Jazz koncertek - Jazz Concerts in Hungary

H K Sze Cs P Szo V
2
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31

Fehér holló No. 6 (Chris Potter: There Is A Tide)

2021. február 25.

Közhelyes és aktualizáló bölcsességgel mindenekelőtt azt lehet mondani erről a lemezről, hogy lám, elég egy kellően kreatív szellem, és máris előnnyé változtatható a legtöbbünk által hátrányként, sőt, csapásként átélt kényszerizoláció. A hazánkban is népszerű amerikai szaxofonos – korántsem egyedüliként a nemzetközi jazzvilágban – komoly alkotómunkával töltötte ki az otthoni időt: megfosztatván a rendszeres próbák lehetőségétől és a kipróbált kollégákkal való együttműködéstől befelé fordult (értsd: önmagára hagyatkozott) és összeállította egy szólólemez anyagát, tizenöt-húsz hangszer segítségével, melyeket mind ő szólaltat meg. Hallunk itt akusztikus és elektromos gitárt, basszusgitárt, bőgőt, billentyűs hangszereket, fafúvósokat szép számban, valamint dobokat és más ütősöket, valamint elektronikát.

         Ahogy én hallgatom, Potter úgyszólván mindent megtett azért, hogy élvezetes és sokoldalú albummal üzenjen magányából a világnak. Kikezdhetetlenül pontosak és változatosak az arrangement-ok, s az egyes számokon belül is izgalmas váltásokat alkalmaz a szerző-előadó. A robusztus hangú szaxofonos, ahogy élő előadásaiban is legtöbbször, egyszerre igyekszik közérthető és elmélyült lenni, amely vállalkozásba a legtöbben belebuknak, neki azonban színpadon is és a kihalt, amatőr stúdióban egyaránt sikerül. Hogy miképp csinálja, persze nem tudom, csak sejtem, hogy zenéjének e kettősségét meghatározza, hogy rengeteg mondandója van a világról, és ezt a szokásosnál fejlettebb melódiaérzékkel megtoldva adja ki magából. A Rising Over You bonyolult témája például funkos backbeatekre épül, miközben a billentyűkön egy hullámzó patternt hallunk, a gitárok viszont egy elmélkedő motívumot szólaltatnak meg, a szopránszaxofon pedig finoman hajtja előre a darabot. A már-már uptempós, ¾-es ütemű, kromatikus váltásokkal gazdagított Mother of Watersben melodikus basszusmenet tűnik fel, mely felett a fuvola játszik variációkat. A középrész a swinghez közelít, a szám eleje és vége azonban karibi zenéket idéz, de a számban afrikai színárnyalatok is helyet kapnak. Nem véletlenül: az inspiráló erő itt Yemoja, a joruba és a santeria hitvilág víziistennője, aki orisha, vagyis a tengerek és folyók védőistensége, különösképp a nigériai Ogun folyóé. A Black Lives Matter mozgalom inspirálta nyitó I Had A Dream afro-folk elemekkel dúsított kortárs jazz fusionnak hangzik, melyet a szokásos kiszenekaroknál többen játszanak. A Drop Your Anchor Down viszont leginkább egy popos gospel témájára hasonlít. Szintén popmelódia a Rest Your Head valcerszerű előadásban. A lemezt záró New Life (In the Wake of Devastation) címe pedig önmagáért beszél. Az indie feel nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az albumot bizakodó művészi gesztusként értelmezzük.        

A méltatlankodó zenehallgatót is meg lehet érteni. Minden profizmusa ellenére ez a lemez mégiscsak egy házi stúdióban hat hét alatt rögzített anyag, mely nélkülözi a zenekari dinamikát, azt a poliritmikus drive-ot, amely szólóban elérhetetlen. A hiány hallható, a kérdés az, mire figyeljünk elsősorban, a megvalósultra vagy a megvalósíthatatlanra.

         Magam az előbbit javaslom.

         Az igen gazdag és mesterien kidolgozott arrangement-okból és a Potterre amúgy is jellemző eklektikus kompozíciókból egy retro zenei világ bontakozik ki, mely talán a fusion korai képviselőivel, a Weather Reporttal, valamennyire a Steps Aheaddel, a Steely Dannel, valamint a hatvanas-hetvenes évtizedforduló brit jazz-rockjával, illetve az Average White Band és Brass Construction jellegű funky képződményekkel tartja a legszorosabb stiláris kapcsolatot. De ne gondoljunk semmiféle imitációra vagy újraírásra. Potter végig a saját zenéjét játssza, az említett zenekarok muzsikája inkább csak hangulati elem, nem pedig állandó igazodási pont. Potter az említetteknél sokkal gazdagabb fafúvós hangszerparkkal dolgozik, és bizony mikroszkóppal se nagyon találni hibát abban, amit megszólaltat. Röviden: fafúvós váltóhangszerein épp annyira meggyőző, mint tenor- vagy szopránszaxofonon.

 

Edition Records, 2020

 

  1. I Had a Dream
  2. Like a Memory
  3. Mother of Waters
  4. Rising Over You
  5. Oh So Many Stars
  6. Drop Your Anchor Down
  7. Beneath the Waves
  8. Rest Your Head
  9. As the Moon Ascends
  10. New Life (In the Wake of Devastation)

Közreműködik: 

Chris Potter – tenor- és szopránszaxofon, klarinét, basszusklarinét, fuvola, altfuvola, zongora, gitárok, billentyűs hangszerek, basszusgitár, dob, ütőhangszerek, elektronika