Jazz koncertek - Jazz Concerts in Hungary

H K Sze Cs P Szo V
11
12
15
16
23
30

Ezzel a lemezzel mindenkinek egy vakteszt során kellene megismerkednie.

Tizenhetedik szerzői albumát jelentette meg az izraeli Avishai Cohen. Az „Arvoles” igen változatos anyag lett, kis túlzással elmondható, hogy a jazz élvonalába tartozó nagybőgős, szinte valamennyi korábban megismert alkotói oldala visszaköszön új kompozícióiban – így joggal tekinthetünk a lemezre afféle összefoglalásként. Az eklektika ugyanakkor semmi esetre sem öncélú, a szerzemények esszenciáját továbbra is az izraeli népzene ritmus- és dallamvilágának, valamint a kortárs improvizatív és kamarazenei technikák széleskörű kihasználásának Cohenre jellemző fúziója adja, ebben a zenei univerzumban pedig boldogan megfér egymás mellett adott esetben több, látszólag különböző stílusú szám is. Nem elhanyagolható adalék, hogy a szerző saját bevallása szerint, élete legjobb lemezét tette le az asztalra.

A korszakos jelentőségű néhai bőgős, Charlie Haden özvegye a következő történetet adta közre: amikor 1993-ban férjével egy amerikai jazzfesztiválon jártak, az egyik terem előtt elhaladva, a zárt ajtókon keresztül egy zongora hangjai szűrődtek ki. Haden teljesen elbűvölten állt meg, majd bement a terembe, ahol Brad Mehldau-t találta a billentyűknél.

A fellegekből, mert a lemez Magyarországon nem is kapható a maga fizikai valóságában, csak hallgatható, és megfelelő programmal le is tölthető. Ifj. Szakcsi Lakatos Béla (Béci) hívta fel rá a figyelmemet, mint oly sok más értékes dologra. Megkérdezte, hallottam-e Horváth Ramónáról? Nem hallottam, de gyanítottam, hogy megint Béci egyik szupertehetséges tanítványáról van szó.

Manfred Eicher újabb „hódítása”: a nagy amerikai tenor szerződtetése. Keith Jarrett, John Abercrombie, Jan Garbarek, Chris Potter és Mark Turner után Joe Lovano is bekerült a „versenyistállóba”.

Noha a közönség általában a bossa novával társítja Pátkai Rozinát, ezen az albumon roppant sokoldalú, fáradhatatlanul kísérletező kortárs énekesnőt és komponistát hallunk.

Van, akinek az Egyesült Államok a demokrácia bölcsője, a szabadság letéteményese, a lehetőségek hazája; és van, akiknek a faji megkülönböztetés, a megosztottság, az erőszak és az érzelmi terror földje.

A Winding Road a gitáros-zeneszerző Oláh Szabolcs olyan kompozícióit és hangszereléseit tartalmazza, amelyeket a MAO-nak készített az elmúlt évtizedben.  

A kitűnő muzsikus, komponista és zenekarvezető (aki még a jazzközélet főszereplője is) bámulatra méltó zenei aktivitásról tesz tanúbizonyságot már évek óta.

Szabó Gábor az egyik legnépszerűbb és szakmailag legelismertebb magyar jazz-zenész a mai napig. A hazai jazz szakma az Amerikában megjelent rendkívül sikeres, de populárisabb hangvételű lemezei miatt sokáig nem becsülte eléggé munkásságát, ezért neve még mindig jobban cseng külföldön, mint itthon. 

Nem kétséges: e CD-vel a BMC újabb nagy lépést tett afelé, hogy az európai jazzlemezkiadás élvonalába kerüljön.

Két hete a kijevi Hotel Ukraina liftjében adta a kezembe búcsúzóul Carlos Bica legújabb CD-jét, miután két koncerten is játszhattam ezzel a csodálatos bőgőssel.

Alapvető műfaji jellemzői okán a Shapeshiftert a könnyűzene dobozába kellene helyezni az általánosan elfogadott elvek szerint, minthogy a felállásban énekhang, akusztikus és elektromos gitár, nagybőgő és dob szerepel, helyenként hangszerimprovizációk hallhatók, és az előadók előélete leginkább a jazz, a pop és társműfajaik vidékén telt. 

Open Source. Nyílt forrás. Találó névválasztás a digitális korban. De nemcsak ezért. Kevés magyar muzsikus merült olyan mélyre egy másik ország kultúrájában, mint Lantos Zoltán. Csaknem egy évtizedet töltött Indiában a klasszikus zene tanulmányozásával, és az ottani hatások alapvetően befolyásolták világképét. 

7. oldal / 7