Dudás Lajos 80

2021. február 18.

A több mint félévszázad óta Németországban élő muzsikus hatvan éven át volt a pódiumon. Sokoldalú tevékenysége során mindig hangsúlyozta magyarságát és ez a művészetében is tetten érhető volt. Számos magyar kompozíciót tűzött műsorára, saját szerzeményeiben is felbukkantak a magyaros motívumok.

Tízéves korától tanult zongorázni, majd a fúvós hangszerekkel is megismerkedett. A konzervatóriumban Pege Aladárral egy évfolyamra járt, majd az érettségit követően a Zeneakadémián klasszikus klarinéttanulmányokat folytatott.   

Pályájának első évei a hazai jazz megújulásának időszakára estek. A 60-as évek elején a tiltottból a tűrt kategóriába került ez a muzsika, és az ifjú szaxofonos már a legendás Dália egyik ismert fellépője volt. Egyre ismertebb és keresettebb zenész lett, játszott a Bergendy testvérekkel, Tabányi Mihállyal, a Nebuló zenekarral, kísérte még Koós Jánost is, a jazz orientációjú könnyűzenei élet egyik ismert szereplője lett. 1965-ben egy bulgáriai vendégjáték során ismerte meg a plovdivi opera szólótáncosnőjét Rajna Sztojanovát, akit novemberben feleségül vett. Éveken át tartó külföldi szereplések, különféle formációkkal történő koncertkörutak, lemezfelvételek következtek. De hősünk világosan felismerte, hogy amennyiben saját zenei útját kívánja járni, akkor le kell számolnia az egzisztenciális kényszerből történő játékkal. Tízévnyi fárasztó turnézást követően családjával a Düsseldorf melletti Neuss-ban telepedett le és oktatással biztosította megélhetését. Így aztán egész életén keresztül sikerült megőriznie zenei függetlenségét, minden megnyilvánulásában öntörvényű intellektuális művészetet teremthetett.

Hangszeres zenészként és komponistaként is vonzották a legnehezebb zenei feladatok és semmi esetre sem akart az amerikai zenészek epigonjává válni. Bátran megvalósította elképzeléseit: játszott szvinget, modern jazzt a beboptól a jazz-rockon át a free-ig, klasszikusokat Bachtól Bartókig, crossovert és világzenét, már akkor, amikor ezek a fogalmak még meg sem születtek. Ragyogó pályájának során ez a rendkívül sokoldalú, kísérletező kedvű művész a legjobb helyen volt a múlt század utolsó harmadában, mert a német zenei élet támogatta az ilyen ambíciókkal rendelkező muzsikusokat. Az újdonságra, a szokatlanra való törekvése meghódította az igényes zenebarátokat világszerte. Társaival nemcsak a régi mesterek műveit játszották, de kortárs zeneszerzőket és saját kompozíciókat is. Nem véletlenül volt egyik koncertjük címe „A jazz és rokonterületei”.

Első saját nagylemeze 1977-ben Reflection of Bach címmel született, majd egy évvel utána a Contrasts, amelyen Liszt és Bartók átiratokkal hívta fel magára a figyelmet. Ebben az időben még jobbára különféle szaxofonokon játszott, de később ő lett a klarinét legkiemelkedőbb mestere Európában, így tartották számon a műfaj előadóinak sorában. Mértékadó vélemények szerint neki köszönhető a hangszer rehabilitációja, mivel évtizedeken át alig volt használatban a vezető jazz muzsikusok részéről. Saját kompozícióival is óriási sikereket aratott: 1982-ben „Urban Blues” c. szerzeményével elnyerte a jazztémák monacói nemzetközi versenyét. Számos nagysikerű zenei szakkönyvet publikált a klarinétoktatás érdekében.

Magyarságát nemcsak nevének megtartásával vállalta egész pályája során. Mindig kereste a külföldre került magyar zenészek társaságát koncertek, lemezfelvételek létrehozásában is. Együttműködését olyan külföldön élő híres magyar muzsikusok neve fémjelzi, mint Zoller Attila, Vig Tommy, Szirmay Márta vagy Szudy János. A Szabó Gáborral való zenei kooperáció csak a nagy magyar-amerikai gitáros korai halála miatt hiúsult meg. Minden alkalmat megragadott, hogy hazájában játszhasson, legalább évente egyszer fellépett itthon, sokszor itt ünnepelte meg születésnapját vagy pályájának évfordulóit. (Budapestre tervezett 80-ik születésnapi koncertje is csak a pandémia miatt hiúsult meg.)

Legutóbb 2019. május 23-án lépett fel állandó muzsikustársával, Philipp Van Endert gitárossal a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum színháztermében, amiről munkatársunk, Turi Gábor számolt be honlapunkon.

Repertoárjának megválasztásában különösen érvényesült hazájához való hűsége. Erre jó példa a „Walk in the City” c. saját szerzeménye, amelyet a fővárosnak szentelt, és szerepel legutóbbi lemezén is, mégpedig Bartók „Magyar képek” c. művének egyik tételével.

Saját nevén hatvanöt lemeze született, számtalan tévé- és rádiószereplése mellett koncertek százain szórakoztatta a közönséget. Überlingenben, a Bodeni-tó mellett él, de egy percig sem unatkozik: komponál, hangszerel és készül a járvány utáni időkre.

Ezen a nevezetes kerek évfordulón szívből kívánjuk, hogy Isten éltesse sokáig erőben-egészségben Lajos barátunkat! És – jóllehet már azt tervezi, hogy végképpen búcsút mond a nyilvános szereplésnek, mi azért bízunk benne, hogy néhányszor még a jövőben is megörvendeztet minket egyedülálló klarinétjátékával! 

  

Február 19-én (pénteken) a Bartók rádióban interjú hangzik el Dudás Lajossal 23 órakor.

 

A február 5-én indított játék nyertesei:  Egey Judit, Molnár Éva, Körtvélyfáy Zoltán, Sümeghy László, Somogyi Árpád. Gratulálunk!

 

Fotó: Deseő Csaba