koncert

Jazz koncertek - Jazz Concerts in Hungary

H K Sze Cs P Szo V
7
Dátum : 2019. dec. 7.
24
25
26
27
28
29
31

Apropó Chameleon

2019. november 15.

Győr népszerű jazzklubja a belvárosában tulajdonképpen tökéletes példa a kaméleonra. Ha létezne Rómer-ház minden korszakáról film, és azt gyorsítva lejátszanák, egy elegáns belvárosi épülettel kezdődne a mozi, aztán évtizedekig kihasználatlanul álló a patinás épületet látnánk, amit hagynak szép lassan lepusztulni. De a Mediawave fesztivál vezetősége anno fantáziát látott a remek helyen álló ingatlanban. Miután kaptak rá pénzt is, egy modern közösségi térré alakították mozival, koncert- és kiállító teremmel. A fesztivál aztán az avantgárd és hippi feelinggel az Édentől keletre költözött, és az újrahasznosítás szellemében megörökölte az épületet a Rómer Múzeum.

A Rómer pillanatok alatt újra életre kelt, a győri bulinegyed fontos navigációs pontjává vált: art mozi, előadások, kiállítások és exkluzív koncertek helyszíne lett beszélgetős belső udvarával, hivatalosan biztosan nem így hívják, de egy barátságos kocsmával az előtérben. Most is itt futottam össze Fülöp Péterrel, aki régóta a helyi jazz események koordinátora, hajdan fontos szerepet játszott a Szabados-szemináriumok győri megrendezésében. (Erről írtam a Szabados György hivatalos honlapján olvasható tanulmányt.)

Ahogy egy bár fontos „tartozéka” a tévedésből mixernek nevezett bartender, aki elkészíti az italokat és szórakoztatja a vendégeket, ugyanolyan nélkülözhetetlen egy jazzklubba egy barmaid (ez a fogalom női megfelelője), aki ráadásul jazz-mixológusi végzettséggel is kell rendelkezzen, hiszen a műsor összeállításához jól kell ismernie a jazzt és a közönségét is. Csurák Erzsébet két éve sikeresen állítja össze a kínálatot, amire a közönsége vevő. A klub töretlen népszerűsége ezt jelzi. Az idei ősz a crossover jegyében telik a Rómer Jazz Klubban. Most szerdán zenélt a Chameleon Jazz Band, aztán érkezik a Szendőfi Péter jegyezte Fusion Group, majd az Eastern Boundary, akik bátran kísérleteznek a zenei világok ötvözésével. James Bond örökbecsű figyelmeztetését komolyan véve: „rázva és nem keverve” készülnek a koktélok.

Szerdán este a Chameleon koktél került a pultra, pohárba tett banánszeletekkel, az erre öntött, előtte összemixelt Blue Curacao-val és Cointreau-val (narancs likőr), banánlével és kókuszdiókrémmel. Egy igazi műalkotás, ha jól csinálják. Színpadra lépő Chameleon Jazz Band zenéjében az összetevők: a funk, a soul, a jazz és némi rock. Maceo Parker Paloznakon a nyáron megmutatta, hogy szól ez funky alapokon kiválóan, Gregory Porter előadta ezt úgy, hogy a soul, a spirituálé és a blues domináljon benne.

A jazztől nem idegen a kaméleonság. Mikor ma valaki kijelenti, hogy nem szereti a jazzt, mindig azt kérdezem: melyiket? Ha a Chameleon zenéjének forrását kutatjuk, jó száz évet kell visszamenni az időben. A jazz a bárok és mulatók muzsikája volt a 20-as 30-as évek Amerikájában. Szórakoztattak és népszerűek akartak lenni. Az amerikai szakírók még ma is elvitatkoznak azon, hogy Frank Sinatra például jazz énekes volt-e? A legszellemesebb válasz számomra az volt, mikor valaki visszakérdezett: „Does it snow in Vail?” (A Vail egy Coloradoban található hegyvonulat, ami az egekbe nyúlik, és vannak síelésre alkalmas havas lejtői és száraz szurdokai.) Mégis mindenki azonnal rávágja, hogy igen, havas. Count Basie, Miles Davis vagy Lester “Prez” Young elismerte, Sinatra frazírozása, zenei érzékenysége és ritmusérzéke rendkívüli, tud jazzt is énekelni. Ha akarja, a swingelése kiváló. Ettől kezdve csak egy kérdés van: az adott produkcióban mi dominál?

A Chameleon Jazz Band kaméleonságát Bálint Rezső harsonás garantálja, aki a klasszikus zene felöl érkezett a jazzbe. Otthonosan mozognak a swing világában, a latin vonal is megy nekik, ha gitárossal lépnek fel, és a jazz-rock hagyományos hangzását is tudják prezentálni. Mint most. Így aztán masszív groove-os alapokon szóltak a dalok, amit Telek Attila a dobokon és ezen az estén alkalmilag a kvartettbe beugró Szentgallay György „milleres” basszusgitár játékával megteremtett. Birinyi Márk Ádám a billentyűkön alá tette a swinges hangzatokat. Itt a zene szövetébe öncélú szóló nem fér bele, de az intenzív hangzás megtartása mellett minden zenész hangszerén a dallamjáték ráeső részében a pozannal párhuzamosan, vagy felelgetve megmutathatja kvalitásait.

A műsor ehhez praktikusan lett összeállítva: a „Somewhere Over The Rainbow” nekem még nem annyira smooth-os, mint amennyire kell, de Sting „It's Probably Me” balladája abban a pillanatban izgalmassá válik, ha nem sima Em-ban indítják. Robbie Williams „Angels”-e vagy a névadó Hancock „Chameleon”-ja már masszívan szólt, és a saját szerzemények, a nyári csak klímával elviselhető melegeit megidéző „Heat”, vagy a vándorlás csábítását megéneklő „G43” jól passzolt a programba. Valószínűleg a most készülő Happy 2020 című tematikus műsoruk promócióját is jól szolgálta.

A kaméleon azért is hasznos, mert érdekességeket mesélhetsz róla partnerednek. Például arról, hogy képes hosszú ideig mozdulatlan maradni. Na, ez egy Chameleon koncerten a nézőknek biztos nem fog sikerülni.

 

 Fotó: Iván Csaba

Rómer Ház, 2019. november 13. 

 Következő koncert: https://www.facebook.com/events/2328989680748776/