fbpx
Print this page

Kult50-be választott jazz-zenészek 2020-ban – interjú Mogyoró Kornéllal

2020. szeptember 30.

A Kult50, a Fidelio zenei újság által indított értékmérő díj. 2017 óta minden évben kiadvány jelenik meg, ahova tíz kategóriában kerülhetnek bele olyan személyek, akik az előző évben jelentősen hozzájárultak a hazai kulturális élet előremozdításához.

Azt, hogy kik kerültek erre a listára a kategóriákhoz tartozó védnökök és a Fidelio szerkesztősége közösen választották ki. A védnökök között volt színésztől művészettörténészig, népzenésztől komolyzenei előadóig, összesen 10 ember, akik között jazz-zenéhez kötődő nem szerepelt. A céljuk ezzel, hogy „a kimagasló teljesítményekre irányítsák a figyelmet”.

A ’Jazz, folk, világzene’ kategóriában is megválasztották azt az 5 zenészt, akik szerintük jelentősen hozzájárultak tavaly ahhoz, hogy minél több emberhez eljusson a művészet. Ennek a csoportnak a védnöke Eredics Áron tamburás, népzenész volt, a Söndörgő tagja. A kiválasztott 3 jazzhez is nagyban köthető zenész pedig:

Borbély Mihály (klarinétos, szaxofonos) – A Grenadilla című lemezért, stílusokon átívelő munkásságáért
Harcsa Veronika (énekes) – A hazai jazz nemzetközi népszerűsítéséért
Mogyoró Kornél (ütőhangszeres) – A magyar jazz színtéren nyújtott teljesítményéért

Gratulálunk nekik a díjhoz.

Mogyoró Kornél ütőhangszerest kérdeztem arról, miért tartja fontosnak ezt a díjat, és mivel jár az szerinte, hogy idén őt is beválasztották a Kult50-be.

  • MagyarJazz: Gratulálunk a díjhoz! Mit jelent számodra ez a díj, és szerinted mivel érdemelted ki?
  • Mogyoró Kornél: Köszönöm! Nagyon boldog vagyok és megtisztelve érzem magam, hogy benne vagyok a Kult50 idei névsorában, ez egy komoly művészeti elismerés. Az indoklásban a magyar jazz színtéren nyújtott teljesítményem van említve. Ez a visszajelzés fontos számomra, hiszen a világzenei színtéren is játszom, zeneszerzőként is aktívan dolgozom, gyerekzenészként pedig egyfajta küldetést teljesítek. Fontosnak érzem, hogy a gyerekekhez is ugyanolyan minőségi zene jusson el, mint amit a „felnőtt” zenekaraimban képviselek. De visszatérve a jazzhez:
    Egyre több koncertem, illetve lemezfelvételem volt az elmúlt néhány évben Magyarországon és külföldön is, komolyabbnál komolyabb zenekarokkal, művészekkel (Quincy Jones, Richard Bona, Dee Dee Bridgewater, Alfredo Rodriguez, Gary Novak, Per Mathisen’s Heavy Weather Band, Wolfgang Puschnik, Ewiva Trió), amiknek nagyon jó volt a fogadtatása a közönség és a jazz kritikusok részéről is. Azt gondolom, ennek tudható be, hogy bekerültem a Kult50-be.

 

  • MagyarJazz: Miért lettél ütőhangszeres, dobos helyett? Mi a különbség szerinted az ütősök és a dobosok között?
  • Mogyoró Kornél: Sosem dobos akartam lenni. A középső bátyám, Győző kezdett el a családban először az ütőhangszerekkel foglalkozni. Sokszor megengedte, hogy amíg gyakorol, én is ott legyek vele, majd később bevont a gyakorlásba is. Amíg ő a batáin játszott, nekem kellett két - piros seprűnyélből házilag készült - „tikfán” a clavét ütnöm. Nagyon élveztem minden pillanatát. Győző néhány alapritmust is tanított ugyan, de nekem a legnagyobb tanulás az volt, ha játszottunk, érezhettem a közös lüktetést. Tőle kaptam az első jazz kazettámat is, ez Billy Cobham Spectrum című lemeze volt. Nagy izgalommal hallgattam meg, és nagyjából a második és a harmadik hang között bele is szerettem a jazz, a jazzrock világába. Nem sokkal később egy Weather Report kazettát is kaptam tőle, amit be is raktam a magnóba, és mire véget ért a lemez, már kétséget kizárólag tudtam, hogy ha nagy leszek, perkás leszek. Nem dobos, perkás. A dobszerkón dobolás sokáig nem is érdekelt igazán, aztán persze az évek alatt egyre többet foglalkoztam vele.
    De a lényeg: a bátyám tehet mindenről és ezért köszönettel tartozom nekil! smile
    A dobok és az ütőhangszerek, kb. ugyanannyira különböznek egymástól, mint például a gitár és a basszusgitár. Ránézésre hasonló, de teljesen más funkciót tölt be alapvetően a zenében. Aztán persze a zenészen múlik minden, hogy hogyan él a hangszer adta lehetőségekkel, mennyire aknázza ki azokat. A multi-ütőhangszerezés abban is elüt minden más hangszeren való játéktól, hogy nekünk minden egyes hangunkat külön kell megszerezni. Ha van például egy zongorád, rögtön van 88 hangod, nekünk 88 különböző hangszer kell ehhez. Ráadásul ezeknek a hangszereknek a sajátossága, azonkívül, hogy más-más hangjuk van, más-más játékmódot, hangképzést igényelnek, nem beszélve a zenében a funkciójukról, a helyükről és az idejükről. A hangszerparkomban ősi afrikai, indiai-, brazil-, kubai-, arab származású hangszerek mellet, a „trash” hangszereken át a legmodernebb digitális ütőhangszerig minden van, és mindegyiket aktívan használom is. Ez folyamatos gyakorlást is igényel mindegyik hangszereken.

 

  • MagyarJazz: Hány hangszered van 2020-ban? Keresed az újabb hangszereket még? Van olyan, ami épp most a nagy kedvenced, és minden koncertre viszed?
  • Mogyoró Kornél: Van egy komolyabb sound bankom, de még koránt sincs meg minden, amit szeretnék. Ezt szerintem életem végéig fejleszteni fogom. Nem számoltam, de ha a legapróbb hangszereket, shakereket is belevesszük, valahol 200-300 között van a számuk, és vannak nagyon különleges hangszereim is, mint például a berimbau vagy az aquafone, a steel drum, hang drum stb. Szerintem egy multi - ütőhangszeresnél ez normális. Vagy nem.....?
    Minden hangszerembe szerelmes vagyok, de mindig csak azt viszem magammal, ami az adott koncerthez kell. Indultam el már egy cajonnal is, de akár plafonig telerakott kisbusznyi cuccal is. Minden zenekarban mást használok, a hangszereléstől függ, hogy mit, de sokszor a színpad mérete is meghatározó. Nagyon oda kell figyelni, hogy mindig minden kéznél legyen, ami kell, de lehetőleg ne vigyek felesleges dolgokat, mert a pakolás az pakolás.
    Még mindig keresem a különleges hangszereket, hangokat és ezek nem feltétlen gyári hangszerek kell, hogy legyenek. Épp tegnap kaptam Lengyel Szabolcs „Micsi” barátomtól egy igen szép hangú medence lefolyó csövet. Régóta szerettem volna ilyet, próbálgattam is hasonlókat, de nem találtam használhatót. Most végre van, nagyon boldog vagyok, sokat fogom használni mostanában (is)! Irgalmatlan jól szól. Énekel.

 

  • MagyarJazz: Sokféle stílusú zenekarban játszol, a jazzen kívül, pop, rock, folk együttesek is hívnak. Sőt, még a feleséged, Tarján Veronika által vezetett, 2020-ban Fonogram-díjas gyerekzenekarban, a Veronakiban is aktív szerepet vállalsz. Miután sok-sok zenekarban fordultál már meg, melyek voltak a legfontosabbak ezek közül? Jelenleg mely zenekaroknak vagy aktív tagja?
  • Mogyoró Kornél: Minden zenekarra, lemezre, koncertre büszke vagyok, amit játszottam. Nyolc éve összeírtam, akkor négy A/4-es oldalon fért el, hogy kikkel játszottam. Ez a szám azóta nagyjából megduplázódott.
    A jazz világában jelenleg a Per Mathisen’s Heavy Weather Band-nek és az Ewiva triónak vagyok állandó tagja, ezen kívül gyakran hívnak vendégnek egy-egy koncert, vagy lemez erejéig különböző jazz-, pop-, rock-, illetve világzenei zenekarokba, mint vendéget.
    Nem jazz: a Kiskalász gyerek zenekarban vagyok tag immáron 11 éve.
    A Veronakiban mint alapító, mint zeneszerző és mint zenekarvezető tevékenykedem.

 

  • MagyarJazz: Kik inspirálnak a jazzben?
  • Mogyoró Kornél: Megmondom őszintén, az ilyen felsorolós kérdéseket nem annyira kedvelem, mert mindig kihagyok valakit, aki amúgy fontos számomra és így értelmét veszti a válasz, de legalábbis nem fedi a teljes valóságot. Mivel autodidakta zenészként létezem, rengetegen inspiráltak, tényleg a zenésztársaimtól tanultam, tanulom a zenét a mai napig, ezért valóban fontos számomra MINDENKI. Olyanok is, akikkel nem is játszottam, vagy futólag, vagy egyáltalán nem is ismerjük egymást, csak hallottam zenélni. Nem beszélve a jazz és a rock legendás nagy öregjeiről, a zseniális komolyzenészekről, zeneszerzőkről, színházi és filmzeneszerzőkről, rendezőkről, koreográfusokról, hatalmas színészekről, írókról, költőkről, képzőművészekről, táncművészekről... Ez egy soha véget nem érő lista lenne, így inkább kihagyom. Majd egyszer talán kiadok egy 6200 oldalas könyvet, és mindenkit beleírok.

 

  • MagyarJazz: A karantén alatt az elsők között jelentél meg az online térben. Aztán sajnos kiderült, hogy műszaki akadályai vannak a nagy közösségi hálón való részvételnek, amit a „Nagy Testvér” nem véletlenül változtatott meg. Miért tartottad fontosnak sok más zenésszel ellentétben, hogy rögtön reagálj a megváltozott helyzetre? Hogyan élted meg, mint zenész ezt az újfajta állapotot, főleg, hogy rengeteget utazol?
  • Mogyoró Kornél: Valóban, azonnal váltottam élőről online-ra. Az improvizáció lételemem. Általában is nagyon gyors a reakció időm. A helyzet komolysága alatt sem blokkoltam le, sőt, ez a sebesség megduplázódott. 4-5 órával a pandémia helyzet bejelentése után már live streameltem. Azóta Remote sessionben játszom egyfolytában lemezekre, klippeket készítek, vágok, keverek a konyhában, a Veronaki új lemezét felvettük a nappaliban. Persze van igazi élő koncertem is, de korántsem annyit utazom, mint előtte.
     Egyáltalán nem érzem, hogy zsákutcába kerültem volna, inkább csak „forgalomterelésként” élem meg azóta is ezt az egészet. Egy ideig eltart, amíg megjavítják (MEGJAVÍTJUK!)  az utat, aztán mehetünk tovább ezen a régi – új úton, ami már sosem lesz ugyanaz, de mégis... sőt. Hiszek abban, hogy mindennek van oka, ami történik, mindannyiunknak fel van adva a lecke, hogy ebből a helyzetből is kivágjuk magunkat, s a jövőre nézve megtaláljuk az új utunkat. Mindenesetre azóta sem álltam meg, minden nap minden napszakában zenélek, vagy a zenével kapcsolatos dolgokkal foglalkozom. Mondhatják, hogy szerencsés vagyok, de azért van ebben „némi” előrelátás, felkészültség is, hogy ez most így alakult. Meg némi munkamánia is, hehe... Eddig is az egész életem a zenéről szólt, ezután sem lesz másképpen. Ebben 100%-ig biztos vagyok. El sem tudom máshogy képzelni. Természetesen azért én is azt várom, hogy minél előbb minél több élő koncert, turné legyen, de megijedni, megállni, hezitálni nem fogok. Arra megyek, ahol zenélhetek.

 

  • MagyarJazz: A Meinlnek vagy az endorsere. Ez mit jelent? És miért pont ők?
  • Mogyoró Kornél: Hogy teljes legyen a kép, a Meinl Percussion-nak, a Meinl Cymbals-nak, a Roland HPD-20 digitális ütőhangszernek vagyok nemzetközi-, és az Audio-Technica mikrofonoknak pedig hazai endorsere. Az endorsement magyarul jóváhagyást jelent. Gyakorlatilag, ez egy adok-kapok játék. Az engem támogató cégek méltónak találnak arra, hogy a hangszereiket, hangtechnikai eszközeiket képviseljem, reklámozzam, de ez csak akkor működik jól és hitelesen, ha én is szerelmes vagyok a hangszereimbe, mikrofonjaimba. Ez pontosan így is van, ezért nagyon jó az összhang a cégek és köztem. Imádom a hangszereim, a mikrofonjaim, a fülesmonitorom.

 

  • MagyarJazz: Mi az, ami hajt előre?
  • Mogyoró Kornél: Azon kívül, hogy zene- és munkamániás vagyok? Az álmaim, a családom és a hitem.

 

  • MagyarJazz: Mindenkinek felteszem ezt a kérdést, mert sok vita alakult ki ebben az ügyben: milyen nevet adnál a Máté Péter-díjnak, ha lehetőséged lenne átnevezni?
  • Mogyoró Kornél: Tisztelettel, nekem mindegy, hogy mi a neve ennek a díjnak, ha a megfelelő emberhez kerül. Szerintem ezt kéne értékelni!! Ha mindenképp nevesítenem kell, akkor a Magyar Köztársaság Jazz Lovagja - díj.

 

  • MagyarJazz: Hogyan tovább? Milyen koncerteken láthatunk ebben az évben még? Lesz külföldi koncerted?
  • Mogyoró Kornél: Sok minden elmaradt, elmarad és van, ami képlékeny. Ami egyelőre biztosnak tűnik a jazz palettán, októberben két nagykoncert a Per Mathisen’s Heavy Weather Banddel Ausztriában, novemberben egy koncert Markus Minarik-val a Munchen Jazz Festen és dec. 18-án pedig az Ewiva Trióval a MÜPA-ban. Remélem, mindegyik megvalósul és jövőre pedig jobb lesz a helyzet! Sok izgalmas project, koncert, lemezfelvétel van kilátásban, de erről beszéljünk akkor, mikor már (újból) biztosak lesznek!

 

Még egyszer gratulálok és köszönöm az interjút!

Köszönöm szépen!

 

 

További díjazottak: https://fidelio.hu/plusz/akik-porgetik-a-kulturat-itt-a-kult50-idei-nevsora-157921.html?fbclid=IwAR1LHN8llIK2o-50ZYfCzxPRYQT8YCCz0o2uswvxO4ff73IdDAzpV6bgPbM

 

Fotó: Kleb Attila