fbpx

Jazz koncertek - Jazz Concerts in Hungary

H K Sze Cs P Szo V
11
Dátum : 2021. szept. 11.

Mérték és ízlés // Pengő Csaba – Circles

2021. július 25.

Nem túl gyakoriak a jazz világában a bőgős vagy basszusgitáros szólólemezek. Ezer oka van ennek, de legfőképpen az, hogy a bőgőnek és a basszusgitárnak társas közegre, partnerekre van szüksége, ez mindkét hangszer jellegéből és alapvető funkciójából is következik. Annál nagyobb érdeklődést kelt tehát egy basszusos szólólemez, mert a hallgató fokozottan kíváncsi arra, mit tud kihozni hangszeréből a magányosan szólózó muzsikus.

Úgy nagyjából három típusát különböztethetjük meg a basszusos szólólemezeknek. Ez alapvetően három alkotói felfogást jelent, amelyek különböznek ugyan egymástól, de értelmetlen dolog minősíteni, kritikai értelemben összevetni ezeket. Az egyik alkotói felfogás szerint a muzsikus hagyományos, együttesében hallható basszusgitáros vagy bőgős játékából emel ki elemeket és jellemző fordulatokat, majd ezeket különféle, spontán jövő zenei gondolatokkal variálgatja. Érdekesek, izgalmasak tudnak lenni az ilyen felvételek, mindenekelőtt kitűnő improvizációs készség, és sok-sok ötlet kell az efféle játékhoz.

Az alkotás másik útja az, amikor a bőgős vagy basszusgitáros eleve kevesebbet bíz a spontaneitásra, hirtelen felvetődő ötleteire, valamint már ösztönszinten rögzült formulára, paneljeire, és inkább önálló, mondhatni megírt, meghatározott struktúrával rendelkező kompozíciókban gondolkodik. Megvan a helye és fontos szerepe ezekben is a rögtönzéseknek, de azok szükségszerűen alkalmazkodnak a már felépített szerkezethez.

A harmadik alkotói út az, amikor szintén alapos megtervezettséggel és koncepciózussággal születnek a bőgőre, basszusgitárra írt darabok, de a felvételeket rájátszásos elemekkel bővítik az adott muzsikusok. A jazzkedvelő, feltéve, ha nem idegenkedik eleve a rájátszásos felvételi módszerektől, élvezettel hallgathatja ezeket a darabokat is. Egyébként épp ezen a terepen született meg és bontakozott ki – köszönhetően a technológiai fejlődésnek is - egy új előadói gyakorlat is. Például a lengyel basszusgitáros, Krzysztof Scieranski szólókoncertjein digitális háttéreszközöket használ. De itt nem előre felvett és számítógépen rögzített elemekről van szó, hanem arról, hogy a muzsikus a hallgatóság előtt, a színpadon, „élőben” dolgozza ki és rögzíti azokat az alapokat és kísérő elemeket, amelyekre aztán felépíti az adott kompozíciót. Először furcsa látni és érzékelni mindezt, de a harmadik számnál már elfogadja az ember, hogy ez a fajta „digitális építkezés” is a koncert szerves része. Ezen a téren nem Scieranski tette meg az úttörő lépéseket. A Weather Report 1979-es, 8.30 című koncertlemezén már Jaco Pastorius is a közönség előtt, „élőben” építi fel saját szóló darabjának alapjait. Igaz, még a korban alkalmazott hagyományos berendezésekkel, és nem digitális eszközökkel.

 

A bőgős Pengő Csaba nemrég megjelent lemeze, a Circles a középső kategóriába tartozik. Mielőtt bármiről is szót ejtenénk, meg kell említeni a CD borítójának egyszerűségében is rendkívül esztétikus voltát. Eljön az a kor egy hallgató életében, amikor már ez is hatással van rá. Bár Pengő Csaba, aki Berkes Balázs tanítványa volt az egyetemen és 2004-ben diplomázott, nagyon is jól ismeri az együttes játékot - tagja például Ágoston Béla Knutdut Men nevű formációjának -, habitusához illő világot talált magának a Circles-en. Nem beszélhetünk kifejezetten szólólemezről, mert az album tizenegy kompozíciójából négyben szerepel egy másik bőgős, Bögöthy Ádám is. Külön világ a két bőgőre tervezett duó játék. És rendkívül ritka. Bár másként is működhet egy bőgő duó, de igazából akkor sikeres ez a felállás, ha a zenészek egyenrangú partnernek tekintik egymást, ahol a másikat kiegészítve, támogatva, inspirálva, zenei gondolatait tovább „lökve” játszanak a muzsikusok. A Circles-en ez történik.
Gyakori ritmusváltásaival, dinamikusabb részleteivel és a darabok karakterében is észlelhető eltérésekkel együtt elmélyült, tűnődő alkotás ez a lemez. Alaposan átgondolt, megszerkesztett felvételekkel, amelyek nem a jazzben ismert basszusjáték szokásos paneljeire építenek, hanem szólóhangszerré avatják a bőgőt. Ez persze nem jelenti azt, hogy a Circles eltávolodott volna jazz a világától. Ez még akkor sem igaz, ha sokszor az a hallgató érzése, hogy a lemez egyes kompozíciói inkább a klasszikus- vagy a kortárs zene felé gravitálnak. Sőt, megesik, hogy egyetlen darabon belül is jól érzékelhetők a jazz és a klasszikus, kortárs közötti hangsúlyeltolódások. Amúgy nyilvánvalóan Pengő Csaba muzikalitásából és széles spektrumú zenei érdeklődéséből következik, hogy a CD felvételeiben több műfaj elemei szintetizálódnak és alkotnak így új minőséget. Természetesen kifinomultabb módon, mint ahogy ez történik általában egy fúziós felvételen. Ott ez nem probléma, sőt, gyakran megesik, hogy a fúziós zenészek egyetlen kompozíción belül is szinte tüntetően tologatják ide-oda a játék hangsúlyait a rock, a folk, a world music és a jazz határvonalain át.  

Kifejezetten felüdítő, hogy Pengő Csaba nem akarja újra és újra bebizonyítani, mennyire uralja hangszerét. Ezt egyébként amúgy is tudni és hallani lehet, de létezik egy bőgős és basszusgitáros jelenség – hogy mindjárt ne betegséget mondjunk -, amikor a muzsikus kifejezetten gyors, pergő improvizációkba, virtuóz futamokba kezd. Ki tudja, miért érez erre késztetést oly sok zenész? Mi hajtja ilyenkor, amikor nyilván maga is tudja, hogy ezekkel a futamok hamar öncélúvá válik a játéka, ami így nemritkán ki is szakad a szóló idejére az adott kompozíció felépített világából. Persze, van olyan zenei közeg, amelyben eljöhet az a pillanat egy-egy darabon belül, amikor helye van a mégoly gyors és tüntetően virtuóz basszus szólónak, mert ez is gazdagítja az alkotás folyamatát, de még a legjobb bőgősökkel is előfordul, hogy megfeledkeznek ilyenkor a legfontosabb klasszikus görög eszményről, az arányok tiszteletéről.  
Ami Pengő Csaba lemezét illeti, felvetődik a kérdés: hogyan tovább? Mennyi lehetőséget és tartalékot lát még a muzsikus a bőgő szólójátékban? Vagy jön egy kifejezetten duóra tervezett CD Bögöthy Ádámmal, illetve egy szintén duó felvétel, de valamilyen más hangszeressel? Bármi történjék is, az biztos, hogy a Circles-en megteremtett bensőséges atmoszféra nemcsak Pengő Csabát tartja majd fogva, de másokat is szólófelvételekre inspirál idehaza.  

 

Inexhaustible Editions, 2021

 

  1. Circles (dedicated to Elek Horváth)
  2. Sonata For Solo Double Bass, No. 1
  3. Midnight Mood
  4. Autumn Rain In The Secret Garden
  5. The Lake Of The Cave
  6. Rumpus
  7. Buzz
  8. Winter Field
  9. Eastern Europe Express
  10. Island Street (dedicated to Balázs Berkes)
  11. Fish In The Bush

 

Közreműködik:

Pengő Csaba - bőgő
Bögöthy Ádám - bőgő (4,5,6,7)