Indulnak az idei JATAKUCS műhelyviták

A 2015-ben alapított Jazztanulmányi Kutatócsoport (Jatakucs) idén online folytatja klasszikus önképzőkörre emlékeztető műhelyfoglalkozásait. Az első alkalom január 14-én, csütörtök este hattól fél nyolcig tart. Témája a kanonizáció, amiről kiváló összefoglalás olvasható Máté J. György: Készíts salátát (Jazz, történet, kritika) című könyvében (Gramofon könyvek, 2020), közelebbről a Kánonok, jazztörténetek, mítoszok című esszében. Legutóbb néhány példány még kapható volt az Írók boltjában, vagy megrendelhető a kiadóban, a Gramofon Könyveknél.

Ezen alkalommal a szerző is csatlakozik a kutatócsoporthoz, de a téma referense Lachegyi Máté jazz-zongorista, (nem) mellesleg művészettörténész lesz. A Zoomon zajló beszélgetésen való részvételhez, amely ingyenes, előzetesen kell linket és jelszót igényelni a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. címen, de fizetős programot nem kell hozzá letölteni. Végül álljon itt Lachegyi Máté bevezetője a témához:

Kik azok a zenészek, akik bekerülnek a jazz-antológiákba, jazztörténeti munkákba, mint a műfaj meghatározó alakjai? Milyen irányzatokat tartunk a jazz szerves részének, mainstreamnek, melyeket helyezünk el a periférián, esetleg melyeket tartunk a jazz „elfajzásának”? Valóban ábrázolhatjuk a jazz „fejlődését” egy nagy családfaként, amint a világ jazz-iskoláinak falaira gyakran kiragasztott poszteren láthatjuk? És egyáltalán, kik és milyen szempontok szerint foglalnak állást a fent feltett kérdésekben? A jazz kanonizációjának vizsgálata két szempontból is érdekes, sőt, sürgető kérdés: egyrészt ez a még mindig viszonylag fiatal, de a későbbi populáris zenei irányzatokhoz képest majdnem kétszer olyan hosszú történelemmel bíró műfaj még ma is alakul, fejlődik, él, így a kánon nemcsak visszamenőleg változik, hanem feltehetően folyamatosan bővül is. Másrészt a jazz, jóllehet helyet kapott a legmagasabb szintű zeneoktatásban és az „elit” koncertpódiumokon, mindmáig nem tudott annyira bekerülni a magas művészet kánonjába, hogy világszerte magától értetődően „komolyzenének” tekintsék. Eközben lassan a könnyűzene/komolyzene bináris megkülönböztetése is idejétmúlttá válik, különösen amikor az elválasztást az egész műfajra válogatás nélkül alkalmazzák. Ezekben a kérdésekben próbálunk eligazodni és elmélyedni, válaszokat keresni Máté J. György: Készíts salátát (Jazz, történet, kritika) c. könyvének Kánonok, jazztörténetek, mítoszok c. fejezete, illetve más releváns források segítségével. 

 


Keith Jarrett jelentősége a jazz-zongorázás történetében vitán felül áll, de kanonizációja a klasszikus zenei előadók között már nem ilyen egyértelmű