fbpx

Jazz koncertek - Jazz Concerts in Hungary

H K Sze Cs P Szo V
8
11
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31

A Magyar Zeneszerzők Egyesületének jubileumi koncertje a BJC-ben

Szombaton, október 30-án egy régen aktuális ünnepi koncertnek adott helyet a Budapest Jazz Club. A Magyar Zeneszerzők Egyesülete tavaly ünnepelte volna 30. születésnapját, ami az ismert okok miatt elmaradt. Ennek az évfordulónak megünneplésére gyűltek össze a zenebarátok szombaton este már 7 órakor, hiszen három formáció lépett a pódiumra a jubileumi koncert alkalmából: a Tommy Vig Quartet, a Binder & Borbély Duo és a László Attila Quartet.

Mindenekelőtt Hollós Máté zeneszerző, aki 25 éven át töltötte be az elnöki tisztet és tiszteletbeli elnöki címet kapott negyedszázados munkája után, üdvözölte a közönséget. Elmondta, hogy idén tavasszal új elnököt választottak egy másik Máté, Balogh Máté személyében, aki betegség miatt nem jelenhetett meg. „Jó az öreg a háznál!” – mondta humorosan és elindította a zenefolyamot.

Elsőként Tommy Vig együttesét üdvözölhettük a színpadon. Már a kvartett tagjainak ruházata is utalt az ünnepi eseményre: fekete öltözékben és tűzpiros nyakkendőben szerepeltek. De Tommy esetében ez az esemény dupla ünnepnek számított, hiszen aligha volt olyan év, amikor október 23-a közelében ne emlékezett volna a magyar forradalomra és szabadságharcra. (Tavaly például  okt. 17-én ugyanitt a BJC-ben mutatta be ezzel a kvartettel a „Forradalmi jazz” című öt tételből álló zeneművét, majd ezt okt. 22-én a Rádió 6-os stúdiójában rögzítették is. A koncertről mi is beszámoltunk honlapunkon 2020. okt. 23-án.)

Tommy röviden elmondta, hogy 18 évesen milyen nagy aktivitással állt a forradalom mellé és csak annak leverése után indult útnak, ami pontosan fél évszázadnyi amerikai tartózkodást hozott. De immáron 15 éve itthon él feleségével együtt és nagyon jól érzik magukat a szabad Magyarországon. Aktivitását egy új zenemű bemutatásával is bizonyította, ami éppen a forradalom leverését gyászolta, hiszen Nagy Imre november 4-ei, hajnali rádióbeszédére utalva a „Csapataink harcban állnak…” címet viselte. Kvartettjének tagjai most is a korábbiak voltak: Tommy vibrafonozott, dobolt és zongorázott, Zsoldos Béla a hatalmas üstdobokat szólaltatta meg, de ő is vibrafonozott, sőt a zongora mellé is leült, Csuhaj-Barna Tibor bőgőzött és Jeszenszky György dobolt. Az alkotás a kortárs zenei elemeket felvonultató, majd vérbeli jazzbe átmenő darab volt. Tommy a zongoránál megmutatta, hogy nem hiába érdeklődik a modern zene óriásainak tevékenysége iránt és kedvenc jazz komponistája is Thelonious Monk.  A hatalmas dobeffektusok (olykor Zsoldos, Jeszenszky és Tommy) azt az elkeseredett küzdelmet szimbolizálták, amelyet a magyar felkelők még napokig folytattak. Két dobszerelés is volt a színpadon, így Tommy – aki „csodagyerekként” dobolt, és egész zenei pályáján szívesen ült a dobszerelés mögé – ezúttal is lehetőséget kapott, hogy alkalmanként a három dobos egyike legyen. Csuhaj-Barna Tibor vonós szólója a fájdalmat fejezte ki, Jeszenszky Gyuri korrekt, megbízható, szenzitív kísérete most is nélkülözhetetlen volt.

A Monk iránti rajongás hozta a kvartett második számát, mert a Mester Rhythm-A-Ning c. kompozícióját adták elő, amelyben Tommy vibrafon-játéka a régi szép időket idézte. A többiek is remekül swingeltek,  ez a szám jól előkészítette a záró zenei „blokkot”, amelyben Mia Kim, Tommy bájos énekesnő felesége két örökzölddel örvendeztette meg a közönséget: Michel Legrand világslágere a Cherbourgi esernyők c. filmből (I Will Wait for You) hangzott el, majd ezt követte az ünnephez méltóan Tommy megzenésítésében Petőfi Sándor „Füstbement terv” c. költeménye.

A színpad átrendezése után hamarosan folytatódott a koncertsorozat a Binder-Borbély duó felléptével. Binder Karcsiról el kell mondani, hogy a Magyar Zeneszerzők Egyesületének idén tavaszi tisztújításán  is az elnöki testület tagjai közé választották. Erről Irk Réka írt beszámolót.

 

 

Az est további részében is közkedvelt  magyar zeneszerzők műveit hallgathatta a közönség. Méghozzá olyanokét, akik már hosszú évtizedek óta bizonyítják magas minőségű zeneszerzői képességüket, akiknek lemezein a mai napig saját kompozícióik találhatóak.

A nézők szerencséjére mindkét zenekar új dalokkal is érkezett erre a jubileumi ünnepségre.

Először Binder Károly és Borbély Mihály összeszokott duóját hallhattuk. Ők évtizedes barátságot ápolnak a munka mellett. Binder Károlynak pár hete jelent meg egyszerre két lemeze is, melyről nemsokára írni fogunk a MagyarJazz portálon. Egyik lemez Juhász Gáborral közösen készült, a másik pedig Borbély Mihállyal kvartettben.

Bár Binder és Borbély mindketten nagyszerű zeneszerzők, az ünnepélyen csak Binder szerzeményeket adtak elő. Az első és a harmadik szám az új albumról szólt, igaz zongora-szaxofon duó felállásban, „Az idő virágai” és a lemez címadó szerzeménye, a „Blumenseele/Viráglélek” érzelemdús és ritmikus zenefolyam. A zongora teteje ez alkalommal csak félig volt nyitva, így jóval drámaibb lett a hangzása. Nem kellett csalódnunk, Binder Károly új szerzeményei is illeszkednek abba a mély mondanivalóval rendelkező sorba, amit eddig is megszokhattunk tőle. Az új számokon kívül még a „Cédrusok illata” és a „Mesélek Neked” című kompozícióikat adták elő, melyek már több lemezen is megjelentek, többek közt duólemezükön is, valamint mindkét kompozíciójuk a 2014-es Old Dreams/New Dimension című albumukon. A két művész profizmusáról már rengetegen írtak, de élőben kapja meg a néző a mindent elsöprő, különleges érzelemhullámokat.
A 40 perces koncert gyorsan véget ért, és az átállás után egy másik közkedvelt komponista lépett fel a zenekarával.

László Attila a quartettel érkezett a rendezvényre. A szerzeményei közül négy csodás dalt hallhatott a közönség, a Brother II-t, a Magic City-t, a Csodák Palotáját és a Downhill-t. 

A zenekart nagyszerű zenészek alkották, a zongoránál Tzumo foglalt helyet, a basszusgitárnál ezen a napon is Lattmann Béla, a doboknál pedig az ifjú Zombori Attila. Tzumo nagy örömömre remekül játszott, szeptemberben nevezték ki a Jazztanszék tanárának, fantasztikus szólói voltak ugyanúgy, mint László Attilának. A zenekarvezető hozott egy még lemezre sem került számot, melyet a Müpa 15. évfordulójára írt, és pont a tavalyi lezárások előtt adott elő a Művészetek Palotájában nagyzenekari formációban. Talán nem véletlenül a „Csodák Palotája” lett a darab címe.

 

A kortárs zenék után Binder szerzeményei már könnyedebbek, játékosak voltak, majd László Attila kompozíciói pedig amellett, hogy ízig-vérig jazz, ám fülbemászó harmóniáikkal, és erős ritmusukkal, telt hangzásvilágukkal, megmozgatták a nézőközönséget.
A végén furcsa dolog történt, még a nézők tapsolása közepette bekapcsolta a hangtechnikus a háttérzenét, méghozzá nem is halkan. Reméljük, ez csak véletlen volt.

Ezen a remek estén három kiemelkedő komponista zenekarának játékát hallhattuk, melyeknek vezetői a Magyar Zeneszerző Egyesület tagjai. Ahogy nézem a taglistát, jazz-zenészek közül kevesen csatlakoztak ehhez az egyesülethez. Kívánunk még sok szép szerzeményt a fellépőknek és jó munkát az Egyesületnek.

 

Fotó: Irk Réka

Budapest Jazz Club, 2021. október 30.