Jazz koncertek - Jazz Concerts in Hungary

H K Sze Cs P Szo V

Új jazz klub a dél-budai régióban – Törökbálinton

2019. február 02.

Egy új jazz klub indítása mindig sok izgalommal jár. Nem tudja a szervező, hogy lesz-e rá igény, eléri-e a zenét szeretőket, jó helyen és jó időben nyílik-e a klub, nem üti-e hasonló program a környéken a megnyitót? Törökbálinton a felsoroltakból több kérdésre is tudtuk már a választ. Mert az Érdi Jazz Fesztivál miatt, - ami kevesebb mint 10 km-re van csak a klubtól, - tudtuk, hogy van egy jazz kedvelő bázis, aki a két jazzfesztivál között is szeretne igényes jazz zenét hallgatni. Nincs messze Budapesttől Törökbálint, de annyira pont nagy a távolság, hogy ha van jó program a fővárosban és ebben a dél-budai régióban is, akkor a közelebbi jót választják a környéken élők (ez vonatkozik Dél-Budára is). Az idei zord téli időjárás is megkegyelmezett nekünk, nem volt méteres hó vagy jégpáncél az utakon, ami mi tagadás nem szokatlan ezen a vidéken. És hát a legnagyobb vonzerőt se hagyjuk ki, mert akik az ingyenes koncertet elvállalták, azok a jazz zene kulcsfigurái: Binder Károly, Borbély Mihály, Juhász Gábor, Elek István, Weisz János, Gyárfás István, Varga Gábor, Kelemen Angelika, Gayer Ferenc, Dorogi Ákos, Weszely János, Rozbora Ádám.

A törökbálinti jazz klub művészeti vezetője Binder Károly zongoraművész, akit szerintem nem kell bemutatnom a JazzMa olvasóinak. Aki a jazz klubban rációt látott, az a Munkácsy Mihály Művelődési Központ (vagy egyszerűen a Törökbálinti Művház) igazgatónője, Papp Edit volt.
Mindannyian szerettük volna, ha egy igényes jazz klub nyílik, ami az egyetlen ebben a régióban, ahol a jazz irányzatok sokféleségét be lehet mutatni. A nyitó koncertet úgy gondoltuk, hogy jótékonysággal kötjük össze, mert szeretnénk, ha a klub hosszú távon működne, és mivel a művészeti vezető  egyben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazz tanszékének a vezetője, adódik a gondolat, hogy megismertessük a fiatal generációval is a jazz kedvelő közönséget, és meg tudjunk hívni minden alkalomra egy-egy tehetséges egyetemistát.

Egy nagyon jó hangulatú és rendkívül sokszínű koncertet hallhatott a szépszámú (majdnem 100 fős) közönség, akik között Törökbálint polgármesterét is üdvözölhettük. A quartetek standard-eket adtak elő, a duóban és szólóban színre lépők pedig saját számokat. Kelemen Angelika zenekara kezdte a játékot jó kis swing zenével. Egy Louis Jordan számmal indítottak, az „Is You Is or Is You Ain’t My Baby” számmal, majd jött a „Black Coffee” sokszor hallott standard, mégis egész más felfogásban adta elő Angelika zenekara. Angelikának szép, mély orgánuma van, a mindig tiszta énekét jó hallgatni. A zenekar tagjai teljes mértékben segítik az énekest, viszont a szólókban mind a zongorista Dorogi Ákos, mind a bőgős Gayer Ferenc kiteljesedhetett, a dobos Weszely János pedig nem hivalkodva, biztos ritmus szekciót adott ebben a quartetben is és Elek István kvartettjében is.  Angelikáék már ebben a hónapban, február 22-én újra színpadra lépnek.

A következő produkció Binder Károly és Juhász Gábor duója volt. Róluk többször írtam már. Ezen a koncerten inkább a pörgősebb számok kerültek előadásra. Juhász Gábor sokszor rockosra vette a szólóit, Binder Károly pedig olyan virtuóz improvizációkat adott elő, amit eddig még nem hallottam tőle. Felváltva szóltak Binder és Juhász Gábor számok, a „Meghajtom a fejem”-től egészen „Kenny Wheeller”-ig. Velük Törökbálinton legközelebb április 26-án találkozhatnak.

 

Ezután saját szóló zongora kompozícióját adta elő Varga Gábor, amin ugyancsak nem unatkozhatott a közönség, mesteri futamokkal ajándékozott meg minket. Varga Gábor, kvartettjével tér vissza június 20-án.

Ismét Binder Károly lépett színpadra, mégpedig akivel már több évtizede játszik együtt, Borbély Mihály szaxofonossal. Három számot játszottak Binder Károlytól. Nagyon jól szólt együtt a két hangszer, és mindkét művész erős  improvizációval nyűgözte le a hallgatóságot, amit a közönség óriási tapssal, bekiabálással honorált. Ők quartetté bővülve május 24-én fognak újra a jazz klubban zenélni.

Végezetül, de nem utolsó sorban Elek István és zenekara lépett a színpadra. Az állandó zenekari tagokból csak Weisz János tudott eljönni, Gayer Ferencet kérték meg, hogy bőgőzzön és Weszely Jánost, hogy doboljon. Viszont egy nem állandó, de sokszor részt vevő bozontos hajú, kalapot viselő, piros cipős gitáros ott volt, mert felajánlotta a segítségét. Ő pedig nem „A világ második legjobb gitárosa”, hanem Gyárfás István „Gyafi” volt. Duke Ellington híres standardjét adták elő, az „In a Mellow Tone”-t. Már tudjuk, hogy ha Elek István és Gyafi egy színpadra kerül, akkor nagy mókázás várható, de persze a bravúros improvizációk is nagy tapsot hoztak nekik. Ezután csatlakozott hozzájuk Rozbora Ádám egyetemista, - a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatója, aki felajánlotta segítségét a jazz klub létrehozásához,- így a trombitással szextetté kibővült zenekarral Harry Warren híres számát adták elő, a „There will Never Be”-t. Hárman kezdek szólóval, csak később csatlakozott hozzájuk a zenekar. Érdekes hangzásvilágot hoz létre mindig, ha egy szaxofon és egy trombita szólal meg egyszerre, mintha kicsit versenyeznének, melyik hangja jut el előbb a hallójáratomig. Jó kis együtt zenélést adtak elő. Ezután az utolsó számban Ádám helyett Borbély Mihály lépett színpadra újra, ahol szaxofon párbajra hívták egymást Elek Istvánnal, és egy igazi örömzenével zárták a jótékonysági koncertet. Elek István kvartettje március 29-én fog újra Törökbálintra érkezni.

 

Azt hiszem és remélem, hogy a közönség nem bánta meg, hogy jazz zenével töltötte a hideg pénteki estéjét, és hírét viszik az új klubnak.

 

Azt is le kell írnom, hogy nem egyszerű három hét alatt megszervezni egy jazz klubot, főleg ilyen neves fellépőkkel. Sokan jelezték, hogy segítenének szívesen, de más koncertek miatt nem tudnak eljönni. Volt néhány lemondás is, mikor kiderült, hogy a jótékonyság minden oldalról feltételezhető, ami szomorúsággal töltött el, mert úgy gondoltam, ha én ingyen dolgozom a jazzért, a zenészektől is elvárhatom, hogy az értük létrehozott klubot segítsék, de a legmélyebb ponton hívott Gyafi (Gyárfás István), hogy igaz ő nem fog játszani a zenekarával ebben a fél évben, mégis szívesen gitározna. Tehát mindenkit bíztatnék, ha van lehetősége és egy kis ambíciója, hozzunk létre jazz klubokat, lesz segítség a jazz zenészek oldaláról is, mert nagyon megfogyatkozott az utóbbi években azon helyek száma, ahol jazz zene szól élőben. Márpedig az élő zenénél nincs jobb!

 

Fotó: Irk Réka, Lázár Miklós

Törökbálinti Jazz K lub, 2019. február  1.