Jazz koncertek - Jazz Concerts in Hungary

H K Sze Cs P Szo V
2
17
18
19
20
21
22
23
24
26
27
28
29
30
31

Bágyi Balázs New Quartet – 2020

2021. április 10.

A tavalyi év novemberében rögzített és az év legvégén megjelentetett Bágyi Balázs New Quartet 2020 című album épp hogy csak kicsúszott a tavaly év vége előtt röviddel lezárt MagyarJazz-Hu szavazásból.

Bágyi zenei tájékozódása az első néhány hang alapján rögtön dekódolható: széles, hömpölygő folyó indul határozottan útjára a Rubato ima című számban, Lakatos Soso (Sándor így szerepelteti nevét a borítón) egészen a Trane-es frazeálásig visszavezethető felfogásban megszólaltatott szaxofonja, törzsökös magyar ritmusa afféle bevezető credóként hatnak. Az intro után indítja Oláh Dezső zongorán az esztámot, ehhez jön a páros és páratlan váltakoztatása a zenekarvezető dobszerkóján, poszt-bartóki harmonizálás, nagy erő a dinamikusan lépegető bőgőn, és a domináns szerepben megszólaló, Sosóra jellemző sound. Össze is állt a kvartett, meg is van az egész ima. Amely Soso szaxofonján olykor az idegességig nyugtalan, olykor szárnyalóan derűs, mindig lendületes, még törékenyen is az. Már az első számban vaskosat és virtuózat is mutató bőgőszólóval véteti magát észre Oláh Péter (csak névrokonok). Az is kidomborodik a szám újra lüktetés nélküli, mégis erősen előre húzó záró részében, hogy Bágyi a Geröly és Baló által képviselt, az etnikus ütőket nem csak színezetnek beemelő dobosokhoz sorolható, miközben azért biztosan gyalogol a mainstream szélesre taposott ösvényén. Azt pedig már itt sejtjük, hogy az összetartó erők a kvartettben Oláh Dezsőtől erednek.
            A következő, a Dal Bellának (a számcímeket e sorok írója angolról fordította magyarra) című lassú kompozíció is hozza a zenekarvezetőnek azt a képességét, hogy a dobokat a legdallamosabb, legkevésbé sem csak óramű-funkciójukban szólaltassa meg. Érdekes ezután (kihagyva az engem leginkább tonikra emlékeztető Trükkös Gyümölcslé című fanyar, jópofa darabot) áttekerni a Lírai dal című számra, hiszen a magyarul félreértésből csak balladának nevezett lassút egészen más felfogásban tálalja, harmónia és hangulat veszi át a másikban a dallam által vitt fő szerepet, és nagyobb tér jut a kvartett egymást inspiráló összjátékának is. A páratlanok újra előkerülnek a klasszikus jazz hagyományát már címében is megidéző darabig (Gimme 5), amely ismét teret enged Oláh Péternek a kibontakozásra, Lakatos pedig előveheti az EWI-t, áttolva egy kicsit az egész produkciót a kortárs zenei tér irányába, persze a kvartett másik három tagja ebben a játékban örömmel vesz részt.
            Most már tudjuk, hogy nem 2020 volt a legelrettentőbb annus horribilis életünkben, volt lejjebb, még ki sem másztunk belőle, és hol van még a vége. Persze Bágyi a reményt sulykolja, ha nem így tenne, nem is biztos, hogy leülne a dobokhoz. A valóság (erősen fragmentált zenei effektusok) és a bízva bízás (Bágyi minden bizonnyal saját angol szövegét maga szavalja) eléggé nehezen áthidalható ellentétét a zenekar melodrámával jeleníti meg. Bár a mondanivaló világos, egy instrumentális jazzlemezen ez nem feltétlenül szerencsés, hiszen szövegnek és zenének, éppen a Bágyi-kvartett diszkográfiában is fellelhető, szervesült együttes kifejezését is ismerhetjük. A lemez a maga 38 és fél percével nem törekszik egy teljes album benyomását kelteni, viszont azt a programot meg tudja valósítani, hogy az egyes számokból elég sokrétű pillanatképet, hangulatokat állít elénk.

Tom-Tom Records, 2020

 

  1. Rubato Prayer
  2. Song for Bella
  3. Tricky Juice
  4. Lyric Song
  5. Gimme 5
  6. 2020

 

Közreműködnek:

Lakatos Soso Sándor – szaxofon, EWI
Oláh Dezső – zongora
Oláh Péter – bőgő
Bágyi Balázs - dob