fbpx

Jazz koncertek - Jazz Concerts in Hungary

H K Sze Cs P Szo V
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31

Interjú az 50 éves Nagy Jánossal

2021. március 19.

Nagy János zongorista, aki számtalan zenekarban megfordult már, de saját zenekarait is vezeti, idén 50 éves. Ebből az alkalomból készült interjú az életútjáról, kiemelkedő eseményekről, zeneszerzésről, új lemezéről és táborairól.

  • MagyarJazz: Isten éltessen, János! Mióta vagy benne a nagybetűs zenei életben? Mi volt az első formáció, amivel színpadra léptél?
  • Nagy János: Először tizenöt évesen játszottam édesapámmal Salgótarjánban az Urpin-sörözőben, akkor gitároztam. Ebben az időben egy barátommal duóban is felléptünk, két gitár, ének formációban. Ezek a fellépések a jazztől elég távol estek. Az első jazz együttes, a St. Jazz Szextett volt, amit Sebestyén Norbert gitárossal és Zsuffa Péter dobossal alapítottunk. Péter ma is szoros kapcsolatot ápol a műfajjal, több rádiós műsora is van. Ekkor még mindig 15 voltam, de ekkor már zongoráztam.

 

  • MagyarJazz: Igazán széles palettán mozogsz. Jazzen kívül a népzene, klasszikus zene is megjelenik az előadásaidon. Mikor indult a jazz iránti szenvedélyed?
  • Nagy János: Zenei általánosba jártam, mellette néptáncoltam. Tizenöt éves koromig elsősorban szórakoztató zenét tanultam, klasszikus zongorát nem igazán. Addig is hallgattam jazzt, boogie-woogie és stride zongoristákat, elsősorban Art Tatumot. Egyik órán a tanárom adott egy kazettát, amin Oscar Peterson, Chick Corea és Keith Jarrett felvételei voltak. Nagy hatással voltak rám, tudtam, ezt a zenét akarom játszani. Beiratkoztam a salgótarjáni zeneiskola jazz-tanszakára, ahol Süle László volt a zongoratanár. Ekkor kezdődött, illetve indult a szenvedély. Tizennyolc éves koromban, amikor felköltöztem Budapestre, akkor kezdtem el a református kántorképzőt is, így a klasszikus orgona is szerepet kapott a tanulásban.

 

  • MagyarJazz: A Nagy János Trióval eddig hány lemezetek jelent meg?
  • Nagy János: Három. A negyedik kész van, de a pandémia miatt rengeteget csúszik a megjelenés. Amerikában kezdték a keverést, az eltolódott, csődbe ment a cég, hazakerültek a felvételek, itt a befejezés akadozott. A célegyenesben vagyunk, de a végét már nem merem megjósolni. Első lemezünk címe Tale, ezen Szendőfi Péter dobol és Horváth Balázs bőgőzik, második címe Zoo, Banai Szilárddal és Szappanos Györggyel. Harmadik lemezünk Janos Nagy in London címmel jelent meg, ezen Arnie Somogyi bőgőzik és Winston Clifford dobol. A negyedik címe Yancha lesz, Frankie Látó hegedül és Joubert Flóra dobol a lemezen. Két kiváló vendégünk is van: Dominique Di Piazza basszusgitáron és Mike Stern gitáron.

  • MagyarJazz: Van még két fontos zenekar az életedben, az egyik a European Mantra. Mikor alapítottátok és milyen zenét játszik a zenekar?
  • Nagy János: Borlai Gergő 2001-ben hívta létre ezt a formációt. Az egyik legfontosabb zenekar számomra. Kompromisszumok nélküli zenét játszunk. Nekem ez a folyamatos kihívást, a határaink feszegetését, szabályok felrúgását, humort, játékot jelenti. Gergővel 1993 óta játszunk együtt. Amikor megkeresett, először nemet mondtam, mert volt pár zenei dolog, ami miatt akkor nem fért bele az időmbe, bármennyire szerettem volna. Erre Ő azt mondta, hogy azt a pár hónapot megvárja, hosszútávon gondolkodik. Ez sokat jelentett nekem. Először Mits Gergő volt a basszusgitáros, neki azért szólt Borlai, mert előtte csináltunk egy közös felvételt Tisza Beával, ahol az én egyik számomat vettük fel a Yellow Stúdióban. Ott tetszett meg neki igazán. Babos Gyulát kérte meg, ajánljon neki gitárost, aki egy embert mondott: Lukács Petát. Így alakult az első felállás.
  • MagyarJazz: A Free Style Chamber Orchestra a másik óriási szenvedély, amit 2004-ben alapítottál, ami nemcsak jazz-, hanem vonós- és fúvószenekart is magába foglal. Ebből következik, hogy sokféle stílust játszotok. Miért alapítottál egy ilyen különleges zenekart?
  • Nagy János: Régi barátommal Pálhegyi Máté fuvolaművésszel határoztuk el, hogy csinálunk egy olyan együttest, amiben egy klasszikus kamarazenekar játszik együtt egy jazz combóval. Ez önmagában nem világmegváltó gondolat, hisz volt már erre példa a jazztörténetben itthon is, de mi állandó zenekart akartunk. A korábbi években írtam én is egy lemezanyagot ilyen formációra, többek közt ennek a tanulsága volt az, hogy az alkalomszerű projektek rengeteg zenei kompromisszumot hoznak magukkal. Ezért is akartunk egy olyan együttest, ami állandó, ahol azokat a zenei problémákat, amik ilyenkor előjönnek (stiláris, ritmikai gondok), egyszer kell csak megoldani, illetve olyan zenészekkel képzeltük ezt el, akik már tudják játszani ezt a műfajt, vagy hajlandóak megtanulni. Most már bátran kijelenthetem, ezt sikerült véghez vinnünk. A mostani felállásnál nehezen tudnék jobbat elképzelni. Minden poszton a legmegfelelőbb ember ül, szereti mindenki a zenekart, együtt örülünk minden megmozdulásnak, próbának, koncertnek, felvételnek egyaránt.
  • MagyarJazz: Most jelent meg az új lemezed az FSCO-val. Ezen a 2 évvel ezelőtti koncert hallható? Kik voltak a zeneszerzők? Ahogy látom a címekből, népzenei feldolgozásokat is tartalmaz a lemez. Mikről szólnak a dalok? Ki a vendégénekesnő? Ahogy látom, kedvenc darabom, a fiad szerzeménye is felkerült a korongra, ami nagy sikert aratott a Müpában: „Journey of a Light Beam Radiating from a Slushy Slice of Bread” (olyasmi, mint lucskos kenyérszeletből szökkenő fénysorompó által megtett út”).
  • Nagy János: Hallhatók rajta a két évvel ezelőtti koncerten is elhangzott dalok. Idén tavaszra terveztünk egy ifjúsági koncertsorozatot, az erre összeállított műsort vettük fel. Ha minden jól megy, akkor ősszel megtartjuk ezeket a koncertek. A dalok többségének én vagyok a szerzője, de Frey György és Nagy Ábel Márton egy-egy szerzeménye is helyet kapott a lemezen.
    A népzenei feldolgozásokat még néhai barátommal, Vasvári Pállal együtt írtuk 2000 környékén, amikor megalakította a Hungarian Worldmusic Orchestrát. Ezzel a két dallal rá is emlékezünk, a zenekarban többen játszottunk vele hosszú ideig.
    A dalok az életünkről szólnak, a minket ért benyomásokról, élményekről. Mi így látjuk a világot: sokféleképpen, sokszínűen. Van elképzelésünk arról, merre tartunk, hol a helyünk, és milyen zenei eszközökkel fejezzük ki mindezt. A vendég Kubinyi Júlia, népdalénekes, akivel nagyon jól egymásra találtunk, Ő és az együttes.
    A fiam szerzeménye nem csak a Te kedvenced, a zenekar is nagyon szereti. Amikor megkérdeztem tőlük, milyen darabok legyenek a műsorban, Ábel száma mindenki listáján szerepelt.
  • MagyarJazz: Mik azok a legfontosabb állomások az életedben, amikre büszke vagy? Úgy érzed ott vagy, ahol elképzelted magad fiatalon?
  • Nagy János: Az első nagy állomás a jazz-tanszak volt, ahol Gonda János tanár úrhoz kerültem. Az elején kicsit hullámzó volt a kapcsolatunk. Bizalmat szavazott azzal, hogy felvettek előkészítőbe. Nagyon meg akartam felelni, az első órák egyikére vittem egy kétkezes Bill Evans transzkripciót, egy Chick Corea alaposan kidolgozott témát és egy saját darabot. Eljátszottam ezeket, de a nagy izgalomban enyhén fogalmazva, nem sikerültek túl jól. Egy darabig hallgatott, méricskélte a karomat, majd megszólalt: János, a maga keze nem alkalmas a zongorázásra. Itt vége is volt az órának. A következő órára újra vittem a Bill Evans szólót, egyszer csak felugrott, odalépett a magnóhoz, bekapcsolta, majd leütötte az ott játszott akkordot és a mindig visszafogott, kimért, magázódó úriember csillogó tekintettel, örülve a gyönyörű harmóniának azt mondta: Ott nem az van ám, kisapám! Majd higgadtan visszaült a szokásos pózba, lába keresztbe, kissé előre hajolva a könyökére támaszkodva szólt: Folytassa, János! Öt évig volt a tanárom, nagyon sokat segített nekem. Amikor végzős voltam bevitt a rádióba és ott bemutatott, mint ifjú, feltörekvő tehetséget.
    Az első nemzetközi versenyre ő ajánlott, biztatott. Budapestre költözésem után bekerültem Szendőfi Péter Fusio együttesébe. Rengeteget tanultam Pétertől a gyakorlásról, kitartásról, zenéről. Aztán rövid időn belül játszottam sok általam nagyra tartott muzsikussal: Bontovics Kati, Friedrich Károly, Kőszegi Imre, Lakatos Peczek Géza, Ablakos Lakatos Dezső, Babos Gyula, Tomsits Rudolf, Dresch Mihály mellett állhattam a színpadon. A jazztanszakon megalapítottuk a Fortinbrass együttest Fekete-Kovács Kornéllal, Schreck Ferenccel, Molnár Péterrel, Csomós Ferenccel — így voltunk quintettben.
    A tanszak után Kruza Richárd Quartetje volt a következő állomás, kis túlzással mondhatom, itt tanultam meg zongorázni. Román Péter volt a bőgős és Weszely János a dobos.
    Ezek után mindig több párhuzamos dolog volt az életemben, amik közül jó pár ma is tart, nehéz állomásokra osztanom ezeket. Vasvári Pál hívott el az In Line együttesbe, a vele való barátság nagyon meghatározó volt számomra. Még ebben az időben alakult első trióm Tiba Sándorral és Lutz Jánossal. Hard Line Trió néven számos nemzetközi versenyen szerepeltünk, illetve nyertünk díjakat.
    Első szólólemezem, a Hard Line Project is fontos állomás, ekkor játszottam először Borbély Mihállyal, akinek az együttesében évekig zongoráztam. Második szerzői lemezem, a Táncok is fontos állomás volt a pályámon. Ezen Borbély Mihályon kívül Baló István dobolt, Csepregi Gyula szaxofonozott, Horgas Eszter fuvolázott és itt dolgoztam először klasszikus kamarazenekarral.
    Mindeközben Huszár Endre révén az elektronikus zenébe is betekintést nyertem. Ezek után alakult a Free Style Chamber Orchestra és a European Mantra.
    Egy másik vonalon, a kétezres évek elején Szerényi Bélával és Kóta Judittal készítettünk két lemezt, melyeken régi magyar református énekeket dolgoztunk fel. 1998 óta kántorkodom, mindig érdekelt az egyházzene és a jazz kapcsolata; hogyan lehet nem populárisan, a jazz zenei elemeit használva összekapcsolni a két műfajt. Így születtek ezek a számomra nagyon fontos albumok. Sok mindent fel lehetne még sorolni, ami meghatározó volt számomra: Almási Enikő és a Zenekart, a különböző duókat Pozsár Eszterrel, Mózes Tamarával, Tisza Beával és sorolhatnám. Nehéz kiemelni bármit is, hisz minden, amit csináltam, hozzátett valamit a mostani énemhez.
    Talán a 2012-es év volt egy nagyobb fordulópont. Abban az évben durván előjött a betegségem (Sclerosis Multiplex), ami akkor a bal kezem többszöri lebénulásával járt és nagyon nehezen tudtam járni. Ebben az évben László Attilával mentünk Indiába, Londonba, Bikini nagykoncert volt, amire Lojzi felkért hangszerelni, a Monamóval (Szirtes Edina Mókus, Mogyoró Kornél) kisebb európai turnét játszottunk, Frankie Látóval duó lemezt vettünk fel, volt egy szóló és egy trió fellépésem Londonban és a Concertóm bemutatója a MÜPA-ban az FSCO-val. Ott álltam rengeteg feladattal és egy “vicces” balkézzel. Ahogy hangmérnökünk, Kraft Tamás szokta mondani, kibírtam nevetés nélkül. Nagyon sokat köszönhetek a feleségemnek, családomnak és muzsikus barátaimnak, akik mellettem álltak és támogattak. Látták, hogy játék közben hogyan esik le néha a kezem, hogyan botorkálok és bármikor, amikor ki akartam szállni, nem engedték. Sok érdekes történetet tudnék mesélni ebből az időből. Úgy tűnik, a Jóisten sem engedte, hogy befejezzem.
    Ezek után fontos állomásként a jelenlegi Triót mondanám, Frankie Látóval és Joubert Flórával.
    Mire vagyok büszke? Mindezekre visszagondolva nem annyira a büszkeség tölt el, hanem a hála, hogy megadatott sok lehetőség, és talán tudtam is élni ezekből néhánnyal. Fiatalon nem voltak konkrét céljaim (sajnos?), csak jól akartam játszani. Akkori tanáraim azt mondták, az elég. A világ elég nagyot fordult és ma már tudom, hogy ez nem elég. Talán kicsit későn jöttem erre rá.
    Azt nem tudom, ott vagyok-e, ahol fiatalon elképzeltem magam, de ahol vagyok, azzal meg vagyok elégedve. Azokkal a muzsikusokkal játszok, olyan zenét, amit szeretek.
  •  

  • MagyarJazz: Merre jártál, kikkel zenéltél a világban?
  • Nagy János: Először a Czvikovszky testvérekkel voltam Athénban három hétig, majd a Hard Line Trióval Lengyelországban, Spanyolországban, Litvániában versenyeken. Trióval jártunk Macauban, László Attilával Indiában voltunk párszor. Néhány éve tagja vagyok a Djabe együttesnek, velük nagyon sok koncertünk van a világban, Európában, Amerikában, Kanadában.
    Kikkel? Nagyon sok híres zenésszel játszottam együtt, általában valamelyik együttes tagjaként. David Murray, Paco Sery, Al diMeola, Gary Novak, Steve Hackett, csak hogy egy pár nevet említsek, nagy élmény volt velük koncertezni. Az ilyen egyszeri projektek is nagyszerű alkalmak, számomra mégis izgalmasabbak azok, amelyek hosszabb ideig tartanak, többször megismétlődnek, van idő egymás megismerésére.
    Ilyen hosszú távú kapcsolat alakult ki Dominique Di Piazza basszusgitárossal. Én beugró voltam a triójában, mert megbetegedett a zongorista, amikor Magyarországon játszottak Kim Plainfield dobossal. Az első próbán azt mondta Dominique, hogy ezt folytassuk. Csináltunk egy quartetet Borlai Gergővel és Xavier Desandre Navarre ütőssel, játszottunk négy koncertet az ország különböző városaiban, majd a MÜPA-ban. Később eljött a táborunkba is tanítani, majd ő hívott el egy együttesbe, ahol Paul Wertico dobolt, így játszottunk Oroszországban és Jerevánban.
    A másik ilyen nagy élményem Mike Stern. Vele a Balkan Union zenekarral játszottunk a Nisville Jazz Fesztiválon és a koncert után kértem meg, játsszon a készülő új trió lemezen.

  • MagyarJazz: Három gyermeked van. Ők már zenész családba születtek. Nálad mi a helyzet, szüleid zenével foglalkoztak? Kérdezhetek a gyerekekről? Ábelt már ismerjük, sokan olvassák a vele készült tavalyi interjút. Többiek is a zenei pályát választották vagy választják majd?
  • Nagy János: Apai ágon voltak zenészek a családban, édesapám bárzongorista, nagypapám egy ideig hivatásos énekes volt. Ábel fiam idén végez Bécsben jazz-zeneszerzés, -hangszerelés szakon. Milán fiam felvételizik a Jazztanszék basszusgitár szakára. A legkisebb fiamat, Sámuelt a képzőművészet érdekli, de felvételizett a Premier Zeneművészeti Szakközépiskolába is zongora szakra, ahová felvették.
  •  

  • MagyarJazz: Tanítasz is saját iskoládban az AMZAM-ban. Jazzt vagy klasszikus zongorát? Hogyan látod a mai fiatalok helyzetét? Mennyire tudtatok alkalmazkodni a mostani bezártsághoz? Folytatódott az oktatás? És még egy kérdés: hogyan látod a jazz helyzetét a gyerekeken keresztül?
  • Nagy János: Jazz-zongorát tanítok. A jazz-zongora az oktatásban elég tág fogalom, inkább improvizáció központú tanítást mondanék, mert egy 10-12 éves növendéknél még nem beszélnék jazz-zongoráról. Vannak jazzes darabok, egyszerűbb improvizációk.
    Ha kifejezetten a mostani állapotot nézem, akkor nem irigylem a fiatalokat. Lassan egy éve tart ez a bezárt állapot, rengeteg élményből maradnak ki emiatt, különösen a végzős diákok mind az általános, mind a középiskolákban. A legszebb éveikbe rondít bele a vírus.
    Amennyire lehet, alkalmazkodunk online tanítással, koncertvideókkal, live stream koncertekkel. Természetesen folytatódik az oktatás online.
    Mindig jönnek nagyon tehetséges elhivatott fiatalok, akik a saját útjukat járva életben tartják a műfajt. A nyári táborunk is ezt erősíti meg bennem évről évre – rengeteg tehetséges, nyitott, lelkes fiatal jelentkezik a táborba, ahol a zene éltet minket egész héten.
  •  

  • MagyarJazz: Lesz idén is tábor, hogyan készültök, mikor lesz?
  • Nagy János: A nyáron két tábor is lesz. Az egyik a már szinte szokásos Balatonfüredi Világzenei és Improvizációs Tábor július 8-tól (a helyszín heteken belül kiderül). A másik egy új tábor Billentyűmágia néven, ez augusztus végén lesz, a Budapest Jazz Club ad helyet a tábornak. Vendég előadók is lesznek: Révész Richárd, Szebényi Dani és Gelléri András zeneszerző. Ez a tábor kifejezettem billentyűsöknek szól. Lesz egy állandó ritmusszekció is a foglalkozásokon.
  •  

  • MagyarJazz: Úgy tudom, készülsz egy szülinapi koncertre. Mit tudhatunk erről?
  • Nagy János: Március 27-én lesz live stream formában. Erre az alkalomra létrehoztam egy zárt Facebook-csoportot, aki oda jelentkezik, az láthatja, hallhatja a koncertet. Zenésztársaim Mózes Tamara, Joubert Flóra és Frey György lesznek. Régi és új számaimat játsszuk, kedvenc jazz-sztenderdjeimet, közben pedig beszélgethetünk is.
    https://www.facebook.com/groups/yancha50/
  •  

  • MagyarJazz: Áprilisban lesz fellépésed? Mikor lesz a lemezbemutató koncert?
  • Nagy János: Áprilisban, ha minden jól megy, két koncertünk lesz: egy lemezbemutató az FSCO-val április 12-én a BJC-ben, és egy Nagy János Trió-koncert a Harmónia Jazzműhely szervezésében, szintén a BJC-ben.
  •  

    Jó egészséget és boldog születésnapot kívánunk!

 

 Fotó: Nagy János