fbpx

Julian Lage – Squint

2021. július 07.

Már nem is emlékszem pontosan mikor hallottam először Julian Lage-ról. Nyilván valamelyik barátom hívta fel a figyelmem, hogy itt van ez a csodagyerek. Talán Jim Hall-lal láttam együtt játszani egy videón. Hall már nagyon idős és bölcs volt, Lage rettenetesen fiatal, figyelmes és lélegzetelállítóan virtuóz. Hall elismerő tekintetéből sok mindent le lehetett olvasni. Ezután rendre figyeltem Lage munkáit. Love Hurts című lemezénél vált számomra nyilvánvalóvá, hogy korunk egyik legnagyobb jazzgitárosáról van szó. 

Squint című lemeze hangzásával, tematikusságával, egységességével következménye vagy folytatása a Love Hurts-nek. Akik rajongtak az előbbiért, ezért is fognak. 

Az elektromos gitár hosszú ideig nem volt központi hangszere a jazznek. Még én is sok olyan kollégámmal, jazzt szerető emberrel találkoztam, akik idegenkednek az elektromos gitártól. Az akusztikus hangszereknek magábanvaló esztétikai értéket tulajdonítanak, pedig valójában szinte már mindent valamilyen formában kierősítve hallgatunk. Ornette Coleman korai free jazz lemezeit ugyanúgy, mint a hatvanas évek beat lemezeit, vagy éppen klasszikus gitár lemezeket.

Amikor megjelentek az elektromos hangszerek, a vibrafon, a hammond orgona és az elektromos gitár, különlegesen modern, űrkorszaki hangzásukkal váltak népszerűvé. Később a rock zenében az elektromos hangszerek lettek az uralkodóak. Effektezésükkel, hangjuk elektronikus módosításával értek el furcsa, akkor épp trendi hangzásokat. Pár évtizede digitálisan hoznak létre újszerű hangokat. A legtöbb alkalmazott zenében ilyeneket hallok, és ha néha elmegyek olyan helyre, ahol fiatalok jól érzik magukat, jellemzően számítógépekkel készült zenéket hallok. Ezzel a jelenséggel együtt a korai elektromos hangszerek vintage-é váltak, a régi korok hangulatát hordozzák.

A ’87-ben született Julian Lage már beleszületett abba, hogy az elektromos gitár klasszikus hangszer legyen. Rajongása az úgynevezett vintage eszközök iránt közismert. Nem használ semmilyen hallható digitális utómunkát a lemezén. Úgy játszanak, mint ahogyan azt koncerten is hallanánk; egy elektromos gitár, egy nagybőgő és egy dob szett. A BJC-ben hallottam őket a Love Hurts anyagot játszani, és akkor nyilvánvalóvá vált számomra, hogy ez nem csak egy marketingfogás. Ők tényleg ugyanolyan tökéletesen játszanak élőben, mint egy stúdiólemezen. 

Húsz-harminc évvel ezelőtt egy jazz világsztár lemezén sokszor lehetett hallani komoly stúdió utómunkálatokat. Többször felvett sávokat, monumentális hangzást. Az a benyomásom, hogy akkoriban a lemezeladás lehetett a fő bevételi forrás egy világsztár életében, és a lemezeladást támogatták a koncertek.
Most természetesen ugyanolyan könnyen, ha nem könnyebben lehetne felvenni digitálisan manipulált zenei anyagokat. Ezzel nekem egyébként semmi bajom nincs, hiszen a cél végülis olyan mű létrehozása, ami otthon a lemezhallgatónak örömet, katarzist, sajátos hangulatot okoz. Teljesen mindegy, hogy az alkotók ezt milyen eszközökkel érik el. Mostanában mindenesetre egyre több olyan puritán felvételt hallok a világ meghatározó jazz-zenészeitől, amelyek egy koncert hangulatát idézik. Azt feltételezem, hogy ez azért van így, mert a lemezeladás már nem üzlet, így a lemez támogatja a koncertet és nem fordítva. A világ alakulása sokszor befolyásolja a művészet alakulását, szerintem ez is ilyen helyzet, de ezt most egyáltalán nem bánom. Kedvenceim az ötvenes, hatvanas évek jazz lemezei, amik hasonló elveken készültek. Visszatértünk.  

Julian Lage nagyjából mindent tud az elektromos gitárról. Akusztikus hangszerként kezeli. Tisztában van az ellenponttal, a block akkordokkal, a nyújtásokkal, a legbonyolultabb akkordmenetekkel. Olyan széles dinamikával játszik, mint egy szaxofonos. A pianisszimók lélegzetelállítóak, a forték nagyot ütnek. És mindezt kizárólag a pengetésével éri el. Ismeri a modern jazz harmóniavilágát, a blues mikrotonális eszközeit, a free jazz legnemesebb hagyományát. Még az indiai zenéről is sokat tud. Olvasni, hogy tanult Ali Akbar Khan kaliforniai iskolájában is. Khan, Ravi Shankar mostohatestvére volt, pontosabban Shankar mesterének Alaudin Khannak a fia. Hogy ezt miért tartom fontosnak megjegyezni? A kicsit misztikusnak hangzó “mikrotonális eszközök” kifejezés miatt.
Hadd magyarázzam el ezt egy kicsit. Az európai klasszikus zene, és annak hatására szinte minden európai zene a jól temperált tizenkét hang kalitkájába záródott. Ez rendben is van. Rengeteget köszönhetünk ennek. Viszont talán éppen ezért nagyon vonzóvá váltak később azok a hangok, amik nincsenek bezárva a kalitkába. A blues piszkos hangjai. (Dehogy piszkosak azok!) A müezzinek éneke. A kék rapszódia elején a glisszandó. A népzenék hajlításai. Elektromos gitáron úgy tudom B.B. King kezdte először a jelentős nyújtásokat. Utánozni akarta a slide gitár hangját, illetve a blues éneklés csodálatos mikrotonális hangjait. Az indiai zene tanítja talán legprecízebben a mikrotonális viszonyokat. Ebből a szempontból lehet fontos, hogy Lage behatóan tanulmányozta a rendszert. 

A Julian Lage trió zenéje idézi a hatvanas évek hillibilly rock-country zenéjét, a bill evans-i középutas jazzt és a free jazz apostolának, Ornette Colemannak zenei örökségét. 

A free jazz megosztó zene. Rajongói lenézik, prostitúciónak tartják a többi kommersz jazz műfajt. Lelkesedésükben még a dilettantizmust is elnézően kezelik. Ellenfelei éppen a dilettantizmust hozzák fel ellenszenvük magyarázataként. Tudniillik a free jazz alapvetése volt, hogy felszabadítja a formákat. Ezzel szándékolatlanul is teret adtak azoknak az ezreknek, ha nem millióknak, akikben élt az önkifejezési vágy, de hangszerük nüanszainak elsajátítására már nem jutott idejük, energiájuk. Engem meglehetősen bosszant a dilettantizmus, de gyermeki módon lelkesedem Ornette Coleman korai lemezeiért. 

Egyszer beszélgettünk László Attilával a nagyszerű jazzgitárossal. Őt nem gondolom free jazz rajongónak, életművéből nem ez derül ki, de nagyon kíváncsi voltam a véleményére. Megkérdeztem tőle, hogy szerinte miért nem volt igazán jelentős gitáros a free jazz korai forradalmárai között. Azt válaszolta, hogy szerinte az akkori gitárosok még nem ismerték annyira az elektromos gitár kínálta lehetőségeket, mint a maiak, ezért nem is tudták igazán kitágítani annak határait. 

Julian Lage játékában fel lehet fedezni a nagy gitáros elődök eszközeit, de még tovább tágította a határokat. Puritán hangzásával, vidám hangütésével, bátor formabontásával/formaépítésével Ornette Coleman korai lemezeit juttatja eszembe. Játéka számomra az egyik bizonyítéka annak, hogy az elektromos gitár a jazz műfajában végleg felnőtt lett.

 

 

Blue Note, 2021

 

  1. Etude
  2. Boo’s Blue
  3. Squint
  4. Saint Rose
  5. Emily
  6. Familiar Flower
  7. Day And Age
  8. Quiet Like A Fuse
  9. Short Form
  10. Twilight Surfer
  11. Call Of The Canyon

 

Közreműködik:

Julian Lage - gitár, elektromos,
Jorge Roeder - basszusgitár, akusztikus,
Dave King - dob

 

 

 

Jazz koncertek - Jazz Concerts in Hungary

H K Sze Cs P Szo V
23
Dátum : 2024. márc. 23.
© 2019-24 MagyarJazz / Jazz.hu szakmai jazzportál, szeretett műfajunk, a JAZZ szolgálatában. All Rights Reserved. • Készítette és kiadásért felelős személy: Irk Réka • Kiadó: Jazzponthu Kulturális Alapítvány • 1122 Budapest, Maros u. 28. • Adószám: 19345684-1-43
Az alapítványnak adományt az alábbi bankszámlára köszönettel fogadjuk: 10700770-73692180-51100005