koncert

Jazzkoncertek - Jazz Concerts in Hungary

H K Sze Cs P Szo V

A Rolling Stones a Dunakanyarban

2019. szeptember 26.

Ami a látnivalókat illeti, jöhetnének ők is. A rockzene halhatatlanjainak csarnokában magas polcra került együttes helyett azonban korábbi szaxofonosuk, Tim Ries látogatott Magyarországra. Egyhetes útja során fellépett Budapesten, és hangulatos este erejéig bemutatkozott a festői helyszínen fekvő nagymarosi V4 közönségének is.

Bevallása szerint Tim Ries harminc év alatt százszor járt Magyarországon, ami, akárhogy nézzük is, tekintélyes szám, de sajnálattal állapította meg, hogy ide még nem sikerült eljutnia.  Kapcsolata Balázs Elemér dobossal és az East Gypsy Band zenekarral hosszú évekre nyúlik vissza. Pártfogolásának és együttműködésüknek köszönhető a zenekar több amerikai útja, ami a tervek szerint a jövőben is folytatódik. Nagymarosra szeptember 25-én a Balázs József (elektromos zongora), Lakatos Pecek Krisztián (nagybőgő), Balázs Elemér (dob) és Czibere József (ütőhangszerek) összetételű együttes kíséretével érkezett. Bármilyen felállásban lép is fel, hamar nyilvánvalóvá válik, hogy Ries nagyra becsüli a magyar muzsikusokat, és élvezi velük a játékot.

A V4 viszonylag új helyszín Nagymaroson, üdvözlendő kezdeményezésként időről időre helyt ad a jazznek is. A kisvárosban üdítő lehetőségként hat az improvizatív zene megjelenése. Erre az estére is megtelt a hely terasza; Tim Ries neve és a koncert elején bejelentett Rolling Stones-program csak fokozta az érdeklődést.

Az este alkalmi jellege ellenére a muzsikusok nem vették félvállra a fellépést. Sőt, nagy örömüket lelték a közös muzsikálásban. Balázs József zongorista a témáknál és az akkordoknál ugyan rajta tartotta szemét a számára vélhetően újszerű Stones-dalok kottáin, de rögtönzéseiben, amire Ries bőven hagyott helyet, szabadon engedte a fantáziáját. Remekül kiegészítette egymást Balász Elemér és Czibere József kettőse is; ütőhangszeres kiállásaik lendületet vittek az egyébként is dinamikus zenébe.

S hogy milyen Rolling-számok hangzottak fel az este? E sorok írója a jeles brit együttes korai időszakának ismerőjeként is csak idővel fedezte fel a nyitó számban a „Honky Tonk Woman” dallamát. Jött a többi, a „Ruby Tuesday”, a „Street Fighting Man” és végül az „I Can’t Get No Satisfaction”; mind jazzes változatban. Az első számban a bluesos jelleg került előtérbe, a „Street Fighting Man” pedig brazil ritmussal és lüktetéssel szólalt meg. Bárhogy is, az áriratok/értelmezések a tenor- és szopránszaxofonon játszó Ries keze nyomát, a jazz jegyeit viselték magukon.

Az élvezetes estében a zenészek és a közönség egyaránt örömüket lelték. Utóbbiak szívesen hallgatták volna tovább az örömzenélést, de be kellet látniuk, hogy ennyire futotta a repertoár.   

 

Fotó: Turi Gábor és Palotai Misi
Videó: Palotai Misi