Jazz koncertek - Jazz Concerts in Hungary

H K Sze Cs P Szo V
4
10
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30

Fehér holló No. 8 (Toldam/Riedel/Berg/Wiklund/Christensen: Tak for dit brev)

2021. április 02.

Ifjúkorunk jazzkoncertjeinek némelyike úgy rögzült bennünk, mint ahol a fellépő együttes a saját hangját kereste, próbálkozott a megfelelő ritmus és tónus megtalálásával. Fiatal zenészek között biztosan előfordul ilyesmi, bár egyre inkább az az érzésem, hogy akkoriban (és utólag) saját útkereséseinket vetítettük bele a felhangzó zenékbe. Ez az emlék azért merült fel bennem épp a most hallgatott dán jazzlemez kapcsán, mert ez minden, csak nem ifjúkori szárnypróbálgatás.

 

A zenekar vezetője, Simon Toldam alighanem minden dán, de sok külföldi jazzrajongó számára is jól csengő név. A zongorista/klarinétos/zeneszerző eddig tizenöt lemezt adott ki műhelyében, az ILK lemezkiadónál, és az utóbbi években eljutott a komponálás egy olyan érett fázisába, ahol nemcsak ifjonti szárnypróbálgatás, de felnőttkori mesterséges zűrzavar sincs. Nem mondanám, hogy az avantgarde szelleme nem érintette meg a komponistát, ahogy egyik-másik száma meg blues-alapokra épül, de ő már megtalálta és berendezte a saját világát, és nem engedi, hogy zenei divatok, csábító, de idegen stílusok, népszerű manírok kerekedjenek fölébe. Írja, amit gondol, egy tágas művészi világban, mely elegendő mozgásteret biztosít számára komponálástól az arranzsálásig. Kerüli a megkötéseket; nem, mintha megkötések felállításával és meg nem szegésével ne lehetne izgalmas és mulatságos, esztétikailag minden tekintetben releváns műveket létrehozni, ezt nemcsak a költészettörténet, de például a francia Oulipo (OUvroir de LIttérature POtentielle) kebelében keletkezett regények is bizonyítják. Toldam azonban egyszerűen nem ezt az utat járja. Nem szeret egy hagyomány vagy önmaga által kijelölt szabályrendben dolgozni. Hiába játszott pályája során sokféle zenét a folktól a free jazzig (utóbbit többek között Han Bennink dobossal), egyetlen irányzat mellett sem kötelezte el magát, így konceptlemezeket sem készít. Mai receptje egyszerűnek tűnik: visszatérés a melódia meghatározta szónikus terephez, ami más eredményekkel jár, mint némely korábbi albuma, ahol a hang és árnyalatai képezték a fókuszt.

A konceptlemez hiánya nem azt jelenti, hogy a muzsikusnak nincs koncepciója. A lemez dán címe (Köszönöm a leveledet) egy bizonyos koncepció szülöttje. Toldam azok közé a zeneszerzők közé tartozik, akik filozófiai nézeteiket is valamiképp belekomponálják a zenébe. Az ő koncepciója az, hogy az élettapasztalatok/élmények levélformában érkeznek el hozzá, neki pedig válaszolnia kell minden sürgősebb küldeményre. A CD tizenkét száma egy-egy üzenet, mellyel a szerző mindennapi eseményekre, fontosnak vélt emberi találkozásokra, sorsfordító pillanatokra vagy épp apró, mégis megrögzült élményekre reagál fiktív zenei levelekben. Lehetséges, hogy a Köszönöm a leveledet gondolati magva már évek óta érik, mindenesetre egy évekkel ezelőtti interjúban úgy nyilatkozott Toldam, hogy „Érdekes dolog a zenén kívül keresni inspirációt: a mindennapi életben, az emberekben és a természetben. Így oda jutunk, mint egy lemez, mely egységes, nem csupán slágerek egymásutánja. Ahogy az élet se lehet tele folyton upbeattel.”

Toldam a legkülönbözőbb formációkban szólalt meg első, kilenc évvel ezelőtt kiadott lemeze óta. Zenekarainak felállásai épp oly változatos képet mutatnak, mint zenei stílusai. Most épp kvintettre komponált darabokat, de ki tudja, legközelebb milyen újdonsággal áll elő. A filozofikus attitűd nem tűri meg a kiszámíthatóságot. Ami fontosnak tűnik itt, az a zene és az élet közötti párhuzamosságok, illetve egymásra vonatkoztathatóságok megtalálása.

Szerzői eljárása szintén figyelmet érdemel: ahelyett, hogy az általa annyira jól ismert főhangszerén, a zongorán komponálta volna jelen darabjait, monofón hangszert (klarinétot) választott magának, mert ez más zeneszerzői attitűdöt kíván, mint a hagyományos polifón hangszerek. A melodikus magok születtek meg elsőként, ezeket követték a harmóniai kontextusok, végül az arrangement. Az eredmény tizenkét, jellemzően négyperces szám, illetve néhány rövidebb, etűdszerű, esetleg szkeccsnek is nevezhető felvétel, valamint elvétve egy-egy kicsit hosszabbra nyúlt szerzemény. Egy hangulatában igen egységes gyűjtemény. Felületes hallgatás után azt mondhatnánk, egy újabb, a melódia és a hangzás makulátlanságára törekvő skandináv lemez, de nem lennénk igazságosak. Nem kétséges, Toldam melódiaérzékeny zeneszerző, de soha nem hajtja túl az északi szépségeszményt, vagy amit a sok ECM-lemezt hallgató bírálók annak gondolnak. Szó sincs itt a fjordok mozdulatlan fenségességét leképező zenei megoldásokról. Inkább szemlélődésről beszélhetünk, vagy talán pontosabb lenne úgy mondani: az élet különböző jelenségeire adott elmélyült válaszok ezek a rövid és jól követhető darabok, melyek mindenféle excesszustól őrizkednek. Kiváltképp a hosszabb szólók hiánya tűnik fel, valamint az, hogy a szerző nem él a különleges hangszerösszeállításból adódó kompozíciós lehetőségekkel (dobok nélküli kvintettet hallunk kornettel és basszusklarinéttal a fúvós állásokban), mindkét fúvós hangszer csak „színez”, hosszabb, akár meditációszerű introvertált szólókra nem vállalkozik. A gyűjteményben nem rajzolódik ki tiszta zenei profil. Furcsa kettősség: egyfelől érezni a zenekar nyitottságát, a készséget arra, hogy bármilyen irányba elmozdulhasson a közös teremtés, másfelől hosszabb és merészebb elkalandozást mintha nem viselnének el ezek a kompozíciók. Simon Toldam a zenekarvezető-komponista, de a borítón minden zenész nevét feltüntették, ami a gyakorlottabb lemezhallgatót már előre figyelmezteti: nagy valószínűséggel az ensemble-játék, a szinergia, a zenei interakciók finomsága lesz itt a főszereplő, ahogy az rengeteg kortárs kamarajazz-vállalkozáson megfigyelhető. Ez nem skandináv jellegzetesség.

Simon Toldam neve nem nagyon ismert Magyarországon, holott eddig ötször érdemelte ki a Dán Zenei Díjat, és túlzás nélkül állítható, hogy ma ő az egyik élvonalbeli skandináv jazz-zenész, a Dán Művészeti Alapítvány ösztöndíjasa, konzervatóriumi zenetanár. Jelen lemez stockholmi stúdiómunkálataira Toldam meghívta zenekarába a veterán svéd bőgőst, az idén nyolcvanhét éves Georg Riedelt, a további három tag az ifjabb generációk jelentős képviselői Dániából és Svédországból. Különösen a kornettos Tobias Wiklundot érdekes jelen szerepében hallani. Amikor 2017-ben saját, Where the Spirits Eat című kvartettalbumán (Stunt Records) játszott együtt a zongoristával, többek között Louis Armstrong-számokat elevenített fel a zenekaruk.


ILK, 2021

 

  1. Mor
  2. Nu Sejler VI
  3. Måneløb
  4. Luft
  5. Et Postkort
  6. Opdrift
  7. Den Blå Stol
  8. Albert´s Tic Tac
  9. Godmorgen træ
  10. Gå Gå Gå
  11. Dansk Kulturarv
  12. To Virkeligheder

 

Közreműködik: 

Georg Riedel - bőgő
Nils Berg - basszusklarinét
Tobias Wiklund - kornett
Anders Christensen - bőgő
Simon Toldam - zongora / klarinét