Jazz koncertek - Jazz Concerts in Hungary

H K Sze Cs P Szo V

Süle László/Senni Eskelinen — Open Waters

2020. július 22.

A lemez címe (Nyílt vizek) talán arra utal, hogy a korongon hallható hét kompozíció (melyek között két népdalfeldolgozás is akad) olyan senkiföldjén, stiláris határhelyzetben fogant, ahonnan, mint a nyílt tengerről, bármerre elindulhatunk értelmezésünkkel. Tudván, hogy Süle László sokoldalúan képzett jazz-zenész, valamint azt is figyelembe véve, hogy a 2020 februárjában Helsinkiben felvett lemezt Binder Károly kiadója jelentette meg, és Binder társproducerként is bábáskodott az album felett, hajlunk rá, hogy jazzlemeznek nevezzük a kiadványt. Igen ám, de a szerzemények egy részének karaktere, illetve Senni Eskelinen és hangszere, az elektroakusztikus kantele domináns szerepe a lemezen inkább a produkció crossover vagy világzenei jellegét és gyökereit hangsúlyozza. Megint más kompozíciók vagy azok részletei egy harmadik irányba, a kortárszene felé mozdítják el a hallottakat.

 

         Akármelyik stíluselemet hangsúlyozzuk is leginkább, az eredmény várhatóan ugyanaz lesz: Süle és ifjú finn zenésztársnője roppant harmonikus, végig kiegyensúlyozott, melodikus, érzelmekben gazdag, lírai, ugyanakkor nem egyhangú zenei anyagot állított össze, amely nemcsak a gyakorlott zenehallgatók elmélyült élvezetének felel meg, de arra is kiválóan alkalmas, hogy a fent említett műfajok iránt kíváncsiságot ébresszen olyanokban, akik korábban más zenei irányzatok iránt érdeklődtek. Süle és Eskelinen közös munkájának egyik fő erénye, hogy muzsikájuk sosem válik rossz értelemben véve populárissá, a pianista játékában akár még Bartók-indításokat is felfedezhetünk. Technikai virtuozitását már korábbi lemezeiről jól ismerhetjük.

         A lemez kevésbé ismert szereplője Senni Eskelinen, akinek hangszere, a kantele a tradicionális finn, illetve karéliai pengetős (chordofón) hangszerek balti családjára vezethető vissza. Ősei az észt kannel, a lett kokles, a litván kanklės és az orosz gusli. A kantele kezdeti formájában öt- vagy hathúros volt, és a hangszer törzsét egyetlen fadarabból alakították ki. A modernebb változatokon a lószőr húrokat már fémhúrok helyettesítik, és a hangszertest is gyakran több fából készül. Az ősi típusokon nem volt se láb, se nyereg; a húrok a hangolókulcsoktól indultak, és a fa villákba erősített fémlapban végződtek. A régi kantele akusztikailag nem volt tökéletes, de primitív felépítése hozzájárult egyedi hangjának kialakulásához. Magyar rokona természetesen a citera. Román neve (ţiteră) azt jelzi, hogy például Moldvába magyar közvetítéssel került a hangszer.

         A mai hangversenykantelék akár negyvenhúrosak is lehetnek. Eskelinen hangszerén is harminckilenc húrt találunk. A kantelén való játék (pengetés) vagy ujjal, vagy apró fadarabbal, például gyufaszállal történik. Süle zenekari társa az elektroakusztikus új változat kidolgozásában jeleskedett – ez lehetővé teszi, hogy a régi, diatonikus hangolású nép hangszer repertoárja jelentősen változzon, bővüljön.

         Süle László Borbély Mihállyal készített duólemezéhez (Heartquake) Kodály Zoltántól választottak mottót. Az Open Waters hallgatásakor is érdemes felidéznünk a magyar zeneszerző gondolatát, hiszen a finn-magyar duólemez kapcsán is igaznak érezzük: „A zene rendeltetése: belső világunk jobb megismerése, felvirágozása és kiteljesedése. A népek legendái isteni eredetűnek tartják. S ahol az emberi megismerés határait érjük, ott a zene még túlmutat rajtuk, olyan világba, melyet megismerni nem, csak sejteni lehet.”

 

BMM, 2020.  

 

  • Elszöktem egy nyári éjen
  • A folyó születése
  • Alvó szigetek
  • Örvénytánc
  • Egy esti eső színei
  • Zuhatag
  • Szivárvány havasán

 

Közreműködnek: 

Süle László: zongora
Senni Eskelinen: elektroakusztikus kantele

Megrendelhető: https://binderkaroly.hu/index.php?id=rendeles