fbpx

Jazz koncertek - Jazz Concerts in Hungary

H K Sze Cs P Szo V

Hangfestészet / Fluidian – Opaque Lights

2022. március 18.

Összesen tizenhat kompozíciót talál a hallgató a norvég trombitás Arve Henriksen és az erdélyi gitáros Emil Gherasim Opaque Lights című lemezén. Henriksen elsősorban korántsem érces, inkább a fuvoláéhoz hasonlóan lágy trombitahangjáról ismert, Gherasim - művésznevén Fluidian - pedig olyan gitáros, aki a zenei minimalizmus és az úgynevezett „hangfestés” mellett kötelezte el magát.

Rövid, de érdekes, és nagyon koncentrált felvételek jellemzik a lemezt, amelyek mentesek minden sallangtól és felesleges részlettől. A darabokban felbukkanó elektromos effektusoknak megvan a maguk funkciója, sohasem válnak öncélúvá és sohasem tolakodnak előtérbe, egyszerűen csak szolgálják a tizenhat opusból álló zenei folyamatot. Igen, mert a lemez maga nem egy önálló, akár karakterükben is eltérő számok egymásutánisága, hanem egy – bizonyos értelemben hangsúlyok és súlypontok által sem tagolt – egységes produkció.

Talán nem egészen jó a kifejezés, de az Opaque Lights – mind a tizenhat számával együtt – pszichológiai mélységű zenei megnyilvánulás. Ha nem ijedünk meg a kifejezéstől, akkor pszicho-jazz. Van ilyen egyáltalán? – kérdezhetnénk magunktól, de tudjuk, hogy ennek az „irányzatnak” nagyon messzire nyúlnak vissza a gyökerei. Egyfelől már a hatvanas évek free szcénájának egyes előadói is tettek egy-egy kirándulást ebben a dimenzióban, jóllehet nem elektronikus, hanem akusztikus hangszerekkel, e téren legfeljebb csak egy-két olyan kivétel akad, mint például Sun Ra. Ne zavarjon bennünket, hogy ezek a kirándulások nem mellőzték a markáns ritmikai elemeket sem - lásd például az Art of Chicago több felvételét –, és az Opaque Lights-tól eltérően nem valamiféle misztikus, alkonyati atmoszféra uralta őket. Azok a zenészek önnön eredetüket keresték etnikai, kulturális és mentális értelemben egyaránt, és ebben a keresésben óhatatlanul is saját tudatalattijuk rétegeibe merültek.

Aztán jött Herbie Hancock lemeze, a Sextant, amelyre kétségtelenül hatott az akkor divatos pszichadelikus rock, de a Sextant egy valóban izgalmas felvétel, sok-sok elektronikus elemmel, és elmélyülő, meditatív passzussal. (Hancock itt még nagyon messze járt jóval későbbi, erősen elektronizált, már kifejezetten a diszkók közönségének szánt felvételeitől.)

Az Opaque Lights az elmélyülések és a tűnődések CD-je. Igen nehéz megmondani, hol húzódik felvételeiben a megkomponált és az improvizatív részek határa, de talán nem is fontos ez. Vehetjük úgy is, hogy spontán módon született a lemez minden részlete, a másik oldalról nézve viszont „kottában rögzített”, kortárs zenei produkcióknak is tekinthetjük az Opaque Lights számait. Lehet, hogy akkor járunk a legközelebb az igazsághoz, ha műfaji értelemben a jazz és a kortárs zene határmezsgyéjére helyezzük a lemezt, amelyen egyébként a trombitán és a különleges elektromos effektusokon kívül klasszikus, pontosabban akusztikus hangszerek hangjait is hallhatjuk. Nincs lendület, nincs dinamika, de nem is lehet ez szokatlan azok számára, akik ismerik a skandináv jazz egyes kísérleteit. Mindenekelőtt a szintén norvég trombitás, Nils Petter Molvær világát. Ebbe a vonulatba sorolhatók az ECM bizonyos, korábbi lemezei is, vagy éppenséggel a lengyel Helmut Nadolski 1974-es, Meditation című LP-je. Ezen, a színész Olgierd Lukasewicz recitativója időnként különlegesen felfokozott érzelmi állapotot teremt, az Opaque Lights viszont – ahogy maguk az alkotók is mondják – napjaink ambient felvételeinek nyugalmához és visszafogottságához igazodik emóciók tekintetében.

Különleges produkcióról van szó, amely már korántsem tekinthető kísérletnek, messze túl van azon a ponton, hogy csak afféle útkeresésnek lehetne nevezni. Inkább egyfajta „zenei festészetről” van itt szó, amely épp most válik vagy válhat szélesebb körben is stílussá és alkotói felfogássá.

Sokunk számára még nagyon távolinak tűnhet egy olyan szintézis, amelyben különféle művészeti ágak találnak egymásra, és egyesülnek új kifejezésformát, új kódrendszert és minőséget teremtve. De a valóságban közelebb vagyunk már ehhez, mint gondolnánk. Legyen példa rá a „hangfestésnek” nevezett Opaque Lights is.

 

  1. Blurred Eyes I
  2. Spikes Corridor
  3. Blurred Eyes II
  4. Opaque Lights
  5. Breath Waves
  6. Flageostrings I
  7. Corridors
  8. Texturaural I
  9. Opaque Lights Variation
  10. Introvertal
  11. Texturaural II
  12. Blurred Eyes III
  13. Flageostrings II
  14. Shapes
  15. Outer Lane
  16. Flow Away

 

Közreműködik:

Arve Henriksen - trombita, kürt, zongora, szintetizátor, elektronika
Emil Gherasim / Fluidian - elektronika, szintetizátor, gitár