Jazz koncertek - Jazz Concerts in Hungary

H K Sze Cs P Szo V
11
12
15
16
23
30

PINTÉR ZOLTÁN 50

2020. november 14.

Múlt hét szombaton a Budapest Jazz Clubban egy igazi gálakoncerttel ünnepelte Pintér Zoltán 50. születésnapját. Az eredetileg június 5-ére hirdetett esemény akkor a korlátozások miatt elmaradt, most szerencsére, mint utóbb kiderült, éppen belefért a kedden közétett, még szigorúbb rendelkezések életbelépése előtt. A kerek évforduló alkalmából Pintér Zoltán a kezdetektől napjainkig idézte fel pályafutása legemlékezetesebb pillanatait, a kétrészes koncerten 7 formáció lépett fel, a hazai jazzélet meghatározó szereplőivel. Egyedül a zongorista személye nem változott.

Az 50 éves Pintér Zoltán három évesen kezdett zongorázni és már öt évesen meg is nyerte az első versenyét. Schichtanz Lórántné volt a klasszikus zongora tanára, emellett tizenegy éves korától hét éven át Dr. Garay Attila is tanította, aki bevezette a jazz világába. Ők ketten formálták a klasszikus és a jazz zene iránti szeretetét, valamint a tradíciók tiszteletét a művészetekben. Számos klasszikus és jazz versenyen ért el kiváló eredményt, többek közt a Bartók Béla Centenáriumi Emlékverseny I. helyezettje lett, és az olasz kisváros Camerino rangos "Premio Internazionale Massimo Urbani" versenyén a szakmai zsűri díját is elnyerte. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz-zongora szakán Gonda János, valamint Binder Károly növendékeként tanári diplomát szerzett. Korán elért sikerei ellenére, mindig hangoztatta, későn érő típus. Az első önálló formációját elég későn, 35 évesen, 2005-ben alapította, triójában Egri János bőgőzött és Balázs Elemér dobolt, és ezzel a felállással jelent meg 2006-ban első, mindezidáig egyetlen saját lemeze is, „Everything I Love” címmel.

Ne feledjük azonban, a valóban kései zenekarvezetői bemutatkozás elsősorban a vendéglátóban itthon és külföldön eltöltött hosszú éveknek köszönhető, valamint annak, hogy közben nagyon sok kiváló muzsikus hívta játszani. Mivel ha kortársaink közül kihagynék valakit, megsértődne, ezért azok közül említek a teljesség igénye nélkül párat, akik sajnos már nincsenek köztünk: „Ablakos” Lakatos Dezső, Tomsits Rudolf, Lakatos 'Pecek' Géza, Babos Gyula, Jávori Vilmos, Pege Aladár… mindegyikük hatalmas inspirációt adott számára. Kitűnően illeszkedett bármelyik formációba, de valódi önmagát, saját zenéjét csak az elmúlt 6-8 évben találta meg. A nagyközönség is az utóbbi években kezdte megjegyezni az addig meglehetősen „underrated”, de szakmai körökben tehetségét mindig is elismerő, egyáltalán nem alulértékelt zongorista nevét. A zenésztársadalomban kivívott elismertségének köszönhető az is, hogy a felkértek közül mindenki örömmel elfogadta meghívását. Az elmaradt júniusi koncert után ismét összejött a népes sztárcsapat, és most november 7-én nagy szerencsére, színpadra is léphetett. A megélt 50 év élményeit a koncert kezdetén, és az átállások között az est konferansziéja, az ezúttal gitárját mikrofonra cserélő Halper László segített felidézni. Természetesen ő szólította színpadra, és mutatta be a formációkat, amelyek az ünnepelt pályafutása alatt a legmeghatározóbbnak bizonyultak. Ahogy a bevezetőben írtam, mindegyik zenekar zongoristája Pintér Zoltán volt.

A legrégebbi játszótársak közül a bőgős Gayer Ferenccel és a dobos Weszely Jánossal Pintér Zoltán a vendéglátós években is sokszor lépett fel. Zeller Trió néven álltak össze újra, elsőként Bronislaw Kapertől az „On Green Dolphin Street”, majd egy nem kevéssé híres standard, Victor Young szerzeménye, a „Stella By Starlight” következett.

A másodikként színpadra szólított kvintett neve az összes formációra ráillet volna az est folyamán. Az All Star Band öt csillagából kettő, László Attila és Gyárfás István, gitáron játszott, a további kettő, Berkes Balázs bőgőzött és Kőszegi Imre dobolt. Nekik is, akárcsak a többieknek, két szám jutott, előadásukban Sammy Fain „Alice In Wonderland”, valamint Richard Rogers „Have You Met Miss Jones” című kompozícióját hallhattuk.

Pintér Zoltán 2015-2019 között volt tagja a Magyar Jazz Szövetség elnökségének. Az ő ötletét felkarolva indította a szövetség az azóta is évenként megrendezésre kerülő, „Az Év Fiatal Jazz-zenésze” tehetségkutató versenyt, melynek főszervezője, és egyben zsűrijének elnöke is ő lett. A zsűri további két tagja is kitűnő muzsikus, így egy éven át a győzteseket a zsűri-zenekar kíséri az első, 2016-ban kiírt verseny óta, a fődíjhoz járó, szövetség szervezte koncerteken. Ennek a versenynek köszönhetően alakult meg a HunJazzFed Quartet, a szaxofonos Elek István, a dobos Bágyi Balázs, és egy kültag, a bőgős Oláh Péter közreműködésével. A szövetségi kvartett ezen az estén még egy szaxofonossal, Kollmann Gáborral kvintetté bővült, így nem csoda hogy szaxofonos szerzők műveiből válogattak. Választásuk Cannonball Adderley „The Sleeper” és John Coltrane „Grand Central” című remekművére esett.

A második részt a Pintér Zoltán Trió, a 2016-ban megújult első saját zenekar nyitotta. Négy éve a bőgős poszton Orbán György váltotta Egri Jánost, a dobok frontján nem történt változás, Balázs Elemér játszott. Joseph Kosma, azaz Kozma József örökzöldje, az „Autumn Leaves” és a „She’s Always With Me”, Pintér a feleségének írt kompozíciója hangzott el.

Szaxofonos szerzőktől válogatott az „Arthritis Quartet” is, hogy a 2017-ben rendezett „Az Év Fiatal Jazz-zenésze” versenyen a közönség díját elnyert Raboczki Balázs a hangszerére írt darabokban mutathassa be tehetségét. Phil Woods „Gunga Din” és Charlie Parker „Moose The Mooche” szerzeménye igazán testhezálló feladatot jelentett számára, amelyet bravúrosan oldott meg. A fiatalabb korosztálynak nagyszerű lehetőséget kínáló kvartettben Lakatos Pecek Krisztián bőgőzött, és Richter Ambrus dobolt volna, ha a koncert előtt le nem betegszik. Így a kicsit idősebb korosztályból a következő kvartett dobosa, Pusztai Csaba ugrott be helyére.

A következő négyes pedig a Kollmann Gábor – Pintér Zoltán Quartet volt, melynek már csak bőgősének nevét kellett kitalálni. Orbán György a helyes válasz. Ebben az évben alakultak, áprilisban, a járvány első hulláma idején lett volna a bemutatkozó koncertjük, de végül egy sokkal jobb időpontban, októberben a Magyar Jazz Ünnepe 2020 keretében debütálhattak. Két Pintér Zoltán szerzeményt adtak elő, a „Breakthrough” volt az első, a második pedig a „Parallaxis”.

Az est hetedik, utolsó fellépője a Pintér Zoltán Quintet volt, Pocsai Krisztával, Zana Zoltánnal, Orbán Györggyel és Balázs Elemérrel. Wandell Gray „Twisted” és Chick Corea „High Wire” című szerzeménye feldolgozásukban méltó befejezése lett ennek a jól szerkesztett, változatos, igazi jazzel telített születésnapi gálakoncertnek.

Magát leginkább a főáramlathoz tartozó, „mainstream jazz” világában otthonosan érző zongorista keze alatt elsősorban a leginkább jazz-szerű jazz világából válogatott standard kompozíciók csendültek fel, és ezt a világot hozta a pár saját szerzemény is. Hál’ Istennek a meghívott muzsikusok legtöbbje el tudott jönni a születésnapi koncertre, és a szigorú ülésrendet fegyelmezetten betartó közönséggel együtt ünnepelhették egy kiváló zongorista, zeneszerző és zenetanár, Pintér Zoltán 50. születésnapját!

Mi a jazz? – kérdezte egyszer valaki Louis Armstrongot, aki így válaszolt: „Jóember, ha ezt kérdezned kell, sosem fogod megtudni!” Ha engem kérdeznének, magam sem tudnék bővebb választ adni, ezért kézen fognám, és magammal vinném Pintér Zoltán legközelebbi koncertjére. Szerintem már az első szám után érteni fogja a lényeget. Remélem, ez hamarosan megvalósulhat!

 

Fotó: Somogyvári Péter
Budapest Jazz Club, 2020. november 7.