Jazz koncertek - Jazz Concerts in Hungary

H K Sze Cs P Szo V
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30

Igazi klubhangulat az Opusban / A Hajdu Klára Quartet fergeteges koncertje

2020. augusztus 05.

Aki figyeli koncertbeszámolóinkat, az emlékezhet rá, hogy július első napján nyitott az Opus Jazz Club a vírusjárvány első rohama után. Magam is jelen voltam a Borbély Műhely emlékezetes fellépésén, és Somogyvári Péter remek beszámolója írásban és képekben elmeséli az ott történteket. Nos, a hónap utolsó napján, pénteken este pedig az új dobossal bemutatkozó Hajdu Klára Quartet zárta a forró hónapot nem kevésbé forró hangulatú koncerttel.

Hajdu Klára kedvenc jazzdíváim legszűkebb köréhez tartozik, pedig énekesnő dömping van kialakulóban az utóbbi években. Már nem is emlékszem mióta csodálom művészetét, persze ez nem „kunszt” egy ilyen régi évjáratú „hivatásos jazzrajongó” esetében. Eddigi pályájának egyik leginkább emblematikus szakaszát Klára a BEG, azaz a Balázs Elemér Group hölgy-énekeseként élte meg. 2012 óta vezeti saját kvartettjét (ez részben fedésben volt a BEG-nél eltöltött időszakkal). Sokoldalú tevékenységét felsorolni sem könnyű: zeneszerző, szövegíró, de menedzsere és producere is együttesének. A jelenlegi felállású formációban az énekesnő mellett Cseke Gábor zongorázik, Soós Márton bőgőzik, a dobok mögött pedig a most bemutatkozott Richter Ambrus ül.

A szegedi kislány egy zeneszerető műkedvelő családba született.  Édesanyja gitározott és énekelt, édesapja pedig dobolt. (Innen datálódik Klára vonzalma a dobhoz, olyannyira, hogy egy időben dobos akart lenni.) Jól jött Jugoszlávia közelsége, mert rengeteg licenszben kiadott amerikai jazzalbum került a lemezjátszóra otthon. Unokatestvére, a kitűnő szaxofonos Dennert Árpád tanácsát követve a kőbányai zeneiskolát célozta meg, de helyhiány miatt Fehérvárra iratkozott be. A többi már történelem, ahogy mondani szokás. A legfontosabbak: csaknem tíz év a BEG-ben, számos koncert itthon és külföldön, négy nagysikerű lemez.  Mióta „önállósította” magát három lemezalbuma született: a Come with Me, majd a Chet Baker emlékére rögzített  Plays Standards, valamint egy duó felvételsorozat, a kvartett korábbi zongoristájával, Oláh Krisztiánnal Deep in a Dream címmel.  Kláránál minden együtt van, ami egy vérbeli jazzénekesnőnél kívántatik: szép hang, jó megjelenés, remek időérzék, kifogástalan nyelvtudás és szövegmondás, kedves attitűd, könnyed kommunikációkészség. (Csak halkan jegyzem meg, hogy valamelyik a sok közül szinte minden hazai énekesnőből hiányzik. Nos, Kláránál mindez együtt van.) Emellett koncertjeit a remek muzsika mellett az a – kis hazánkban teljesen szokatlan – gyakorlat is jellemzi, amely igazán családiassá teszi a légkört, hogy ő nem csupán felkonferálja a számokat, de kötetlenül és közvetlenül mesél is azokkal kapcsolatos mondanivalójáról. Nem „jópofáskodik”, hanem tényleg érdekes információkat közöl, kedvesen, mosolygósan.

Az indító standard, a „The Good Life” azonnal megalapozta a jó hangulatot.  Jó illusztráció arra, hogy a jól sikerült dalok, milyen remek alapanyagot jelentenek a jazz-vokál számára. is. A szerző egy, a 60-as években rendkívül népszerű francia pop sztár, az énekes-gitáros Sacha Distel (mellesleg éppen ekkoriban élt együtt Brigitte Bardot-val) volt. Angol szöveggel talán még jobban is tetszik a magamfajta anglomán jazzbarátoknak. Az 1962-ben született dal már a következő évben nagyon népszerű volt Amerikában Tony Bennett előadásában. Már ebben a számban megmutatták „oroszlánkörmeiket” a zenészek is. Cseke Gabi káprázatos zongorajátéka a klub Fazioli hangszerén, Soós Marci szépen felépített bőgőszólói és Richter Ambrus szenzitív kísérete tökéletesnek volt mondható. Ami szintén nagyon tetszik a Hajdu Klára Quartet szereplése alkalmával, hogy az énekesnő nagy teret enged az instrumentális játéknak, pedig előadása lebilincselő, és még scattelése is igen ízléses, mértéktartó. Előadását bátran nevezhetjük a szépség esztétikájának!

A második szám Klára debüt-albumának címadó dala, a „Come with Me” volt, Soós Marci kompozíciója, Klára kitűnő angol szövegével. Mint elmondta, a karantén idejét arra használta, hogy dalszövegeket is írt. Ha már Marci dala volt, akkor egy parádés bőgőszóló is sorra került.  Klára „I Don’t Want to Lose My Faith in You” c. szerzeménye következett szédületes triójátékkal. Mint megtudtuk, készül az új lemezük, amin ez a szám is rajta lesz. A Queen legendás énekesének, Freddie Mercury-nak „Love of My Life” c. csodaszép balladája után a „You’re Gonna Rise”, Klára és párja, Szakonyi Milán szerzeménye zárta a félidőt.

A szünet után Cole Porter lendületes „All of You” c. sztenderdjével startolt a második szett, ami igazán hatásos műsor-indítónak bizonyult. Másodikként Steve Kuhn különleges „Saga of Harrison Crabfeathers” c. szerzeményét hallhattuk Cseke Gabi hangszerelésében. Klára első lemezén közreműködő Lamm Dávid gitáros „In Vain” c. száma következett, amihez Dávid írta a szöveget, és szerepel az albumon is. Ezt a magyarul előadott „Nyár” c. szám követte, majd egy „ősbemutatónak” lehettünk tanúi. Cseke Gábor, aki a Modern Art Orchestra zongoristája, igen termékeny zeneszerző is. Nos, ahogyan Klára elmondta, jelen volt a Gábor szerzeményeit bemutató MAO koncerten és elhatározta, hogy a „Cloud Chaser” c. dalhoz szöveget ír és felveszi repertoárjára. Ez is a karantén kényszerpihenő pozitív hozadéka, mégpedig igazán meggyőző hatással… Végül a közkedvelt Gershwin örökzöld, a „But Not for Me” zárta (volna) a forró hangulatú koncertet, de Klára még előadta „Lullaby” c. balladáját, aminek mind a zenéjét, mind pedig a szövegét maga írta. (Állítom, hogy Bill Evans-i kvalitású darab.) Méltó befejezése volt az emlékezetes estének!

Nagy élményben volt tehát része az „élő” zenére egyébként is kiéhezett jazzbarátoknak ezen a forró júliusi estén. Négy nagyszerű hazai művész ismét bebizonyította, hogy az élő zenét, a közönség jelenlétében születő produkciót semmi sem pótolja!  

 

Opus Jazz Club, 2020. július 31.

Fotó: Irk Réka