Andy James – Tu Amor

2021. március 28.

A spanyol ajkú Amerikában izgalmas zene nélkül nem létezhetett karnevál békeidőkben. Besétálni Riótól New Orleansig bárhol egy utcabál közepébe, garantáltan életre szóló élmény. Mert képzett táncosként jött ki onnan bárki, akkor is, ha nem akarta. Chick Corea, aki sajnos már az égi színpadon zenél tovább, megtanított minket arra is, hogy a latin jazz úgy tud visszavinni a jazz táncos aranykorába, hogy az örömzene érdekében a virtuozitásból nem enged egy jottányit sem.

   Andy James idén januárban megjelent albumával ezt az állítást hatásosan bizonyítja. Mondhatnánk persze, van, akinek csak megszületni nehéz. De hogy ez igaz-e, azt Las Vegas kórházának orvosai, a jazzénekesnő édesanya vagy a büszke – egyébként táncos – apuka tudná csak megmondani. Mindkét tehetséget örökölte, így a Netflix majd idővel elkészítheti dokumentumfilmes életrajzát. Látványos lesz, mert először táncos karriert kezd. „Apám szerette a táncot, az anyám az éneklést, én pedig az apámat" foglalta össze röviden a ma Los Angelesben élő művész az indulását. A világ elitjébe tartozó flamenco táncosnő lett Sidney-től a Copacabanáig. Férjével együtt fellépve meghódították Andalúziát is, ami köztudottan a flamenco őshazája. Ebben az időben Madridban éltek.

A flamenco és a jazz

   De a táncos karrier csúcsán sem adta fel soha a tervét, hogy kipróbálja magát énekesnőként. Mert a flamenco specialitása a komplexitása, hogy az intenzív és improvizált ének, tánc és zene egyszerre nyűgözi le és ragadja magával a hallgatóját. Képes mindenkit az előadás aktív részesévé tenni: táncolni, énekelni fog, de minimum dobolja az ütemet. A kollektív szertartás kulcsszereplője pedig az énekes. „A flamencot csak a lélek legmélyéből lehet énekelni”. Ha pedig a sors megajándékozott valakit több oktávos hangterjedelemmel és a latinos ritmusérzékkel, annak az előadására ezért az élményért megy el a közönség.
   Míg Európában élt, kis klubokban rendszeresen fellépett latin jazzműsorával. Sikeres koncertjein a nézőknek néha fogalma nem volt arról, hogy a flamenco ünnepelt tánccsillagát tapsolják. Az újabb megerősítést, hogy jó úton jár, a flamencogitárosok egyik legkiválóbbjától kapta. A közös munka során Paco de Lucia győzte meg arról, hogy a latin hagyományok és a jazz jól passzol egymáshoz. Al Di Meola, John McLaughlin és Paco de Lucía „Friday Night in San Francisco”-ját ki nem ismeri? Az Arturo Sandoval és Chick Corea vezérletével felvett latin jazzünnep, a Miami jazz után (amiről már régóta készülök írni) maradt valakiben kétely?  
   Andy James ettől kezdve tudatosan ezt a fúziót kereste. „A táncnak köszönhetően olyan ritmusérzékkel érkeztem a jazzbe, ami a flamenco nélkül nem létezne. Játszhatok kedvemre a zene ritmusával, a mozgás dimenzióját a jazzénekesek többsége kevésbé használja."

Jég és parázs

   A siker érdekében az első lépés az volt, hogy visszatelepült Amerikába, a nyugati partra, ahol régóta a spanyol ajkúak élnek többségben.  De el akarta kerülni a csapdát, hogy ő legyen a táncosnők közt a legjobb jazzénekes, az énekesnők közt pedig a legjobb flamencotáncos. Céloztam már rá, hogy akad, akinek csak megszületni nehéz? Úgy döntenek férjével, hogy vállalják a kockázatot, és létrehozzák tervük kivitelezéséhez a Le Coq Records-ot, így megspórolják a producerekkel való felesleges vitákat.
   A koncepció kész, adott egy kiváló énekes és táncos, kell mögé egy különleges zenekar, akik a jazzben és a latin muzsikában egyaránt profik. Ide a legjobbak kellenek, egy igazi All Stars formáció, akiknek valóban elég annyit mondani a kották kiosztása után: Egy…két…há’…Gyerünk!
   Kihoztak először egy lemezanyagot, amin az elegáns „női swing” vonal dominált. Az első kísérlet, ha úgy tetszik a közönség tesztelése, a Caravan című albumuk volt 2018 szeptemberében. Ott látható és hallható a recept: a repertoár a swing daloskönyv 1930–1950 környékén keletkezett termésének javából válogat. Megidézi a swinges idők legjobb női előadóit, a bárok és színházak csillagait (Sarah Vaughan, Peggy Lee) és az evangéliumi áhitat titánjait (Mahalia Jackson, Ella Fitzgerald), ötvözve azzal a szenvedélyességgel, ami a flamenco énekesek sajátja. A hangszerelés pedig, ezt a címadó Duke Ellington klasszikus jól illusztrálja, hozzáteszi azt az izgalmas ritmusjátékon alapuló muzsikát, ami a latin zene specialitása. Egy ponton minden instrumentum ütőhangszerré változik.
   Következett még egy R & B dominálta válogatás, aztán tettek egy érdekes kirándulást a poszt-bop világába is. Keresték azt a hangot, ami ezt az ötvözetet legjobban tudja közvetíteni. A 21. századi latin jazz Carmen McRae-je emelkedett ki a habokból.

Vamos!

   A Le Coq Records 2021. január 22-én jelentette meg Tu Amor-t. A lemezen hallható zenészek nevének tanulmányozása után az All Stars minősítés egy cseppet sem tűnik majd túlzónak. A kiváló arrangement-okat készítő zongorista Bill Cunliffe, a legendás ütőhangszeres Alex Acuña a hangzás felelősei. Ez a valaha készült „legtáncosabb” jazzlemezek egyike, ahol a tangó úgy is szól, mint egy argentin bárban, és a szamba, a rumba, a cha-cha-cha ritmusa precízen lüktet. Nyoma sincs a máshol előforduló „maszatolásnak”, nem olyan, mintha… ez az. Precízen lekottázva olyan virtuóz zenészeknek, mint Jake Langley, John Patitucci, Vinnie Colaiuta, vagy Bob Sheppard és Rick Margitza (a böngészni szeretőknek a végén ott a komplett lista).
   Remélem, a Müpa újranyitásának első fellépői között már ott szerepel Andy James neve, mert akkor meghallgathatjuk majd élőben is aperitifként a lemeznyitó „In the Still of the Night”-ot.

Az album jazz klasszikussal folytatódik, Cole Porter „Night and Day”-jének újra hangszerelt verziója odaültet minket képletesen egy latin klub színpadközeli asztalához, ahonnan csak a zenére koncentrálhatunk. A „Perfidia” természetesen spanyolul szól, előadása egy mexikói tangóinterpretáció. Ha a hangaszerelés érdekel valakit, és egy dal alapján akarja eldönteni, hogy érdemes-e meghallgatnia a lemezt, válassza a címadó instrumentális „Tu amor”-t! Gyönyörű flamenco ihlette varázslat, Alex Acuña jegyzi szerzőként. A „Call me”, „Who Can I Turn To” és Gershwin „But Not for Me”-jét meghallgatva elképzelhetjük, milyen lett volna egy Sarah Vaughan koncert Dél-Amerikában. Egy táncos latinjazz lemezéről nem hiányozhatnak Mancini kompozíció: keringője, a „Charade” fenségesen szól, a „Loss of Love” egy elbűvölő ballada. A „Papa Loves Mambo” egy zenész család nosztalgikus életképe hangokkal elbeszélve.

   Az album végén pedig ott van egy gáláns gesztus, a producer leteszi a mikrofont, és kalapot emel: Santana „Evil Ways”-ének instrumentális változatát az All Stars adhatja elő. Igazi jutalomjáték, úgy is szól. A végén elszabadul a karnevál, ahogy kell.

 

Lemezadatok:

Andy James - Tu Amor (2021) 
Kiadó: Le Coq Records  
Megjelenés: 2021. január 22.
Játékidő: 47 perc

 

Tracklista:

  1. In the Still of the Night 4:13
  2. Night & Day 3:40
  3. Perfidia 3:00
  4. Tu Amor 4:55      
  5. Call Me 4:47
  6. But Not for Me 3:49
  7. Charade 4:05
  8. Who Can I Turn To 4:47
  9. Papa Loves Mambo 3:23
  10. Loss of Love 4:41
  11. Evil Ways 5:13

 

Közreműködnek:

Andy James - ének
Bill Cunliffe, John Beasley - billentyűsök
Alex Acuña, Vinnie Colaiuta, Joe LaBarbera, Marvin “Smitty” Smith - dobok, ütőhangszerek
John Patitucci és Chris Colangelo - bőgő
Dan Higgins, Rick Margitza, Bob Sheppard - szaxofon 
Terell Stafford - trombita 
Michael Dease - harsona 
Jake Langley - gitár
Lolly Allen - vibrafon