Jazz koncertek - Jazz Concerts in Hungary

H K Sze Cs P Szo V
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30

A hálaadás estje

2020. augusztus 13.

A márciusban elrendelt korlátozások enyhítése óta a BJC, az Opus, az iF, és a Jedermann után, hétfőn a Nyitott Műhelybe is visszatérhetett az élőzene. A koronavírus miatti csend a kultúra 18 éve önerőből működő Ráth György utcai bázisát is válsághelyzetbe sodorta, az alapító, egyszemélyes üzemeltető, programszervező, vendéglátós feladatokat ellátó, egyszóval mindenes Finta László ezért adakozásra kérte a törzsközönségét, és az alkalmanként idelátogatókat. Azokat, akiknek hétről-hétre fontos volt, hogy a főként a marginális kultúrába sorolt irodalmi estek, filmvetítések, koncertek, képző-, és fotóművészeti kiállítások után, még egy kicsit tovább maradva, családias légkörben megvitassák egymás közt az alkotókkal a látottakat, hallottakat, és akiknek ezek a mára kissé furcsának tűnő tevékenységek életük fontos részévé váltak.

 Az első segélykiáltás még nem sokkal az indulás után lett közzétéve, amikor bizonyos Pallai - Kerekes páros alkotta Harmónia Jazzműhely beindította koncertsorozatát. Meg kellett oldani a klub hangszigetelését, mivel a szuterén fölött lakók elsősorban a zenei programok miatt panaszkodtak, és szorgosan beadott feljelentéseik már-már a bezárattatással fenyegettek. Az akció még jóval a Facebook magyarországi elterjedése előtt, bármily hihetetlen, sikerrel járt, Pallai Péter e-mail üzenetei sokakat mozgósítottak, a pénz összegyűlt, és a milliós nagyságrendű hangszigetelés elkészült. Immár zavartalanul zajlott tovább az élet, profilunkhoz hűen, a jazzre koncentrálva, megfordult itt a hazai jazzélet színe-java, és ezért Finta Laci a mai napig is hálás, az azóta a BJC-ben otthonra talált Pallai segítségéért. A második segélykiáltás már nem a beinduláshoz, hanem hosszú idő után, most a túléléshez kellett. Mivel Fintára egyáltalán nem fogható rá, hogy ok nélkül farkast kiállt, a pénz másodszorra is összegyűlt, legalább annyi, hogy a krízis utáni első lépésekhez elég legyen. Ennek örömére “fellélegzés” mottóval egyből koncertet hirdetett, HUNGARO-LATINO MULTI JAM címen, hogy valamiképp köszönetet mondhasson azért, hogy a hely tovább élhet. Mint ahogy Facebook posztjában írta, ő is ajándékba kapta ezt az elképesztő összeállítású koncertet Lantos Zoltán barátjától, és azt gondolta, ez az, amit tovább kell ajándékoznia. Cenzus nem volt, de ahogy hozzátette, ha valaki a továbbiakban is támogatni szeretné a helyet és a fellépőket, az elé sem gördülhetett semmiféle akadály, minden adomány továbbra is jól jön a nehéz idők után.

 Miután az érkezők újra belakták a helyet, és jószerint mindenkinek mindenkitől jutott legalább egy kedves mosoly, elkezdődött a koncert, és az elsőként eljátszott Gretchen Parlato szerzemény, a „Henya” után Lantos Zoltán meg, illetve bemutatta az ajándékot, az estre szervezett formációt. Udvariassági sorrendben először a két venezuelai vendéget, a New York-ban élő Juancho Herrera Rey gitárost, majd a Barcelonából érkezett Roberto Castillo ütőhangszerest, és végül kiváló gitárosunkat, Bende Zsoltot.

A két, számomra ismeretlen latin-amerikai muzsikusról megtudtam, hogy a bostoni Berklee College of Music hallgatóiként évfolyamtársai voltak Bende Zsoltnak, és előzőleg pár alkalommal már felléptek Zsolttal különböző klubokban. A hírük Lantos Zoltánhoz is eljutott, aki viszont most játszott velük első alkalommal, de teszem hozzá, ez egyáltalán nem hallatszott, mindannyijuk profizmusának köszönhetően, egy régen összeszokott zenekarként szólaltak meg. A profizmuson kívül persze kellett az egymásra hangolódás, az egymás kultúrájára való ráérzés, ami ahogy ez a koncert is mutatta, a zene nyelvén nem ütközik akadályokba. A folytatásban, ahogy Lantos Zoltán felvázolta a repertoárt, hallhattunk standard feldolgozásokat, magyar és latin gyökerű, valamint a kettő ötvözetéből született adaptációkat, és az 5+16 rezonáns-húros taranginit a hangszerállványon látva, biztosak lehettünk, hogy Indiába is eljutunk majd. Ez a gyanúnk hamar beigazolódott, a tarangini lekerült az állványról, és Lantos Zoltán Roberto Castillo ütőssel duóban bemutatta India varázsát, melyet a Shakti koncertlemezén hallható ováció fogadott.

Az Ensemble of One relaxációs lemezéről válogatott „Falling Glace” újra négyesben hangzott el, és az első rész végére egy énekesnővel is bővült a formáció. A Postás Zeneiskolában végzett, 2010 óta New York-ban élő Pankovits Nikolett nemrég Amerikában megjelent, „River” című, egyedi hangzásvilágú lemezéről fűzött össze pár dalt. A kint élő magyar énekesekkel és jazz zenekarával felvett, öt magyar népzenei tájegységet kortárs egyedi hangszerelésekkel, és latin-amerikai ritmusokkal ötvözött lemez anyagát a Carnegie Hallban mutathatta be. Az új, Nikolett Pankovits Sextet & The River Voices projekt a tősgyökeres New York-i közönség előtt sikert aratott. Én ezen nem igazán csodálkozom, mert nem akart a tengerbe vizet vinni, feketébb hangon énekelni az ott születetteknél, azt adta, ami ott nincs, és az külön öröm, hogy ezt az otthonról hozott csomagban találta meg. A csokorba válogatott dalok a Nyitott Műhely közönségét is megnyerték, és már az első rész végén rácsodálkozhattunk, hogy India, a Gyimes völgye, az Orinoco-medence, és New York nincs is olyan távol egymástól.

Bende Zsolt egyelőre még címet sem kapott, új szerzeményével kezdődött a második rész, majd hegedű nélkül, trióban a „Beatrice” következett, amibe végül a ritmusszekciót erősítve Lantos Zoltán is beszállt. A hegedű Coltrane Lantos féle, „Impressions” feldolgozásában viszont nagyon fontos szerepet kapott, ahogy ezt az általa szívesen játszott művet előzőleg különböző formációkkal is hallhattuk. Az egy hangra írt szamba, azaz a „One Note Samba” Roberto Castillo perceit hozta. A közönséget két részre osztva kezdte énekeltetni, majd mikor ez összejött, szabad kezének ujjaival mutatta, hányszor ismételjék a felek a szerencsére nem túl bonyolult szöveget. Ebbe végül a közönség lelkes buzdítása közepette a teljes zenekar is beszállt, és igazi fiesta hangulat alakult a széksorok között.

A koncert végére visszatért Nikolett, és nem jam a jam, ha nem szállnak be, elsőként egy fiatalember, a Budapesten ütős kurzust is tartó, Roberto Castillo növendéke, Bánfalvi Szabolcs kapott lehetőséget. Nikolett továbbra is a „River” dalaiból válogatott, melyek gyökerét a gyerekkorában megismert, élete részévé vált tradicionális népdalok adták, és kint jött rá, még rengeteg bennük a felfedezni való. Mint később elmondta, szerinte minden embernek külföldre kellene mennie egy időre, hogy egy másik nézőpontból láthasson rá az életére, és megtanulja értékelni gyökereit, azt, amiben felnőtt. A közönség most is lelkesen fogadta Nikolett feldolgozásait, amelyek hangszerelésébe, a fentebb említett beszélgetésünkből, és a lemezborító alaposabb áttanulmányozása után kiderült, a lemezen is játszó Juancho Herrera Rey besegített. Ez persze nem véletlen, Nikolett ugyanis egy esküvőre utazott ki New York-ba, és ott ismerte meg a szintén meghívót kapott gitárost. Az ismeretségből szerelem szövődött, amelyet egy év múlva házasság követett. Gyakran látogatnak Budapestre, ez a látogatásuk azonban a vírushelyzet miatt a tervezetnél hosszabbra fog nyúlni, egyelőre az Egyesült Államok a legfertőzöttebb országok között szerepel. Roberto Castillo is hasonló okból hosszabbította meg itt tartózkodását, így végre valami pozitívum is adódott a vírus okozta tragédiák között. No, de jött a ráadás, egy Algériából érkezett vendég köszöntésére arab-andalúz zenébe kezdtek, majd akadt még bátor jelentkező, egy Venezuelában született, de már Budapesten élő hölgy latin szerelmes dalával zárult a sok örömöt hozott koncert.

A Finta László koncertmeghívójában írt „családias hangulatú multi-kulti” összejövetelen ez az alkalmi formáció olyan zenét mutatott be, amelynek dallamai valahol mélyen ott lappanganak bennünk az idők kezdete óta, de valahogy nem halljuk meg, csak ha valaki segít a felszínre hozni. Ezen az estén Lantos Zoltán, Bende Zsolt, Juancho Herrera Rey, Roberto Castillo, Pankovits Nikolett segítségével meghallhattuk ezeket a különböző helyről érkező, de végül egybe folyó hangokat. A hálaadás, a “fellélegzés” után a hivatalosnak kinevezett évadnyitó koncert majd augusztus 31-én lesz, és a Juhász Gábor - Lantos Zoltán Duó lép majd fel. Addig is, a Nyitott Műhely különböző rendezvényein az adakozás folytatódhat!

Nyitott Műhely, 2020. augusztus 10.

Fotó: Somogyvári Péter