fbpx

Kőszegi Imre: 75 évből 70 a dob mögött

2019. december 06.

Ma 75 éves Kőszegi Imre, a magyar jazzdobosok doyenje, a közép- és az új generáció dobosainak atyamestere. Élete átíveli a magyar jazz első virágkorát és továbbra is központi szerepet játszik mindabban, ami a műfajban ma történik. A Magyar Jazz munkatársával, Pallai Péterrel próbálja most áttekinteni életének és munkásságának eddigi háromnegyed évszázadát. Péter Londonból kérdezgetett a Messengeren keresztül, ami megmagyarázza a nem éppen hi-fi minőségű felvételt, de a lényeg Kőszegi Imre mondanivalója.

Pallai Péter: Mi indított ennek a hangszernek a szeretetére? 

Kőszegi Imre:   Én ezen azóta gondolkodom, és nem jöttem rá. Tudniillik a környezetemben nem hogy dob nem volt, de fűtés sem a háború után. Valahogy elkezdtem zörögni, mint minden gyerek. Ezt szerettem volna folytatni. Ugyan volt egy zongora a lakásban, amit nem lőttek szét teljesen, és a szüleim gondolták, adott a hangszer, nem kell venni mást. Gondolták, hogy valami érzékem van a zenéhez, legalábbis a ritmusérzékemre felfigyeltek. És akkor tanítattak zongorázni egy pár évig, de én folyamatosan a dobra vágytam, noha akkor még nem láttam dobost az életemben. Televízió nem volt, kiskoromban nem vittek olyan helyekre, ahol táncoltak, ahol dob volt. Cigányzenekart láthattam és ott a cimbalmot figyeltem, mert végeredményben az is ütőhangszer. Aztán az úttörőknél kisdobos lettem. Ott kaptam pergődobot, az volt életemben az első, ami már ütőhangszer volt, de az sem volt nagyon komoly. Aztán 12-13 éves lehettem, mikor végre egy szerelést kaptam. Vasból volt ugyan és emlékszem, hogy daruval hozták be a lakásunkba. De úgy örültem és úgy szerettem, hogy az már egyáltalán nem számított.

 

Pallai Péter: Autodidakta alapon kezdtél, de később kik tanítottak? 

Kőszegi Imre:  13-14 éves koromban játszottam már nagyobb fiúkkal. Hallottam és megjegyeztem táncszámokat a rádióból.  Ugrai Laci, aki a Holéczy Ákos együttesében trombitált, ő, már  elvitt engem játszani. Eleinte nem tudtam mi az improvizáció, de ezt lassan megtanultam.  Akkor még csak az OSZK Stúdió létezett, ahol ilyesmit lehetett hallani, ahol tulajdonképpen vendéglátós zenészeket képeztek.  Konziba is jártam különben rövid ideig, de nem végeztem. Pár hónapot jártam, Schwartz Oszkárhoz, aki nagyon híres klasszikus ütős volt, nála tanultam. Aztán a Hontik Ivánnál,  Bányai Lajosnál  és a Hot Kleinnél, igazi nevén Kárpáti Józsefnél is tanultam.  Nagyszerű dobos volt, a Vidám Színházban játszott, de ő már igazi jazz zenész volt. Lényeg az, hogy tanultam, ahol tudtam, de ami az igazi tanulás jóval később jött. 16-17 éves koromban bekerültem a Magyar Revü Tánczenekarba, ami a ’Chappy’ zenekarnak az utódja volt.  A háború után a Cziffra György is ott zongorázott. Ott kaptam először piros szmokingot, igaz, hogy a Studio 11 levetett szmokingjait vették át, és nekem pont a szaxofonos, Nagy Marcié jutott, aki egy nagy darab bokszoló volt  és a térdemig ért, de ezzel együtt nagyon büszke voltam rá.

 

Pallai Péter: A jazz óriások közül kik voltak rád nagy hatással? 

Kőszegi Imre:   Elsőként mindenképpen Oscar Peterson és természetesen Charlie Parker, de később megszerettem a fiatalabb generáció nagyjait is. A dobosok közül Philly Joe Jonest, Roy Haynest, Louis Hayest, Billy Higginst és Billy Cobhamet vallom mestereimnek - és még sorolhatnám.

 

Teljes interjú, képekkel, koncertfelvétellel:

 

Jazz koncertek - Jazz Concerts in Hungary

H K Sze Cs P Szo V
© 2019-24 MagyarJazz / Jazz.hu szakmai jazzportál, szeretett műfajunk, a JAZZ szolgálatában. All Rights Reserved. • Készítette és kiadásért felelős személy: Irk Réka • Kiadó: Jazzponthu Kulturális Alapítvány • 1122 Budapest, Maros u. 28. • Adószám: 19345684-1-43
Az alapítványnak adományt az alábbi bankszámlára köszönettel fogadjuk: 10700770-73692180-51100005