Jazz koncertek - Jazz Concerts in Hungary

H K Sze Cs P Szo V
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30

Csütörtökön sem szűkölködtünk a tehetségekben. Talán a jobb időnek köszönhetően, szép lassan félházig telt a BJC koncertterme. Aki esetleg pénteken el tud lógni, vagyis előbb be tudja fejezni a munkáját, annak ajánlom, hogy a Szaxofon Quintetet és Lakatos Ági énekegyüttesét mindenképpen hallgassa meg, és ha már ott van, a többi zenekart se hagyja ki.

H Á L Ó 1 0 0

2019. máj. 17.

Jubileumi koncert az S4-ben a Háló All Stars együttessel.

Négy hónappal a félévi vizsga után, ismét számot kell adniuk tudásukról a Zeneakadémia Jazz tanszakának hallgatóinak/zenészeinek. A tavaszi őszben kevesen voltunk. Talán holnap már nem esik, többen meghallgatják a jövő jazz zenészeit. Érdemes!
Nem is tudom, hogy írjak, hogy ne csak dicsérjem a mai vizsgázókat, mert ismét olyan koncerteken vehettünk részt, amik önmagukban is megállták volna a helyüket. Külön szeretném kiemelni a BJC hangtechnikusát, Novák Marcit, a jó hangbeállításai sokat lendítettek a fiatalok előadásain.

Jazz nad Odra Lengyelország leghíresebb jazzfesztiválja, épp idén 55 éves. Az 1964 óta működő fesztivál csak kétszer nem került megrendezésre, 1988-ban és 1990-ben. Emiatt a fesztivál miatt indult el több városban is jazzfesztivál Lengyelországban: Poznańban, Gdańskban, Toruńban. Ahogy nálunk, úgy Lengyelországban sem nézték jó szemmel a kommunista vezetők a jazz térhódítását, de a sikernek, a népszerűségnek köszönhetően, utat tört magának.

A Harmónia Jazzműhely által a Budapest Jazz Club és a legendás londoni 606 Club között kialakított zenei cserekereskedelem részeként pénteken (május 10-én) a kiváló brit zongoristanő, Nikki Iles játszott a BJC-ben veretes hazai kísérettel, jelesül Orbán Gyurival a bőgőn és Juhász Marcival a dobokon. (Az utóbbi esetében a „hazai” jelző azért kissé kétséges, hiszen Marci javarészt Svájcban él, és Európa-szerte öregbíti a magyar jazz hírnevét).

Természetesen Bill Frisell jelentette a „húzónevet” annak a gitárduónak a koncertjén, ami telt házzal került sorra a Müpa Fesztivál Színházban szerdán este. Ezt nem csak azért bocsátom előre, mert őszintén szólva alig van tudomásunk az északi világ zenészeiről még akkor is, ha az ECM kiadó jóvoltából meglehetősen sok skandináv muzsikus került képbe az elmúlt években. Mindenesetre a Frisellel fellépő izlandi basszusgitáros, bizonyos Skúli Sverrisson sem akárki: több mint száz lemezen működött közre az 1966. október 23-án született művész.   

A jazz ábrázata

2019. máj. 10.

Az iF kávézóban (Bp., Ráday u. 19.) május 8-án nyílt meg Siklós Péter Csak jazz című fotókiállítása, mely június 5-ig nézhető meg a kávézó nyitvatartási idejében. Az alábbiakban közöljük Zipernovszky Kornél, lapunk főmunkatársa megnyitó beszédét. 

Nemrégiben számoltam be honlapunkon a Linda Oh trió koncertjéről, ami ugyanebben a teremben került sorra.  Május 1-én este aztán egy remekül sikerült, teltházas lemezbemutatón vehettem részt ugyanitt.  A meghívást még március elején kaptam Micheller Myrtilltől a Hálóban, amikor is a Voice&Guitar (azaz Myrtill és Pintér Tibor) adott nagysikerű koncertet a Semmelweis utcai S4-ben. Legújabb lemezükkel is megajándékoztak akkor, amelyről időközben recenzióm is megjelent.  Myrtill népszerűségét bizonyította, hogy a legváltozatosabb korosztályok képviselői gyűltek össze ezen a szép tavaszi estén – kifejezetten ünnepi hangulatban. 

Ha lehet ezzel a kitétellel élni: világszínvonalon álló produkciónak lehettünk szem- és fültanúi a Müpa nagytermében május 4-én este, és ami igazán örömteli, nem pusztán a világsztár amerikai díva, Jane Monheit miatt, hanem – legalább ennyire – az őt kísérő, a maga nemében ugyancsak a legmagasabb nívót képviselő, tizenhét tagú Budapest Jazz Orchestra jóvoltából is! Biztos vagyok benne, hogy a teltházas koncert minden résztvevője így érezte. 

HoneyMo(o)nheit

2019. máj. 06.

Houstonban 2019 első hónapjában rendezték a 18. Trinity Jazz Fesztivált.  A januári program mottója jutott eszembe szombat este a nézőtéren: Celebrating Women in Jazz. A Müpa május elejére valami hasonlóval rukkolt elő. A Jazztavasz fesztiválra elhozott három zenészt, akik a koncerttermekben már bizonyítottak. Közös bennük, hogy ismerik a jazz nyelvezetét, de szeretnek új kifejezési formákkal kísérletezni. Hiszen filmet sem lehet úgy csinálni ma, mint száz éve. Ida Nielsen basszusgitáros pénteki és Tia Fuller szaxofonos vasárnapi fellépése közt szombatra egy igazi kuriózumot kínált: Jane Monheit énekesnő lépett színpadra. Nekünk jazzkedvelőknek még izgalmasabbá tette az előadást, hogy kíváncsiak voltunk a Budapest Jazz Orchestra mindig színvonalas, kreatív hangszerelésére is, hozzászoktattak minket a profizmushoz. 

John Scofield a modern jazz állócsillaga. Tulajdonképpen elmondhatjuk róla, hogy az elmúlt negyven évben töretlenül a jazz élvonalában volt. Szinte páratlan az ilyen szakadatlanul sikeres művészpálya. Emlékszem, hogy amikor több mint harminc évvel ezelőtt először hallottam a felvételeit, mennyire különlegesnek, furcsának találtam őket. Érthetetlennek, de mégis ismerősnek. Scofield nagy találmánya, hogy a Jimi Hendrix vagy BB King által példátlan népszerűségre szert tett blues-os, rockos hangszerkezelést ötvözte a legmodernebb jazzelméleti újításokkal. Természetesen nem járt egyedül ezen az úton. A hetvenes években mindenki jazz rockot akart hallgatni, és ehhez adott volt, hogy a legnépszerűbb rock hangszer, az elektromos gitár színre lépjen.

Nagykanizsán hatodik alkalommal rendezték meg a Nemzetközi Jazz Napot. Ennek helyszíne immár harmadik éve a Nagykanizsai Honvéd Kaszinó, az a hely, ahol a '70-es évek elején kibontakozott a helyi jazz-élet. A hagyományoknak megfelelően idén is volt kísérő rendezvény, ahol Goór Gábor fotográfus mutatkozott be. Az est csúcspontjaként a Borbély-Dresch Quartet adott koncertet. A dél-zalai város ezzel ismét csatlakozott az UNESCO által életre hívott világméretű jazz-ünnephez.

Két arcát is megmutatta Snétberger Ferenc 2019 tavaszán Budapesten. Előbb április elején szólókoncertet adott a MÜPÁ-ban, majd április végén a tanítványaival játszott a Vigadóban. Mindkét produkciójával újra bizonyította, hogy kivételes talentum, kivételes mentor, kivételes ember.

Barabás Lőrinc művész családba született, de ő nem a képzőművészetet, hanem a zeneművészetet választotta és ebben tud kiteljesedni, kreativitását szerencsére ebben a művészeti ágban éli meg. A trombitás-zeneszerző fiatal kora ellenére jól ismert alakja a magyar jazz világának, de sűrűn megfordul európai és amerikai jazz klubokban is.

Nem mindennapi élményben volt része annak a kevés jazzbarátnak, akik ezen a hétköznap estén eljöttek a BMC nagytermébe, hogy egy különleges jazzkoncertnek legyenek tanúi az egyre aktívabb rendezőiroda, a Get Closer jóvoltából.  Már pár héttel ezelőtt is egyetértettem azokkal a jazzrajongókkal, akik ugyanitt Gwylim Simcock (Pat Metheny zongoristája) szólóestjén azon keseregtünk, hogy egy ilyen esemény másutt Európában teltházas koncert lenne.  Ráadásul Linda Oh, (azaz teljes nevén Linda May Han Oh) az est hős(nője) immáron visszajáró szereplő a magyar színpadon, igaz most lépett fel először saját formációja élén. Jómagam persze korábbi fellépésein is jelen voltam, sőt a Sound Prints c. lemezről, amelyben ő a ritmusszekció oszlopa, még ötpontos kritikát is írtam a Gramofon 2015 nyári számába.