Print this page

Equinox - Travel Through Time (2019)

2019. július 19.

Fennállásának 25 éves jubileumának alkalmából jelentette meg legújabb lemezét a Márkus Tibor vezette Equinox zenekar. A „Travel Through Time” egyszerre állít emléket az elmúlt negyed évszázadnak, s haladja meg azt, betekintést engedve a legújabb felállás aktuális zenei törekvéseibe. Ezt a kettősséget az albumon közreműködő vendégzenészek jelenléte szavatolja, akik között a régi, ’93-as kvartett összetétel, valamint legújabb, már-már kamarazenekari méreteket öltő együttes oszlopos tagjai is feltűnnek. Az 5 énekest és 3 szaxofonost is foglalkoztató kiadványon Márkus Tibor remekül váltogatja az adott kompozíciókhoz legjobban passzoló apparátust, így az Equinox hangszerelési szempontból is egy igen változatos lemezzel örvendeztette meg a hazai jazzkedvelőket.

„Élete a jazz.” Akár szörnyen patetikus és elcsépelt frázisnak is tarthatnánk ezt, hiszen meglehetős gyakorisággal futhatunk bele ilyen meghatározásokba akár jam sessionök szünetében, a jazz klubok pultja mellett vagy a koncert után, a pótlóbuszon hazafelé tartva. Az ilyen szófordulatoknak a legtöbb esetben nincs is különösebb hatásuk egészen addig, amíg valaki meg nem tölti tartalommal. Kevés olyan jelenséggel találkozhatunk a hazai jazz-zenei palettán, aki jobban megfelel ennek, mint az újabb lemezt jegyző Equinox zenekar vezetője.

Márkus Tibor életének minden pillanatát a jazz teszi ki, melynek csak egy – persze nagyon fontos – szelete az előadóművészet. Szerzői lemezeivel sokszorosan letette a névjegyét, ugyanakkor pedagógiai munkássága szintén megkerülhetetlen. Évtizedek óta oktatja a jövő jazznemzedékeit a legfontosabb intézményekben. A Zeneakadémián és a Bartók Konziban zongorát, jazzelméletet, jazztörténetet, tanítási módszertant oktat, valamint zenekari gyakorlatot tart. Ő a 2003 óta évről évre megrendezett szombathelyi Lamantin Jazz Tábor művészeti vezetője, valamint 2007 óta a Sepsiszentgyörgyi Jazz és Improvizációs Zenei Tábor is az ő nevéhez fűződik. Számos publikáció és elméleti munka szerzője, melyek közül kiemelkedik A jazz elmélete, melynek három kötete hiánypótló jelentőségű a hazai oktatásban. Pedagógiai munkásságáért 2017-ben elnyerte a Gonda János-díjat, mely elismerés mellett az Artisjus- és Erkel-díjakat, valamint a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét is magáénak tudhatja. Mindezen tevékenységein túl 2001 óta vezeti töretlen lelkesedéssel saját jazz klubját a solymári Apáczai Csere János Művelődési Házban, 2005-től pedig nem kevesebb, mint nyolc évig töltötte be a Magyar Jazz Szövetség elnöki pozícióját.

Felsorolni is nehéz ennyi elért sikert, ugyanakkor világosan kirajzolódik, hogy minden civil tevékenyég ugyanarra a gyökérre vezethető vissza: ez pedig Márkus Tibor jazz-zene irányába mutatott szűnni nem akaró rajongása, ami végső soron szerzőként és zenekarvezetőként is kulcsfontosságú tényező. Hiszen ne gondoljuk azt, hogy szenvedély nélkül bárki negyedszázados jubileumhoz kalauzolhat egy zenekart. Márpedig a „Travel Through Time” című lemezzel az Equinox már ezt a mérföldkövet is maga mögött tudhatja.

A formáció 1993-as alapításánál Márkus társa Héder Imre volt, aki egyébként szintén hallható a lemezen, egészen pontosan a címadó dalban örvendezteti meg a hallgatóságot szaxofonjátékával. A kezdeti kvartett felállás célkitűzése a John Coltrane és Wayne Shorter által megkezdett út követése volt. Az akkori zenekarban Sárvári Kovács Zsolt dobos és Benkő Róbert nagybőgős alkották a ritmusszekciót, ezzel a felállással jelentették meg az első Equinox-lemezt 1994-ben. 25 év persze hosszú idő, a zenekar tagsága kicserélődött s ezzel a folyamattal párhuzamosan át is alakult a felállás: ma a zenekar hangzásának esszenciáját a két ének és két szaxofon párba- illetve olykor-olykor szembeállítása adja. Márkus Tibor elsődleges zenei célja a lemezen bevallottan a jelen apparátusban rejlő hangzási lehetőségek kiaknázása, és az ezekkel való kísérletezés volt. Ebben kiváló partnerei a pályájuk elején járó Eszes Viktória, valamint Molnár Enikő, akik a fiatalságot jelentik a zenekari összetételben olyan társakkal, akik pár éve még az említett intézményekben egyengették az útjukat, hiszen Jeszenszky György, Csuhaj-Barna Tibor és Elek István szintén a Jazz Tanszék oktatói, akik dobos, bőgős és szaxofonos generációk sorát nevelték ki az elmúlt években. Zana Zoltán régi Equinox-tagként szintén a rutint képviseli, s szaxofonjátéka mellett EWI-n is hallható a lemez záródalában. A legfrissebb tag Enikő, aki Kovács Lindát váltotta a zenekarban - ő Héder mellett szintén feltűnik a lemezen, csak úgy, mint az énekesek sorát tovább erősítő Király Martina és Winand Gábor.

Utóbbi mindjárt a lemez nyitódalában kap nagy szerepet. Az „Unborn two girls” című szerzemény – melynek szövegét Enyedi Sugárka jegyzi - eleje törzsi dobgroove-val indul, amire Márkus billentyűs ostinatoja építkezik. Az erősen kromatikus téma először egy szaxofonon szólal meg, majd Zana és Elek szólama olykor egymást kiegészítve, olykor egymással szembeállítva szólaltatják meg a fő motívumot. A két énekes, a dal esetében Molnár Enikő és Eszes Viktória hasonló módon építik fel a téma parafrázisát, majd a szaxofonok és az énekszólamok felelgetnek egymásnak egy kifejezetten misztikusnak mondható zenei atmoszférát teremtve. A kompozíciót Winand Gábor énekszólója tetőzi be. A szerzemény végén a dob újra egyedül marad, s keretbe foglalja a művet.

A második, „On Wheels” című daltól kezdődően Eszes Viktória partnere Kovács Linda -  a zenekar több évig ezzel a párossal működött. A szerzemény Juhász Gábor Kenny Wheeler című művének feldolgozása, különlegessége az aránylag szellős harmóniai ritmust ellenpontozó sűrű dobolás. A témát szintén a szaxofon- és énekpárosok mutatják be, ahol az egyik szólam sok esetben nem párhuzamban, hanem támasztószólamként funkcionál újabb színt adva a dallami struktúrának. Jeszenszky György és Csuhaj-Barna Tibor összeszokott párosa átüt a zenei szöveten, újabb és újabb impulzusokat adnak a szólistáknak és remekül irányítják a szerzemények dinamikai vonalát. A szaxofonszólót követően Márkus Tibor szintetizátor szólója elemi erővel helyezi új dimenzióba az addigi hangzásképet.

Az egyik legkülönlegesebb szerzemény az ezt követő „Lost Moments”, melynek szövegét az előző, „On Wheels”-szel egyetemben hasonlóan Kanizsa Georgina írta. A téma kibontakozása grandiózus ívet formál, mely Elek István szóló szaxofon szekvenciájával indul, melyhez Eszes Viktória kapcsolódik unisonoban. Az ő duettjük éteri hangzást kölcsönöz a dal elejének. Ezt követően a szaxofon rész kísérő szólammá transzformálódik, majd a téma elhangzik zongora, illetve zenekari kísérettel is, hogy teljes legyen a kép. A szerzeményt végül Elek István koronázza meg nagyívű szaxofonszólójával, melyet a jazz klub közönségének ovációja övez. Itt fontos megjegyezni, hogy az albumon szereplő számok közül több is, így jelen kompozíció is élőben született a szeptemberi lemezbemutató koncerten, melyek fölött hangmérnökként Susszer Balázs bábáskodott. Az ott el nem hangzó dalokat a zenekar a SuperSize stúdióban rögzítette a kiváló Dexter segédletével. Az utómunkálatok minden szerzemény esetében Glaser Péter munkáját dicsérik. Az album hangzásában ezt a kettősséget szem előtt tartva is egységesnek mondható.

A negyedik, s egyben címadó dal egy speciális koncepció köré épült. Márkus arra vállalkozott, hogy a korábban megjelenő öt lemez egy-egy meghatározó dalát gyúrja egy kompozícióba, hogy az egyszersmind összefoglaló jelleget mutasson az elmúlt 25 év tükrében, ugyanakkor előremutató is legyen. Végül a 99-es „Three Trees”, a 2002-es „Are you free” és a 2017-es „Trap” lemezek azonos című dalai, valamint az Equinox című bemutatkozó lemez „Proportion” és az „Eclectic High Energie” című kompozíciója lettek a kiválasztott számok. Először az ismerősnek ható „Are you free” csendül fel a maga orgonapontjaival, melyhez hol simulékonyabb módon, hol meglepetésszerűen csatlakoznak a további témavariációk a szöveget is jegyző Király Martina tolmácsolásában. A hallgató a címben megjelölt zenei utazásban vehet részt, melyben visszaköszön egy zenekar életműve.

A „Minimal a’la Vivaldi” című szerzemény a sűrű, nagyzenekari hangzást háttérbe szorítva Márkus Tibor és Elek István duettjében szólal meg, ráadásul utóbbi klarinét tudását is megcsillantja. A cím kettősségét kimerítően jelenítik meg, hiszen a zongora a minimalistákra jellemző, poliritmikával fűszerezett folyamzenei alapot nyújt a klarinét barokkos dallamainak, ugyanakkor hallhatóan mindkét zenész rendkívül otthonosan érzi magát ebben a kontrasztos közegben.

Ezt a „Good Luck Boy” követi. Ez eredetileg a fennállásának szintén 25 éves évfordulóját ünneplő Anima Sound System zenekar szerzeménye. A jubileum alkalmából az együttes duplalemezt jelentetett meg, melyen a zenekarvezető, Prieger Zsolt felkérésére az általa kiválasztott művészek – többek között Presser Gábor, Müller Péter „Sziámi”, a Csík Zenekar vagy éppen Márkus Tibor – saját stílusukban dolgoztak fel egy-egy Anima számot. Márkus az eredeti művet saját harmonizációjával látta el, és beleépítette a „Simple Song” című kompozícióját. A szöveg eredeti maradt, mely Németh Gergely munkája.

A lemez itt nem először vesz homlokegyenest ellentétes irányt, s az argentin tangó stílusában csendül fel a „Stolen Flowers” című szerzemény, amely a lemezen megjelenő mindösszesen három instrumentális szerzemény egyike. Hallva a zongora montunokat és a ritmusszekció feszes afro-cuban kíséretét elkönyvelhetjük, hogy a zenekar nem igazán ismer stílusbeli akadályokat.

Az utolsó előtti szám ismét egy duó, a „Solitary” címre hallgat, mellyel Kovács Linda szerzőként is bemutatkozik a lemezen. A dalszöveg itt is Király Martinától származik. A zenekarvezető harmonikus figurációi és a különleges éneklésmód gyönyörűen egészítik ki egymást, s az egész dal alatt úgy tűnik, hogy közösen konstruálják az éppen kialakuló zenei textúrát a lehető legnagyobb előadói koncentrációval és reflektivitással.

A lemez záródarabja a szintén kizárólag hangszeres zenei anyagból álló Márkus szerzemény, a „Legends of the Knights”. Érdekessége, hogy a téma először nagybőgőn hangzik el, majd Zana Zoltán EWI-n szólaltatja meg, így az akusztikus hangzásból hirtelen az elektronikus hangszínekbe kalandozhatunk át, miközben a szerzemény folyamatosan bontakozik ki dinamikailag. Ez a fajta hangszerelés szimbolikusnak mondható, hiszen valami ehhez hasonló folyamaton ment keresztül a zenekar is az elmúlt negyed évszázadban.

Összességében elmondható, hogy egy nagyon sokszínű zenei anyagról van szó. A lemez egy hosszan tartó munkafolyamatnak és rengeteg kísérletezésnek a lenyomata, amelyen Márkus Tibor kiváló kompozíciós készségei mellett remek hangszerelői kvalitásai is előtérbe kerültek, melyhez nagyon úgy tűnik, hogy a legjobb társakat választotta, letéve az asztalra a jazz és a klasszikus értelemben vett kamarazenélés végtelenül izgalmas elegyét.

 

  1. Unborn two girls (Márkus Tibor–Enyedi Sugárka)
  2. On Wheels (Juhász Gábor–Márkus Tibor–Kanizsa Georgina)
  3. Lost Moments (Márkus Tibor–Kanizsa Georgina)
  4. Travel Through Time (Márkus Tibor–Király Martina)
  5. Minimal á’la Vivaldi (Márkus Tibor)
  6. Good Luck Boy (Prieger Zsolt–Márkus Tibor–Németh Tamás)
  7. Stolen Flowers (Márkus Tibor)
  8. Solitary (Kovács Linda–Király Martina)
  9. Legends Of The Knights (Márkus Tibor)

 

Közreműködnek:

Eszes Viktória – ének

Kovács Linda – ének

Molnár Enikő – ének

Király Martina – ének

Winand Gábor – ének

 

Márkus Tibor – zongora, Fender Rhodes, szintetizátorok

Elek István – altszaxofon, tenorszaxofon, klarinét

Zana Zoltán – tenorszaxofon, EWI

Héder Imre – tenorszaxofon

Csuhaj Barna Tibor – bőgő

Jeszenszky György – dob

 

BMM, 2019