Jazz koncertek - Jazz Concerts in Hungary

H K Sze Cs P Szo V
1
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31

Ferenc Németh is in the house - interjú és lemezajánló

2020. december 30.

Aki csak egyszer is belehallgatott Németh Feri dobórájába, ami most már a 250. részen is bőven túl van, az tudja, miért ez a cím. Még hozzátehetném a címhez, hogy a legszorgalmasabb jazzdobos! „A művész semmit nem ér tehetség nélkül, de a tehetség semmit nem ér munka nélkül.” - Émile Zola.

A karantén óta Németh Ferenc New Yorkban élő magyar jazzdobos minden este egyórás ingyenes dobórát ad Facebook és Instagram oldalán. Március 13-án még Budapesten adott koncertet, aztán feleségéhez utazott a Kanári-szigetekre, ahol a karantén idejét töltötték. És ami példaértékű, hogy március 20-a óta minden egyes nap dobórán vehetünk részt. Ezenkívül karantén-videókat készít, vág össze (ezek a cikk végén láthatóak).

Az utóbbi időben két lemeze is megjelent. Az egyik Tzumo Árpáddal és Gregory Tardy-val közös albumuk, a „Freedom”, valamint a Gilfema-val, vagyis Németh Ferenc, Lionel Loueke és Massimo Biolcatival a „Three” című album. Ezenkívül Tzumo "Plays Pat" új lemezén és Emilio Solla albumán, a "Puertos"-on is játszik. :)

Októberben pedig kiderült, hogy az egyik a Grammy-díjra jelölés jelölése előtt áll. A novemberi hír pedig az, hogy megkapta Feri New York államtól a Citizens oklevelet.

Az előbbi felsorolásból kitűnik, hogy elég sok kérdés megválaszolására kértem fel Németh Ferencet.

  • MagyarJazz: 23 éve élsz New Yorkban. Gratulálunk, hogy citizen lettél. Elárulod, hogy ez mit jelent és kik kaphatják? Egy olyan magyar nevet is találtam a felsorolt segítőid között, aki épp a MagyarJazz felelős kiadója. Elárulod, mit köszönhetsz neki?
  • Németh Ferenc: Köszönöm. Számomra azt jelenti, hogy akkor jövök és addig maradok az államokban, amíg akarok. :) Persze ez csak az egyszerű válasz. Ez a 23. év, hogy itt élek, és a felnőtt éveimet gyakorlatilag itt éltem le. Többet éltem itt, mint akárhol máshol. Ugyanúgy érzem itt, itthon magam, mint Magyarországon, és nekem ez az állampolgárság nagyon fontos volt. Állítólag 20 és 30 éves kora között az ember nagyon sokat változik. Talán a legtöbbet. Ez az ország megadta nekem a lehetőséget azokban az éveimben, hogy az legyek, aki lenni akarok. Volt egy óriási álmom és valóra tudtam váltani. Persze, most mindenki azt gondolja, hogy biztos könnyű volt. Elárulok egy nagy titkot! Nagyon nehéz volt. Itt, Jeff Tain Watts vagy Bill Stewart és hozzájuk hasonló nevek között kellett megállnom a helyem és kivívni, hogy engem hívjanak játszani. Nem könnyű, amikor bárki elérhető és csak egy karnyújtásnyira van. Viszont a legjobb zenészekkel tudtam és tudok együtt zenélni. Az élmény elmondhatatlan! Ebben az országban mindenki bevándorló gyakorlatilag. Viszont ez az ország mindenkinek ad lehetőséget és szabadságot. Amikor hazajövök, itthon vagyok végre papíron is. :) 
    2007-ben megnyertem a Gramofon Magyar Jazz Díjat. Attila nagyon kedves volt és írt egy ajánló levelet, amiben elmagyarázta, hogy mi is az a Gramofon-díj és kik kaphatják meg (évente csak egy jazz-zenész, mint tudjuk). Nagyon sok mindent kell összegyűjteni és beadni ahhoz, hogy valaki kapjon állampolgárságot, mint szabadúszó és ez sokat segített. Ha valaki úgy kér állampolgárságot, mint én (Artist with Extraordinary Abilities), hát azt nem könnyű megkapni.

 

  • MagyarJazz: Ez az év furcsa volt, mert attól függetlenül, hogy a koronavírus miatt be voltunk zárva, mégis sokkal többet találkozhattunk a közösségi felületeken egyes zenészekkel. Ilyen voltál Te is, akit minden nap - március 20.-a óta - követhettünk a dobóráidon. A 100. adásnál elvesztem, akkor elindult az élet Magyarországon, és kevesebb időt töltöttem a világhálón, viszont téged azóta is láthatnak, hallhatnak a kedvelőid. Miért érezted fontosnak ezt a formáját a kapcsolattartásnak, mi volt a hajtóerő, és mi az, ami még mindig erre késztet, hogy ezt ne hagyd abba?
  • Németh Ferenc: Ma már túl vagyok a 250. ’Nightly practice session’-ömön :) és valóban még mindig, minden nap fent vagyok, habár most már néha stúdióból vagy koncerthelyszínről jelentkezem. Igazából nem tudatosan döntöttem el, hogy élő dobórákat fogok csinálni. Valami belső késztetés jött rám. Ez egy nagyon érdekes helyzet volt, mindannyian be voltunk zárva és úgy gondoltam, hogy legalább megosztom az emberekkel azt, amit csinálok, beszélgetek velük és talán inspirálok pár embert. Nagyon sokan ismerősök közül is kicsit letargiába estek. Amikor elkezdtem ezeket a ’dobórákat’, nagyon jó visszajelzéseket kaptam, sőt a mai napig is kapok. Gyönyörű üzeneteket, videókat, hanganyagokat küldenek olyan emberek, akikkel soha nem találkoztam. Talán ez inspirál, meg az, hogy néhány embernek segítettem átbilleni azon, hogy nem tudta mit csináljon.
    Számomra a tudat, hogy akár egy embernek is tudok valamiben segíteni, ösztönöz.
    Nagyon sok mindent és sok mindenkinél tanultam. Úgy éreztem, hogy kötelességem átadni ezt a tudást. Valami jel volt és követnem kellett. Eredetileg csak pár napig gondoltam, hogy csinálom, de a COVID-nak még közel nincs vége, meg közben én is megszerettem azt, hogy délutánonként ’találkozom’ néhány ismerőssel vagy éppen ismeretlennel. :)

 

  • MagyarJazz: Ebben az évben két lemezed is megjelent. Az egyik februárban, a másik áprilisban. Kezdjük a „Freedom”-mal, amit Tzumo Árpáddal és Gregory Tardy szaxofonossal vettetek fel. Mi az, amit ezzel a lemezzel kapcsolatban kiemelnél?
  • Németh Ferenc: Minden. :)  A lemeznek van egy hosszú története, amibe most nem mennék bele. Igazából 4-5 évvel ezelőtt elkezdtem keresni a gyökereimet. Mint írtam korábban, emberileg és zeneileg is itt formálódtam. De jött egy pont, amikor megkérdeztem magam, hogy mi is az, amihez közel állok érzelmileg. Nyilván a jazz, klasszikus zene, különböző népzenék, de leginkább elkezdtem keresni azokat a dallamokat, amikhez érzelmileg kötődöm, amiket gyerekkoromban hallgattam. Anyukámmal a kocsiban mindig énekeltünk valami népdalt. Ezek nagyon mélyen maradtak meg bennem, ezért elővettem újra őket és megpróbáltam az én ízlésem szerint összerakni őket. Megpróbáltam a saját zenémmé tenni, úgy hogy jazz, klasszikus zenei és különböző népi ritmusok elemeivel ötvöztem. Többek között ezért is ’Freedom’ a címe. Azt a fajta zenei és emberi szabadságot tükrözi, ahogy én érzek, élek. Mindegy, hogy milyen kultúrából jön a zene, milyen inspiráció indította, a végén az csak zene. Ugyanúgy, mint mindegy, hogy kinek milyen vallása, bőrszíne vagy kultúrája van, a végén csak emberek vagyunk.

  • MagyarJazz: Ez az év termékeny volt, már nyertél egy díjat a Freedom albummal, mégpedig az Independent Music Awards-on. Milyen érzés, hogy most ismét jelölés előtt állsz? Ha jelölik a Grammy-díjra ezt az albumot november 24-én, akkor kiadod lemezen (csakis vinylen :))?
  • Németh Ferenc: Igen, COVID ellenére is az év nagyon termékeny volt. Számomra hatalmas öröm volt megnyerni az Independent Music Awards-ot, főleg mert ott is hihetetlenül jó albumok között voltam, ráadásul a döntőben pont a Grammy-díj nyertes Tango Jazz Orchestra volt a versenytársam. :) Habár elmúlt már november 24.-e és tudjuk az eredményt, azért nagyon izgalmas volt kivárni azt a pár hetet. Gondolkodtam, hogy kiadom vinylen is, de még nem született meg a döntés.

 

  • MagyarJazz: Az áprilisban megjelent Three című albumon, amit a Gilfema zenekarral készítettél, - Lionel Loueke gitározik és énekel, valamint Massimo Biolcati basszusgitározik és bőgőzik, - afrikai dallamok csendülnek fel főként, de vannak rajta saját kompozícióid is. Mennyire áll közel hozzád ez a ritmus, stílus? Mit emelnél ki erről a lemezről azonkívül, hogy nagyon vidám és melodikus a lemez többnyire?
  • Németh Ferenc: Több mint 20 éve játszom ezzel a trióval, eleinte én szerveztem a koncerteket, sőt a zenekar is az én ötletem volt, mert velük akartam menni a Jazz Hoeliart versenyre. Szóval a zene, a ritmus és minden más is nem csak, hogy nagyon közel áll hozzám, de úgy érzem, mintha a saját ’gyerekem’ lenne. Az összes GilFeMa lemez arra épül, hogy habár mindannyian mások vagyunk, de mégis tudunk olyan zenéket írni, ami egységessé teszi az albumot és a zenekart. Ebben az esetben annyi volt a különbség, hogy nem csak külön-külön írtunk számokat, de átküldtünk ötleteinket, és kicsit mindannyian hozzájárultunk egymás számaihoz, valami groove-ötlettel vagy formailag, harmóniailag....stb.

  • MagyarJazz: Még valamit pontosítsunk, a Freedom albumon nem a Freedom Trióban szereplő társaid játszanak, ugye? 
  • Németh Ferenc: A Freedom albumom Gregory Tardy és Tzumo Árpáddal készült. Velük már 4 éve játszom rendszeresen, és ők az állandó trióm tagjai. A koncert, ami tavaly nyáron volt a BJC-ben a Freedom trióval, igazából egy sorozatnak volt része és más számokat is játszottunk. Tavaly nyáron 3 trióval turnéztam. Gilad Hekselman és Chris Potter volt az egyik, amelyik a BJC-ben is fellépett.

  • MagyarJazz: Volt még egy album, amin részt vettél, és ami bejutott a Latin Grammy-díj jelölésére, mégpedig egy latin album, A Legjobb Latin Jazz Album kategóriában: Emilio Solla Tango Jazz Orchestra: Puertos. Tudom, New Yorkban bármi megtörténhet, de hogyan kerültél ebbe a nemzetközi csapatba? Ez egy újabb stílus, amiben részt veszel, ami nem csak latin, hanem big band zene is. Mennyire áll közel hozzád a latin zene? (Közben kiderült, hogy meg is nyerte a Grammy-díjat a lemez, amihez gratulálunk!)
  • Németh Ferenc: Igen, bejutott, sőt meg is nyertük a Latin Grammyt! Emilio Sollaval elég régóta, talán 15 éve játszom együtt. Nagyon szeretem az argentin zenét (voltam is Argentínában), de igazából mondhatjuk, hogy a latin-amerikai zenéket egyaránt szeretem. A big band dobolás egyáltalán nem új számomra, már annak idején a főiskolán László Attila vezetése alatt is játszottam big bandben, azonkívül a Berklee-n Greg Hopkins és Phil Wilson big bandjeiben, valamint Los Angelesben a Henry Mancini Orchestraval is játszottam. Szóval elég hosszú története van ennek. Latin-amerikai és egyéb zenéket pedig már középiskolás koromtól hallgattam és játszottam.

  • MagyarJazz: Úgy tudom, hogy egy olasz egyetemen tanítasz tavaly szeptembertől. Ez online formában megy tavasz óta?
  • Németh Ferenc: Jól tudod. :) A Siena-i egyetem Jazz Tanszék Master programján vagyok professzor 2019 szeptembere óta. Az első félévet és a második félév elejét rendesen tanítottuk le, de idén tavasztól csak virtuálisan tanítunk. Úgy tűnik, januártól megint visszatérünk a hagyományos oktatáshoz.

 

  • MagyarJazz: Hogyan látod Amerikában a jazz-zenészek helyzetét ebben a járványos időszakban? Lehet tervezni és hogyan lehet ott tervezni a jövő évvel?
  • Németh Ferenc: Egyelőre nincs sok lehetőség játszani itt NY-ban. Pár hónapja minden virtuális, nemrég kezdtek nyitni klubok a közönség felé is, de csak 15-20 ember mehet be egyelőre. Szerintem legalább még egy vagy két év kell, hogy a dolgok visszatérjenek eredetibe. Szerencsére a zenészek kaptak munkanélküli segélyt és biztosítást is, ami mindenkin segített.

 

  • MagyarJazz: Gondolom tanítottál a karantén alatt. Azért volt időd a zeneszerzésre is? Milyen terveid vannak lemez fronton a következő időszakra?
  • Németh Ferenc: Igen, nagyon sokat tanítottam, sőt tanítok is egyfolytában. Közben megjelent az Online Mesterkurzusom is (www.masterclass.ferencnemeth.com), azzal is sok időt töltöttem, hiszen több mint 170 videót töltöttem fel. Zeneszerzéssel sajnos nem nagyon foglalkoztam most. Ahhoz nekem kell valami téma, amire épülnek a számok. Viszont új album ötletem van, és lehet, hamarosan ismét stúdióba megyek, mert van sok új számom, amit még COVID előtt írtam.

 

  • MagyarJazz: Szerinted mikor láthatunk legközelebb a magyar színpadokon? Tervben van, hogy bepótoljátok az elmarad Freedom lemezbemutatókat?
  • Németh Ferenc: A terv megvan, de én úgy látom, jövő év vége előtt nem sok koncert lesz. Egyelőre nem tudom, mikor leszek ismét Magyarországon, de remélem talán jövő nyáron.

 

  • MagyarJazz: Van még honvágyad? Hogyan érzed, hol van az otthonod?
  • Németh Ferenc: Honvágyam, mint olyan igazából nincs, de nyilván a családom hiányzik. Viszont hála a technológiának, majdnem minden nap beszélek valakivel Facetime-on vagy Viberen...stb. Magyarországon ott vannak a régi barátok és a család, itt meg az új barátok, akik szintén olyanok, mint a családtagok. Ezenkívül NY-ban laktam a legtöbb évet és a zene ideköt. Szóval számomra az itthon az itt van, az otthon meg Mo.-on. :)

 

Fotó: Irk Réka, Stépán Virág