veronika ráérez arra, ami a legfontosabb. Az ének itt a szövet része, nem kell előtérbe tolakodnia, hiszen a dalok modernkori újrateremtésének szeánsza zajlik kellő alázattal és profizmussal. A performance harmadik hatóeleme Fenyvesi effektáramlása modulációs eszközei segítségével. A zenésztársak adta hangzás transzformációiból teremt hangképeket. Azt azért be kell valljam, néha ez már olyan tartományokba lép, ami nálam kilóg az összképből.

     Hagyományos kategóriákban gondolkodva tehát ez nem jazz lemez. Nem is vállalkozom a kompozíciókat elemző, kommentáló értékelés megírására ezúttal. De jó helyen van a magamfajta toleráns gyűjtőknél, akik kedvelik a művészi kísérletezést. Elvégre, amit itt hallunk, az modern kortárs zene a jazz szemléletmódjának és rögtönzéstechnikájának felhasználásával. Modern mélodie kápolnákba illő áhítattal és derűvel előadva. 

Harcsa Veronika, Razvaljajeva Anasztázia, Fenyvesi Márton: Debussy NOW!
Kiadó: BMC
Katalógusszám: BMCCD299
Megjelenés: 2020
Teljes hossz: 53:00

 

Zeneszerző: Claude Debussy

Költők: Théodore de Banville, Paul Bourget, André Girod, Pierre Louÿs, Paul Verlaine.

Előadja és hangszerelte:

Harcsa Veronika – ének
Razvaljajeva Anasztázia – hárfa
Fenyvesi Márton – élő elektronika, gitár

 

A dalok:

  1. Beau soir 2:30
  2. Fleur des blés 5:14
  3. La mer est plus belle 5:14
  4. La flûte de Pan 5:19
  5. Le son du cor s’afflige vers les bois 5:44
  6. Nuit d’étoiles 3:42
  7. La chevelure 4:29
  8. L’échelonnement des haies 4:17
  9. Le tombeau des Naïades 5:17
  10. Regret 4:49
  11. La fille aux cheveux de lin 6:21